Továbbra is zuhanórepülésben a szakszervezetek támogatottsága

Szemléletváltásra szorulnának a szakszervezetek: tagságuk öt év alatt mintegy ötvenezer fővel csökkent.

Alternatíva híján a szakszervezetek ma közvetve azokat is képviselik, akik nem tagok Fotó: Kurucz Árpád

Tovább csökkent a szakszervezetek tagsága, a munkavállalói érdekképviseletek a dolgozók mindössze 7,4 százalékát képviselték hazánkban az idei első negyedévben – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatsorából. Ez az arány a korábbi, 2015-ben végzett felméréskor még kilenc százalék volt.

A változás öt év alatt mintegy ötvenezer fős taglétszámcsökkenést jelent: míg 2015-ben 329 ezer munkavállaló fizetett tagdíjat valamely képviseletnek, addig az idei évre számuk 276 ezer főre zuhant.

Jellemzően az idősebb korosztályok bíznak a képviseletekben, a szervezettség egyedül az 50 és 54, valamint a 60 és 64 év közöttiek körében haladja meg a tíz százalékot.

Ezzel szemben a 20 és 24 év közöttiek mindössze 2,9 százaléka, míg a 25 és 30 év közöttiek 5,5 százaléka csatlakozott érdekképviselethez.

A szakszervezeti tagok nagyobb része, több mint 160 ezer fő állami vagy önkormányzati munkakörben dolgozik.

A versenyszférában a munkavállalók csupán 4,4 százaléka él ezzel az érdekképviseleti formával. A csökkenő tendencia annak ellenére figyelhető meg, hogy mind 2020-ban, mind 2015-ben a munkahelyek negyedén működött szakszervezet.

Alternatíva híján a szakszervezetek ma közvetve azokat is képviselik, akik inkább távol maradnak a tagságtól
Fotó: Kurucz Árpád

Régóta gondot jelent hazánkban a szakszervezetek iránti bizalmatlanság. Elsősorban az tartja vissza a munkavállalókat a belépéstől, hogy a képviseletek közül többen politikai céljaikra is felhasználnák a munkavállalókat. Ezek a szervezetek nyíltan a baloldali politikához kötődnek.

Megváltoztatta a munkavállalói képviseletek szerepét az alacsony taglétszám: alternatíva híján a helyben működő szervezetek tevékenysége azoknak a dolgozóknak a munkájára is kihat, akik nem léptek be.

Az országos konföderációk szerepe pedig elsősorban az állami szintű érdekegyeztetés során fontos, például a minimálbér összegét és más, munkaerőpiacot érintő kérdésekben. Ennek oka, hogy az ilyen jellegű döntéshozatalban

nemcsak itthon, hanem egész Európában az úgynevezett szociális partnerekkel, tehát a munkaadói képviseletekkel és a szakszervezetekkel egyeztetnek a kormányok.

Emellett a szakszervezetektől lehet viszonylag valós képet kapni azokról a tendenciákról, amelyek a különböző ágazatokban jellemzővé válnak.