A drágulás uralta az energiapiacokat az idén

A 2021-es évben tovább nyögte a világgazdaság a pandémia okozta turbulenciá­kat. A legtöbb területre hatást gyakorló jelenség az energiaárak egekbe szökése volt, ami várhatóan a tél végéig szorongatja az ipart, a kormányokat és a lakosságot Európa-szerte.

1236920688 Fotó: Stanislav Krasilnikov

Két lényeges területen ugrottak az egekbe az energiaárak az idén, az egyik az olajpiac volt. Mindkét meghatározó olajfajta, a nálunk releváns Brent és a tengerentúlon mérvadó WTI is az év eleji hordónkénti ötven dollár körüli határidős jegyzésről nyolcvan-nyolcvanöt dollárra emelkedett az év végére. 

Jól jött az áremelkedés az olajkartellnek

Ennek egyik oka az, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete és partnerállamai (OPEC+) eleinte, a járvány okozta leállást követő gazdasági újraindulás alatt nem merte, később pedig – látva, milyen szépen kúsznak fel az árak – nem akarta emelni a kitermelést, ­emiatt kínálati hiányos piac alakult ki. Végül december elején az olajkartell megerősítette a januártól tervezett kitermelésnövelési szándékát, ennek nyomán az olajárak csakhamar hetven-hetvenöt dollár közelébe mérséklődtek. Ezt követték a hazai üzemanyagárak is, így már a 95-ös benzin és a normál gázolaj literenkénti 480 forintos árplafonjának november 15-i bevezetését követő második-harmadik hetében ismét elindulhatott a kutakon az árverseny. A három hónapig hatályos ársapkának akkor lesz ismét szerepe, ha az olajárak újfent elszabadulnak.

Továbbra is lényeges viszont a rögzített lakossági rezsitarifák hatása, amelyek nem hagyják begyűrűzni a fogyasztók számláiba a világpiaci viszontagságokat. Márpedig a másik központi terület, a földgáz- és az áramárak elszabadulása komolyabb gondokat okoz, mint az üzemanyagáraké. 

Pánik a gáztárolók felett

Kontinensszerte rezsipánik tört ki, amikor kiderült, hogy a fűtési szezonra nem sikerült felkészülni: alig volt betárolt földgáz, a németországi tárolók töltöttségi szintje például történelmi mélypontot ért el. Az érintett nyugat-európai országok ugyanis elszámolták magukat, mert azzal kalkuláltak, hogy az év első felében kezdődött drágulás őszre alábbhagy, és olcsóbban készülhetnek fel a télre, mint tették volna nyáron. Csakhogy az áremelkedést okozó kínálati hiány nem enyhült, ősszel pedig rekordmagas árakat voltak kénytelenek fizetni a földgázért.

Az ok hasonló, mint az olaj esetében: a gazdaságát újraindító Ázsia és Európa egész évben versengett az energiahordozóért. De míg nyáron az ipar igényeit és a lakosság főzésre használt gázát nem volt nagy kihívás biztosítani, komolyabbra fordult a helyzet, amikor már az otthonok téli fűtése lett a feladat.

A lakossági tarifák már a tél beköszönte előtt az egekbe szöktek több nyugat-európai országban, mert a vállalatok a nem hosszú távú gázbeszállítási szerződéseken felül a tőzsdén vásárolt gáz – ami egy év alatt a többszörösére drágult – többletköltségét azonnal áthárították a fogyasztókra.

Most több állam is eurómilliárdokat fordít a lakosság terheinek csökkentésére, és napirendre került a magyarországihoz hasonló árszabályozás bevezetése is.

Volt, aki felkészült

Eközben Magyarországon viszonylagos nyugalom uralkodott, a fűtési szezon elejére a megfelelő szintre került a gáztárolók töltöttsége, és október 1-jén elkezdődött az új, a korábbi szerződésnél kedvezőbb árú orosz földgáz szállítása a frissen átadott szerb–magyar határkeresztező vezetéken (valamint kisebb részben Ausztria felől).

Gondot okozott viszont, hogy ez idő alatt Európában a villamosenergia-árak is az egekbe szöktek, részben a gáz és a szén mint a termelés egyik alapanyagának drágulása, részben a megújulók termelésének bezuhanása, továbbá az olcsó nukleáris kapacitások kivezetése miatt. Az összekapcsolt árampiacok és a magas, évi egyharmados importarány miatt a hatás hazánkba is átgyűrűzött, ezért a mikrovállalkozásokat is bevonta a kormány a rezsicsökkentés ernyője alá. Ezek 30-50 milliárd forintot takaríthatnak meg a lépés révén összesen, míg egy átlagos magyar család havi többletköltsége a negyvenezer forintot is meghaladná a hatósági árszabályozás nélkül.

A nagyobb ipari szereplőknek viszont európai versenyjogi megkötések miatt nem biztosíthat az állam kedvezőbb beszerzési árat, ezért azok előbb-utóbb kénytelenek áthárítani a költségeiket, tovább gerjesztve az inflációt, ami viszont mindenkit érint.

Borítókép: Gázkútfej a Novatek Arctic LNG 2 projektéjél az Oroszországi Murmanszban, az Utrenneje-mezőn. (Fotó: Stanislav Krasilnikov/TASS via Getty Images)