– Az előválasztásra, illetve a 2022-es országgyűlési szavazásra készülő baloldali pártok nem fukarkodnak a hangzatos ígéretekkel. A Demokratikus Koalíció (DK) a rászoruló családoknak feltételes minimumjövedelmet ígér, a Párbeszéd meg alapjövedelmet adna mindenkinek. Mindkét esetben munka nélkül járna pénz az embereknek. Ennek milyen üzenete van, megvalósítható-e, van-e értelme?
– A DK feltételes mimimumjövedelem elképzeléséről egyelőre keveset lehet tudni, azonban a párt a programjában leszögezi, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem ötletét nem támogatja, mert az szerintük nem megfelelő eszköz a mélyszegénység felszámolására. Ezzel szemben az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom tervei között szerepel a havi százezer forint összegű, feltételekhez (18 év fölötti személy, akinek van egyéb nettó százezer forintot el nem érő jövedelme) kötött minimumjövedelem.
– Ingyenpénzt sehol nem szoktak osztogatni.
– A feltétel nélkül járó alapjövedelem javaslatáról elmondható, hogy annak megvalósítása egy társadalmi szintű emberkísérlet volna, mert azt korábban egy adott ország szintjén sehol nem próbálták ki.
Voltak korlátozott számú embercsoportra vonatkozó kísérletek Alaszkában, Finnországban vagy legutóbb Spanyolországban. Ezek eredményei, következtetései azonban egyáltalán nem támasztják alá a modell sikerességét a szegénység felszámolásában. A finn kísérlet tanulsága egyenesen az volt, hogy az alapjövedelem nem ösztönözte arra az abban részesülőket, hogy magasabb jövedelemért többet dolgozzanak. Pedig a kísérlet hipotézise az volt, hogy ha a munkanélkülinek nem kell tartania a havi rendszeres alapjövedelem elvesztésétől, hajlandó akár rosszabbul fizetett munkát is elvállalni. A finn szociális és egészségügyi miniszter tömör megállapítása annyi volt, hogy az alapjövedelem foglalkoztatásra gyakorolt hatása elhanyagolható.

Fotó: Éberling András
– Az alapjövedelem fedezetét elő is kell teremteni. Ki fizetné ezt ki?
– Azt a pénzt, amit a támogatottak egyik oldalon, alanyi jogon megkapnak, azt máshonnan kell elvenni. Ez azzal járna, hogy mindegyik meglévő támogatást és kedvezményt megszüntetik, legyen az szociális, család- vagy jövedelempótló jellegű, és beolvasztják az alapjövedelembe. Ezzel szemben egy korszerű állam és az érdekeinek megfelelő gazdaságpolitika nem általános, minden állampolgárt egy viszonylag alacsony szinten, de egységesen szolgáló jóléti célok kiszolgálására szerveződik. Hanem hosszú távú stratégia – ha úgy tetszik, „nemzetstratégia” – mentén. A stratégián belül léteznek értékalapú prioritások, amilyen például a demográfiai (család, gyermekvállalás) folyamatok támogatása, a munkaalapú társadalom megteremtése, a munkavégzésre nem alkalmas személyek megsegítése, a társadalmon belüli szolidaritás érvényesülésének elősegítése. Ezek a szempontok végleg kikerülnének a társadalompolitika fókuszából, és mindenki – akár rászoruló, akár nem, akár vállal gyereket, akár nem – egyformán részesülne egy alacsony szintű alapjövedelemből.
Nem beszélve arról, hogy a támogatási rendszerekből felszabaduló források nem biztosítanak elegendő fedezetet az alapjövedelem bevezetéséhez és működtetéséhez. Ezért az vagy egyéb területektől való forráselvonással, vagy adóemeléssel, vagy magas költségvetési hiánnyal és eladósodással jár.