Hamis ígéret az alapjövedelem

– A feltétel nélkül járó alapjövedelem javaslatáról elmondható, hogy annak megvalósítása egy társadalmi szintű emberkísérlet volna, mert azt korábban egy adott ország szintjén sehol nem próbálták ki. Ahol korlátozott körben megvizsgálták a hatását, ott sem igazolta a pozitív várakozásokat – nyilatkozta lapunknak a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza. Szakáli István Loránd beszélt arról is, hogy milyen hibás feltételezésen alapul a DK ingyenes lakossági energiafogyasztásról szóló ígérete.

Budapest, 2016. szeptember 10. Tízezer és húszezer forintos bankjegyek egy pénztárcában. Magyarország ma is hivatalos fizetõeszközét, a forintot, 70 évvel ezelõtt, 1946. augusztus elsején vezették be. A pengõt felváltó új pénz nevét I. Károly történelmi aranyforintjáról kapta. MTVA/Bizományosi: Faludi Imre *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítõje közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Faludi Imre

– Az előválasztásra, illetve a ­2022-es országgyűlési szavazásra készülő baloldali pártok nem fukarkodnak a hangzatos ígéretekkel. A Demokratikus Koalíció (DK) a rászoruló családoknak feltételes minimumjövedelmet ígér, a Párbeszéd meg alapjövedelmet adna mindenkinek. Mindkét esetben munka nélkül járna pénz az embereknek. Ennek milyen üzenete van, megvalósítható-e, van-e értelme?

– A DK feltételes mimimumjövedelem elképzeléséről egyelőre keveset lehet tudni, azonban a párt a programjában leszögezi, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem ötletét nem támogatja, mert az szerintük nem megfelelő eszköz a mélyszegénység felszámolására. Ezzel szemben az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom tervei között szerepel a havi százezer forint összegű, feltételekhez (18 év fölötti személy, akinek van egyéb nettó százezer forintot el nem érő jövedelme) kötött minimumjövedelem.

– Ingyenpénzt sehol nem szoktak osztogatni.

– A feltétel nélkül járó alapjövedelem javaslatáról elmondható, hogy annak megvalósítása egy társadalmi szintű emberkísérlet volna, mert azt korábban egy adott ország szintjén sehol nem próbálták ki.

Voltak korlátozott számú embercsoportra vonatkozó kísérletek Alaszkában, Finnországban vagy legutóbb Spanyolországban. Ezek eredményei, következtetései azonban egyáltalán nem támasztják alá a modell sikerességét a szegénység felszámolásában. A finn kísérlet tanulsága egyenesen az volt, hogy az alapjövedelem nem ösztönözte arra az abban részesülőket, hogy magasabb jövedelemért többet dolgozzanak. Pedig a kísérlet hipotézise az volt, hogy ha a munkanélkülinek nem kell tartania a havi rendszeres alapjövedelem elvesztésétől, hajlandó akár rosszabbul fizetett munkát is elvállalni. A finn szociális és egészségügyi miniszter tömör megállapítása annyi volt, hogy az alapjövedelem foglalkoztatásra gyakorolt hatása elhanyagolható.

Szakáli István Loránd szerint a korszerű állam hosszú távú stratégia mentén szerveződik
Fotó: Éberling András

– Az alapjövedelem fedezetét elő is kell teremteni. Ki fizetné ezt ki?

– Azt a pénzt, amit a támogatottak egyik oldalon, alanyi jogon megkapnak, azt máshonnan kell elvenni. Ez azzal járna, hogy mindegyik meglévő támogatást és kedvezményt megszüntetik, legyen az szociális, család- vagy jövedelempótló jellegű, és beolvasztják az alapjövedelembe. Ezzel szemben egy korszerű állam és az érdekei­nek megfelelő gazdaságpolitika nem általános, minden állampolgárt egy viszonylag alacsony szinten, de egységesen szolgáló jóléti célok kiszolgálására szerveződik. Hanem hosszú távú stratégia – ha úgy tetszik, „nemzetstratégia” – mentén. A stratégián belül léteznek értékalapú prioritások, amilyen például a demográfiai (család, gyermekvállalás) folyamatok támogatása, a munkaalapú társadalom megteremtése, a munkavégzésre nem alkalmas személyek megsegítése, a társadalmon belüli szolidaritás érvényesülésének elősegítése. Ezek a szempontok végleg kikerülnének a társadalompolitika fókuszából, és mindenki – akár rászoruló, akár nem, akár vállal gyereket, akár nem – egyformán részesülne egy alacsony szintű alapjövedelemből.

Nem beszélve arról, hogy a támogatási rendszerekből felszabaduló források nem biztosítanak elegendő fedezetet az alapjövedelem bevezetéséhez és működtetéséhez. Ezért az vagy egyéb területektől való forráselvonással, vagy adóemeléssel, vagy magas költségvetési hiánnyal és eladósodással jár.

Mindezekből következik, hogy a működtetése nemcsak nem hatékony és pazarló, hanem gazdaságinövekedés-ellenes is. Egyrészt a munkavállalókat nem ösztönzi munkavégzésre, másrészt a magas adók miatt a vállalkozásokat nem serkenti új befektetésekre, beruházásokra, harmadrészt a rendezett munkajogi viszonyok ellen hat, és nem segíti a gazdaság fehéredését.

– A Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltje arról is beszélt, hogy bizonyos fogyasztási szint alatt ingyenes lenne a lakossági energiafogyasztás. Ez azt jelentené, hogy véget érne az általános rezsicsökkentés politikája?

– A rezsicsökkentés politikájának köszönhetően napjainkban Magyarországon a legalacsonyabbak a lakossági villamosenergia- és gázárak. A DK javaslatának lényege, hogy a jelenlegi egységes tarifarendszer helyett progresszív, a lakossági fogyasztókat három csoportba soroló rendszert hozzon létre, és egy úgynevezett közműminimum alatt nem kellene fizetni az energiáért. A javaslat tulajdonképpen egy szociális szempontokat hangsúlyozó alapjövedelem típusú elképzelés, ami ugyanakkor a luxusfogyasztást is szankcionálni kívánja. Az ötlet azonban arra a hibás feltételezésre épül, amely szerint a háztartások jövedelem-színvonala és az általuk elfogyasztott energia mennyisége és szerkezete tökéletesen megfeleltethetők egymással. Ezzel szemben a valóság az, hogy a legszegényebb háztartások körében a legnagyobb azok aránya, akik nem gázzal vagy árammal fűtenek, hanem nem hatósági áras fával vagy szénnel. A leggazdagabbaknak pedig jellem­zően kiemelkedően energiahatékony ingatlanjuk és eszközeik vannak, így fogyasztásuk nem szükségképpen kiugró.

Ebből következik, hogy a rendszer nem azokat jutalmazná, akik anyagi szempontból rászorulnának, és nem is azokat szankcionálná, akiket a luxusfogyasztás okán (például medence fűtése) büntetni szándékozik.

– Kik lennének a kárvallottjai ennek az elképzelésnek?

– Az energiafogyasztás mértékét elsősorban nem a háztartások jövedelme, hanem az abban élők száma és az infrastruktúra energiahatékonysága határozza meg. Ezért az intézkedés valódi kárvallottjai az alacsonyabb energiahatékonyságú ingatlanokban élő, kevésbé korszerű eszközöket használó középosztálybeliek és azon belül az értelemszerűen több energiát használó nagycsaládosok lennének.

Végeredményben a javaslat egy szociális szempontok mögé bújtatott energiaár-emelés, ami szakít a rezsicsökkentés politikájával, és a társadalom széles tömegeinek, elsősorban a középosztálynak okoz jelentős tehernövekedést anélkül, hogy érdemben hozzájárulna a szociális különbségek csökkenéséhez.

(Szakáli István Loránd a holnapi lapszámunkban azokra a veszélyekre hívja fel a figyelmet, amelyeket a baloldal okozna a családpolitika és az otthonteremtési rendszer átalakításával. Az interjú első része csütörtökön jelent meg. Abban a közgazdász az adópolitikáról és az euró bevezetésének kérdéseiről beszélt.)