Veszélybe sodorja az Európai Unió élelmiszer-önellátását a Green Deal, míg a kisgazdaságokat tönkreteszi. Ráadásul feleslegesen, mert az agrárium globális kibocsátása nem csökken, noha ez lenne a stratégiák célja – állapította meg friss hatásvizsgálatában a kieli egyetem.
A nagy múltú intézmény a német gabonaszövetség felkérésére készített hatásvizsgálatot az európai zöldmegállapodás mezőgazdaságot érintő Farm to fork és biodiverzitás stratégiájáról. Brüsszel ezekben 2030-ig előírja
- a műtrágya-felhasználás húszszázalékos csökkentését,
- a növényvédő szerek használatának a felére csökkentését,
- a nitrogénmérleg ötvenszázalékos mérséklését, az
- ökológiai művelés arányának 25 százalékra növelését a jelenlegi 8-9 százalékról,
- valamint a jelenlegi termőterületek tíz százalékának kivonását a művelés alól.
A szigorú elvárások célja a biológiai sokféleség helyreállítása és a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátásának a csökkentése lenne a 2030-ig megfogalmazott klímacélok elérése érdekében.
Brüsszel stratégiái nem járulnak hozzá a klímacélokhoz, miközben csökkentik az európai lakosság jólétét. A mezőgazdasági termelés jelentős, több mint húszszázalékos visszaesése és a költségek növekedése miatt az Európai Unió behozatalra kényszerülne a legfontosabb élelmiszer-alapanyagokból, vagyis feladná nettó exportőr szerepét. Ezzel kiszolgáltatottá válna a harmadik országoknak, míg a lakosságnak komoly többletköltséget okoznának a jelentősen megemelkedő élelmiszerárak
– állapította meg a tanulmány alapján a német gabonatermesztőket tömörítő ágazati szövetség. Ezért a német gazdák arra szólítják fel a döntéshozókat, hogy gondolják újra a 2030-ig szóló stratégiákat.
A kieli egyetem hatásvizsgálata szerint a jólét csökkenése a jelenlegi éves jövedelmi szinthez képest átlagosan fejenként 157 eurós, vagyis több mint 54 ezer forintos visszaesést eredményezne. Ezen felül az élelmiszerek jelentős drágulása növelné a lakosság terheit: a marhahús 58 százalékkal, a sertéshús 48 százalékkal, míg a tej 36 százalékkal kerülne többe 2030-ra. A zöldség és a gyümölcs ára 15 százalékkal emelkedne, míg a gabonafélék és az olajos magvak 13-15 százalékkal drágulnának.
Ezzel szemben az unión kívüli országokban az áremelkedés a húsféléknél mindössze 7-10, a zöldségeknél és gyümölcsöknél 3-4 százalék körül alakulna.
Az árváltozásról a német gazdaszövetség megjegyezte: a fogyasztói igények érdemben nem változnak a drasztikus áremelkedés hatására, legfeljebb a bizonytalan, de olcsóbb külföldi importot választják.
Kimondottan visszásnak tartja a német gabonaszövetség, hogy a stratégiák az egészséges táplálkozás érdekében javaslatokat tesznek, miközben a zöldségek és gyümölcsök jelentősen drágulnának.
A legnagyobb pofont a nitrogénmérleg csökkentése adná: a gabonafélék és az olajos növények termesztése, valamint a marhahústermelés több mint húsz százalékkal esne vissza az EU-ban. A növénytermesztésben és a kertészetben ötvenszázalékos önköltség-növekedéshez vezetne a növényvédők használatának kötelező csökkentése.
Ennek oka, hogy jelentős lenne az alternatíva, vagyis a mechanikus gyomirtás és más elérhető talajművelési módszerek élőmunkaigénye, ráadásul szabad munkaerő sem áll rendelkezésre. A biológiai sokféleség érdekében 11 millió hektárt kellene kivonni a művelés alól, ami nagyobb, mint Magyarország teljes területe.
Az intézkedések nyertesei a versenyképes nagyüzemek lennének, mivel a szigor jelentős önköltséggel, de a hozzáadott érték növekedésével is jár, ám a kistermelők többsége hamar csődbe menne. Az államoknak is a zsebükbe kellene nyúlniuk, hogy mérsékeljék a hatásokat; mintegy 42 milliárd euróra lenne szükség ehhez, az európai lakosságnak pedig hetvenmilliárd euróval kell számolnia.
A súlyos kiadások ráadásul feleslegesek, mivel az EU-n kívüli országok növelnék termelésüket az európai fogyasztói igények kielégítése érdekében. Ezzel az üvegházhatású gázok kibocsátása 54 millió tonnával nőne, vagyis az európai csökkenés máshol növekedésként jelenne meg.
Borítókép: Békés Megyei Hírlap/Bencsik Ádám
