A szénalapú energiatermelés korábbi kivezetésére kellene felkészülnie Csehországnak, és helyette ideje volna alacsony karbonintenzitású forrásokat alkalmaznia, valamint eközben lépéseket kellene tennie azért, hogy a széntermelő régiók gazdaságát és társadalmát ne érintse hátrányosan az átmenet.
Mindezt a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) fogalmazta meg a napokban közzétett országriportjában. Ahogyan a tanácsokból is kitűnik, Csehország helyzete egyáltalán nem rózsás a szénkorszakból való kilábalás terén.
Nem árnyalja a képet az sem, hogy jelenleg az ország áramtermelésének csaknem a felét, a háztartási fűtésnek pedig a negyedét széntüzeléssel biztosítja, a jelenlegi szabályozás pedig jóval 2030 után is fontos szerepet szán a fosszilis energiahordozónak.
Az energiaügynökség a jelentésben a még el nem fogadott Fit for 55 klímacsomagban foglalt szigorításokban és karbonadóban látja Csehország szénre támaszkodásának a csökkenését, de számba kell venni a karbonkvóta mind magasabb árát is. Ezek miatt egyre kevésbé versenyképes a szén, igaz, ez nagyban függ a tüzelőanyag beszerzési árától is, márpedig az országban továbbra is jelentős a szénbányászat, ergo nemigen kényszerül importra (tavaly alig négyezer tonnát szerzett be külföldről).
A helyi forrás kényelme persze nagyban nehezíti a szén kivezetését, mégis szükséges a gazdaságot leválasztani erről az energiahordozóról
– jelentette ki az ügynökség, hozzátéve, hogy az európai uniós források ebben segíthetnek. Előbb azonban fel kell mérni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termelés minden formájának a gazdasági potenciálját, és ütemterveket kell kidolgozni a legígéretesebb lehetőségek kiaknázására. Ezenkívül módosítani kell a jogi és szabályozási keretet, hogy megkönnyítsék az új üzleti modellek megjelenését. Ezek a mondatok arra utalnak, hogy a legtöbb uniós országhoz képest
Csehország igencsak elmaradt az energiaátmenet terén, mintha egyáltalán nem foglalkozott volna azzal a témával, amelyik az elmúlt évtizedekben egyre meghatározóbbá vált Európában.
A jelentés egy Magyarországon már élő szabályozási lehetőséget is a prágai vezetés figyelmébe ajánl, mégpedig a lokális energiaközösségek létrehozását. Ezek olyan társulások, amelyekben a megújuló energiát termelő lakossági és kisebb önkormányzati és egyéb fogyasztók egyetlen piaci szereplőként vannak jelen és kereskednek a villamos energiával. Hazánkban már bevett gyakorlat az a javaslat is, amely szerint a karbonkvótából származó bevételeknek érdemes legalább egy részéből a gazdaságilag rosszabb helyzetben lévő háztartásokat segíteni (nálunk annak idején például az Otthon melege programot finanszírozta részben ezekből a bevételekből a kormány, de az azóta kiírt programokat is).