Hétfőn 4480 pontig emelkedett az S&P 500 index, amely a legjelentősebb mutató az amerikai tőzsdéken. Tavaly március 23-án, miután hirtelen harmincszázalékos zuhanást okozott az új és ismeretlen világjárvány, 2237 pont volt az érték. Azóta tehát megduplázódott az index értéke, kevesebb, mint másfél év alatt, ami pontosan 354 kereskedési napot jelentett. Ilyen gyors duplázásra a második világháború óta nem volt példa:
a komolyabb mélypontokat követően átlagosan ezer napig tartott egy-egy fellendülő időszakban, míg lezajlott a duplázás.
A 2008–2009-es pénzügyi válság idején 676,5 pontig zuhant az index 2009. március 9-én, onnan 540 kereskedési napra volt szükség a duplázáshoz. A második olajválság idején, 1982-ben kialakult mélypont után 845 nap kellett a duplázáshoz, az utóbbi nyolcvan évben lezajlott többi induló emelkedő trendben több mint ezer kereskedési napot vett igénybe ez a folyamat, ami több mint négy év.
Mindez annyiban nem meglepő, hogy tavaly március óta az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed több ezer milliárd dollár összegben vásárolt állampapírokat és egyéb eszközöket, ezzel olyan fedezetlen pénzt bocsátva a piacra, ami ott a helyét kereste, és ezt nem kis részben a részvénypiacon találta meg. Ugyanakkor fundamentális alapon nem kifejezetten alakult ki buborék a gyors emelkedés ellenére, mivel az S&P 500 indexet alkotó vállalatok nyeresége is igen gyorsan növekedett az adott időszakban, igaz, hogy az indulóértékek viszonylag alacsonyak voltak a járvány okozta kezdeti leállások miatt. Az első negyedévben 53 százalékkal növekedett átlagosan az 500 cég eredménye az egy évvel korábbi időszakhoz képest, a második negyedévben ugyanez az adat 93,8 százalék a tavalyi második negyedévhez képest.
Ami ugyancsak szokatlan még a piacon: tavaly október óta nem volt érdemi korrekció, azaz öt százalékot meghaladó esés az indexben. A befektetők most leginkább azt figyelik, mi történik, ha
a Fed várhatóan ősszel megkezdi az eszközvásárlási program kivezetését.
