Az élelmiszer teheti próbára a transzatlanti kapcsolatokat

Egyre nagyobb feszültséghez vezethet az Európai Unió és az Egyesült Államok között az élelmiszer-előállítás jövőjéről szóló vita. Az EU tovább szigorítaná az előállításra vonatkozó szabályokat, és ezek betartását megkövetelné a nemzetközi kereskedelmi partnerektől is. Ez ugyanakkor súlyos érdekellentéthez vezet az Egyesült Államokkal. Washington pedig úgy látja, a túlzott fenntartható­sági célok veszélyeztetik a világ élelmiszer-ellátását.

Switzerland, Canton of Bern, Emme Valley, herd of dairy cows for the production of Emmental in the pastures to the chalets of Vordergirsgrat above Dieboldswil (Photo by LANSARD Gilles / Hemis.fr / hemis.fr / Hemis via AFP) Fotó: LANSARD GILLES / HEMIS.FR

Az Egyesült Államok termeszti emellett a legtöbb génmódosított növényt a világon, így a GMO-k globális visszaszorulása nemcsak az agrárvállalatoknak, hanem a vetőmag-előállítóknak és egyéb kapcsolódó iparágaknak is nagy érvágás lenne. Az olcsó tömegtermelésre berendezkedett tengerentúli gyakorlatokkal szemben Euró­pában az antibiotikum-felhasználás helyett a tartási körülmények javítása és a szigorú állatjóléti szabályok betartása a követendő gyakorlat. Sok európai államban, például hazánkban szigorúan tilos a génmódosított növények termesztés, mint ahogy az állatok klónozása is.

A kereslet és az egyre inkább előtérbe kerülő zöldszemlélet pedig egyértelműen Európának kedvez. Ha az EU bevezeti a kereskedelmi partnerekkel szemben a szigorú elvárásokat, és más országok is vállalják ezt, az Egyesült Államok világkereskedelmi pozíciói jelentősen gyengülhetnek.

Kereskedelmi szabályozás nélkül Európa saját önellátását adná fel

Összességében rendkívüli erőfeszítéseket kellene vállalniuk az európai gazdáknak, hogy eleget tegyenek az uniós céloknak és megvalósítsák a stratégiákban foglaltakat. Ez a költséges kísérlet könnyen lenullázhatja Európa versenyképességét és félő, hogy az unióban óriási mennyiségű olcsó importáru érkezne. A kedvezőtlen forgatókönyv kizárólag a kereskedelmi szabályok szigorításával kerülhető el. Brüsszel mindeddig vonakodott a harmadik országokból érkező árukra is kiterjeszteni az európai termelési normákat. Ráadásul a szabadkereskedelmi megállapodások úgynevezett csereterméke az élelmiszer és az alapanyag: az agrártermékek vámkedvezményekkel érkezhetnek az EU-ba, cserében például az ipar számára nélkülözhetetlen, ám korlátozottan elérhető alapanyagairól Európának kedvező alkuk születnek. 

A Magyarország által is támogatott francia tervek szerint csak abban az esetben érkezhetne élelmiszer az EU-ba, ha legalább meghatározott mértékben vagy teljes egészében betartja az unión kívüli előállító az európai szabályokat. Mivel a kontinens fontos kereskedelmi partner, és a globális élelmiszer-ellátás nagyhatalma, ezért a közösségen kívüli államoknak is érdekük fenntartani a kereskedelmi kapcsolatot. Ehhez sok ország vállalná az állatjólétre vagy a talajkímélő technológiákra vonatkozó kötelezettségeket. Az európai zöldcélok átvétele politikai szempontból is kifizetődő, mivel a klímakrízis elkerülése mindenhol egyre fontosabbá válik, míg a fiatalabb generációk az egyik legfontosabb szempontnak tekintik a klímacélok megvalósulását. 

Ha sikerül újragondolnia Európának az élelmiszer-kereskedelmi kapcsolatait, és a küldő államok vállalják az új normákat, akkor a magasabb hozzáadott termékeivel az EU-s országok messze maguk mögött hagyják a globális versenyben a konkurenciát, például az Egyesült Államokat, amely várhatóan nem hagyná szó nélkül, ha Európa mozgatná a szálakat a globális élelmiszerrendszerek újraosztásánál.

Borítókép: Europress/AFP