A kriptodevizák, mindenekelőtt a legnépszerűbb bitcoin birtoklásának és őrzésének kockázatairól már többször írtunk, most megnézzük, mit tesznek azok, akik nem mondanak le a kriptodevizák birtoklásáról és kereskedelméről, nem elégszenek meg határidős tőzsdei ügyletekkel vagy ETF-ekkel, ugyanakkor virtuális vagyonukat szeretnék teljes biztonságban tudni.
A CNBC beszámol egy holland családról, amely jókor érzett rá, mikor érdemes bitcoint venni: még 2017-ben, 900 dollárért, de pontosan tisztában voltak azzal is, hogy megvásárolt eszközeiket ellophatják, és ennek a kockázatát érthető módon nem akarták vállalni. Miután megtakarításaik jelentős részét az épp meredek árfolyam-emelkedésbe kezdő kriptodevizába fektették, úgy döntöttek, hogy komoly pénzt szánnak a védelemre is.
Bitcoinjaikat négy kontinensen szétosztva, az internetről leválasztva őrzik.
Miközben a bitcoin kitalálója előnyként épp azt hirdette, hogy roppant könnyű az elektronikus eszközt tárolni, adni-venni vagy fizetni vele, miután mindehhez csak egy mindenki által látható kód és egy csak a tulajdonos által ismert kulcs (jelszó) szükséges, addig a gyakorlatban a kriptovaluta csak akkor van teljes biztonságban, ha egy elektronikus tárolóeszközön, akár egy pendrive-on őrzik, amely nem kapcsolódik az internethez. Így a helyzet ugyanaz, mintha valaki aranyat vagy készpénzt őriz, azzal a különbséggel, hogy az elektronikus tárolólemez el is romolhat.
Az ilyen, az internethez nem csatlakozó eszközöket hideg kriptodeviza-pénztárcának nevezik, amelyekből az említett holland család többet is tart, mégpedig több országban. Két rejtekhelyük van Európában, kettő Ázsiában, egy Dél-Amerikában és egy Ausztráliában. Elásva azért nincsenek az eszközök: van, amelyiket bérelt lakásban tartják, van, amelyiket barátoknál, emellett egyedi tárolókat is igénybe vesznek.
Természetesen előfordulhat, hogy valahol betörnek, és ugyan nem tudják, hogy értéket rejt az apró tárolóeszköz, mégis elviszik, ahogy tűz vagy egyéb természeti csapás is kárt okozhat. Ám éppen ezt szolgálja a földrajzi értelemben erőteljes szétterítés: egyszerre több kis tároló csak nem tűnik el egyszerre. Kétségtelen, hogy az azóta bekövetkezett áremelkedés (jelenleg mintegy 40 ezer dollár egy bitcoin) lehetővé teszi, hogy vállalják ezt a viszonylag kis kockázatot, nem is beszélve a költségekről. Azt nem tudjuk, hogy a szép profit egy részét realizálták-e, de miután azt elmondták, hogy szeretik, ha mindig közel vannak valamelyikhez, hogy könnyű legyen kereskedni, vélelmezzük, hogy a keresett vagyon egy része biztonságos jegybanki pénzben vagy más befektetésben van.
A kriptodevizák tárolására több lehetőség van. Az eddig említett hideg pénztárca mellett, amelyet csak hagyományos módon, azaz fizikailag lehet ellopni, van a meleg, vagy inkább forró pénztárca, amely csatlakozik az internethez, így egyszerűek vele a tranzakciók, de könnyen hozzáférnek a tolvajok is. Van a kétféle megoldás kombinációja is, amikor a tulajdonos egy kriptodeviza-tőzsdét vagy fintech céget bíz meg azzal, hogy számára őrizze az eszközöket nagyjából úgy, ahogy például értékpapírjainkra is egy befektetési szolgáltató vigyáz.
A probléma ezekben az esetekben csak az, hogy
az adott intézmény ugyanúgy ki van téve a tolvajok támadásainak,
ezért kénytelenek ők is sokszor hideg tárcákat létesíteni és a netről lekapcsolva őrizni az eszközöket. Ugyanis ha tőlük ellopják a vagyont, nem biztos, hogy meg tudják téríteni a kárt,
befektetővédelem pedig nem vonatkozik a kriptodevizákra, miután nem szabályozott eszközök.
A Coinbase nevű kriptodeviza-tőzsde olyan komolyan veszi a biztonságot, hogy megvettek egy egykori svájci katonai bunkert, amelyet egy biztonságiakból álló kisebb hadsereg őriz, emellett, ahogy hirdetik, műholdról is állandóan figyelik a helyet, persze a számtalan helyszíni kamera mellett. A Coinbase az ügyfelek eszközeinek 98 százalékát az internetről leválasztva tárolja.
