A stabilitás a hosszú távú járványkezelés alapja

Várhatóan azok az országok lesznek képesek a leghamarabb talpra állni a koronavírus-járvány okozta válságból, amelyekben a társadalmi és a politikai háttér is stabil. A hosszú távú következmények feltárására jó példával szolgálhatnak a korábbi világjárványok.

A világjárványok, így a koronavírus-válság leküzdését követően várhatóan azokban az államokban áll helyre leg­gyorsabban a stabilitás, amelyekben a válságkezelést és az emberek egészségének védelmét erős politikai, gazdasági és társadalmi háttérrel lehet megvalósítani. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány a korábbi világjárványok hatásait vizsgáló tanulmányában rámutatott: a történelem nagy járványai, mint a pestisjárvány vagy a spanyolnátha jó példával szolgálhatnak a lehetséges hosszú távú hatások feltérképezésé­re. 

A világjárványokban közös, hogy a megbetegedések és a halálozások számát a vírus terjedése mellett más körülmények is érdemben befolyásolták. Idetartozik a pestisjárvány időszakában elégtelen higiéniás helyzet vagy a spanyolnátha idején záruló első világháború emberveszteségei.

A mostani világjárvány körülményei jelentősen eltérnek a korábbi pandémiákétól. A tanulmány ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy 

a járványok idején alacsonyabb halálozási arány és kisebb gazdasági visszaesés volt tapasztalható azokban az országokban, ahol nem zajlott politikai átrendeződés és nem súlyosbították a helyzetet társadalmi ellentétek.

Az 1918 és 1920 között pusztító, szintén Kínából induló spanyolnátha napjaink koronavírus-válságával szemben nem egy gazdasági növekedés időszakában, hanem az első világháború pusztítását követően terjedt el. A járványtól függetlenül is súlyos válságot okozott az emberveszteség: a munkaképes korú férfiakat a háborúban besorozták, az emberveszteség pedig jelentős volt mindenhol. Ennek következtében súlyos munkaerőhiánnyal kellett szembenéznie a kilábalás alatt minden országnak. Ekkor ráadásul a gépesítettség még meglehetősen elmaradott volt, a létszámhiány pedig hosszú távú gazdasági nehézségeket vetített előre.

Az első világháborút követően a gazdasági válság mellett súlyos társadalmi és politikai válság és jelentős átrendeződés jellemezte Európát. A Szovjet­unió létrejötte vagy az Osztrák–Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom felbomlása miatt az érintett térségekben kevesebb figyelmet kapott a fertőzés terjedésének lassítása.

A spanyolnátha elsősorban nem a fejlett, hanem a kevésbé fejlett vagy sérülékeny államokban, valamint a gyarmatokon végzett rendkívüli pusztítást. Oroszországban, a polgárháború közelébe sodródott Kínában és a gyarmati Indiában a népességarányos halálozási ráta kimagasló volt. A spanyolnátha összességében nem kímélte a háborúból győztesen kikerülő országokat sem. A háborús emberveszteség mellett a spanyolnátha okozta halálozások csak tovább növelték a kritikus munkaerőhiányt és hátráltatták a gazdasági kilábalást.

A járvány végét követő években, 1922-től jelentős gazdasági növekedés kezdődött el. A társadalmi feszültségektől mentes országokban két számjegyű növekedés is előfordult, tehát a stabilitás a bővülés alapját jelentette. Ezzel szemben a fejletlenebb Kínában és Oroszországban jóval kisebb gazdasági fellendülés következett. 

Összességében az első világháború lezárulta és a Párizs környéki békemegállapodások okozta jelentős politikai és társadalmi átalakulásokkal egy időben zajló spanyolnátha a háborús veszteségeket súlyosbította. Az 1920-as évek fellendülése sem a spanyolnátha visszaszorulásának volt köszönhető, hanem a munkaképes korúvá váló generációnak, vagyis annak, hogy újra rendelkezésre állt a munkaerő. 

A békeévekben a lakossági fogyasztás bővülése is segítette a növekedést. A spanyolnátha összességében hátráltatta a háború okozta válság kezelését. Ennek mértéke ugyanakkor nem volt egyforma: a gyarmatokon és az átalakuló térségekben, valamint a gyenge politikai berendezkedésű és komoly társadalmi ellentétekkel küzdő államokban jóval több áldozatot szedett a spanyolnátha, és hosszú távon lassította a gazdaság talpra állását is. 

A korábbi világjárványok következményei tehát arra mutattak rá, hogy a gazdasági és egészségügyi válságkezelés alapját a politikai, társadalmi és gazdasági stabilitás jelenti.

Borítókép: Wikipedia