Drasztikus lépéseket vár a Nemzetközi Energiaügynökség

Ha az eddig meghirdetett nemzeti éghajlatvédelmi programok maradéktalanul teljesülnek is, a globális nettó nulla kibocsátás akkor sem teljesül 2050-re – figyelmeztetett a Nemzetközi Energiaügynökség. A szervezet több mint négyszáz sarokpontban fogalmazta meg, hogyan érhető el a cél.

Új támogatási rendszer segíti az energetikai célok elérését Fotó: Havran Zoltán

Hatvan százalékkal emelkedett az energetikai és ipari szektor szén-dioxid-kibocsátása világszerte azóta, hogy 1992-ben megszületett az első nemzetközi klímavédelmi megállapodás.

Az ENSZ riói éghajlatváltozási keretegyezményét számos további elköteleződés és tett követte, mindez mégsem elég ahhoz, hogy másfél Celsius-fok alatt maradjon 2050-ig a globális felmelegedés mértéke. Ez az a szint, amely felett a tudományos konszenzus szerint visszafordíthatatlan károkkal kell számolni.

Míg egyes klímavédelmi szakemberek úgy látják – kiindulva az eddigi folyamatok tulajdonképpeni hatástalanságából –, hogy már most elveszett a jelenleg tapasztalhatónál drasztikusabb éghajlatváltozás megelőzéséért folytatott harc, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint lehetséges a nettó nulla kibocsátást elérni 2050-re. Igaz, ehhez rendkívül szigorú önszabályozásra lesz szükség – például az olajipari beruházások azonnali leállítására –, hiszen

ha az ez idáig meghirdetett nemzeti éghajlatvédelmi programok maradéktalanul teljesülnek is, összességében a globális nettó nulla kibocsátás nem teljesül 2050-re.

Az elmaradást kiválóan tükrözi az is, hogy az IEA tanulmánya, amelyben több mint négyszáz lépést fogalmaz meg arra, miként érhető el a karbonsemlegesség az évszázad közepéig, csak most készült el. A Net Zero by 2050: a Roadmap for the Global Energy Sector című kiadvány az energiaügynökség szerint a világ első átfogó tanulmánya a témában.

Növekszik a karbonmentes áramtermelés, ám ennél jóval többre van szükség
Fotó: Havran Zoltán

Vagyis hiánypótló munkáról van szó, aminél nemcsak azt vették figyelembe, hogyan kell átállni a karbonsemleges energiatermelésre, hanem azt is, hogy az energiaellátás eközben stabil és megfizethető maradjon, emellett a gazdaság is növekedjen, és munkahelyek jöjjenek létre. A fosszilisek kivezetése kapcsán hangsúlyos a nap- és a szélenergia lehetőségeinek a bemutatása, ugyanakkor az eddig kevésbé széleskörűen tárgyalt bioenergia (bioüzemanyagok, biomassza) és a szén-dioxid-megkötés lehetőségeit is fejtegeti az ajánlás.

Mindez pedig rámutat arra, hogy a karbonmentes gazdaságra való átállásnak valóban teljes körűnek kell lennie, ami a társadalmak és a gazdaság minden szegletét érinti. Az alapoktól kezdve mindent át kell gondolni és strukturálni, kezdve a kutatás-fejlesztéstől és az oktatástól a felhasználói tudatosságon át a nagyvállalatok céljait és lehetőségeit érintve egészen odáig, hogy iparágak alakulhatnak át teljesen, születhetnek vagy szűnhetnek meg.