Az alma sokszor valóban nem esik messze a fájától, más alkalommal éppen az ellenkezője történik meg – mindkét verzióra kiváló példát szolgáltat a füzesgyarmati Galambos család. Az ország egyik legjelentősebb hintókészítő cégét vezető Galambos Nándor nagyapja ugyanis még gazdaember volt, míg az ő fia, Sándor, a vállalkozó édesapja már iparosként dolgozott, és ő rakta le a családi társaság alapjait. – Az okát nem tudom, de régen nagyon sok iparos ember dolgozott Füzesgyarmaton, mások mellett kovácsok, bognárok és kárpitosok is szép számmal tevékenykedtek a településen.
– A hintókészítés a fogatsport fejlődésével, az 1970-es években indult el az akkor még nagyközségünkben. Az első fogathajtó Európa-bajnokságot 1971-ben rendezték meg, éppen Budapesten, az esemény hatalmas magyar sikereket hozott, és a sportág, hazai és nemzetközi szinten, ekkortól kezdett virágozni
– idézi fel Galambos Nándor. A fiatalember elmondja, hogy még az államszocializmus idején, helyben működött az Univerzál Ipari Szövetkezet, ahol nagyon sok mindent gyártottak. Az akkori elnök úgy döntött, hogy mivel a településen kovácsok, bognárok, esztergályosok, kárpitosok és festők dolgoztak, gyártsanak a szövetkezetben hintókat is. Sokáig csak az állami szövetkezeteknek, téeszeknek, méneseknek vagy éppen a honvédségnek készítettek hintókat, mert náluk volt fizetőképes kereslet. Akkoriban egy hintó szinte többe került, mint egy új személyautó. Később, az 1980-as években már egy-egy magánembernek is volt pénze hintóra, viszont őket a szövetkezet nem akarta kiszolgálni.

Több évtizedes alapok
Erre a piaci résre érzett rá Galambos Sándor, és otthon, az udvar hátuljában kialakított egy műhelyt, ahol más mesterekkel közösen elkezdett hintókat gyártani. Ekkor még a település több pontján dolgoztak a mesterek. Idővel, ahogy egyre több lett a megrendelés, a férfi kivált a szövetkezetből, és egyéni vállalkozóként már csak hintókészítéssel foglalkozott az otthoni műhelyben. Ezt csinálta szinte a halála napjáig, 2018 októberéig, amikor fia, Galambos Nándor vette át a családi vállalkozás vezetését. – Korábban, a középiskola befejezése után is dolgoztam itthon a műhelyben, de nekem nem a hintókészítés volt a nagy szerelmem, hanem a lovak ejtettek rabul, és fogathajtó versenyekre jártam. Persze tudtam, hogy mi folyik itthon, a műhelyben, annál is inkább, mert az én hintóim is itt készültek, és itt is javítottuk azokat. Amikor azonban édesapám beteg lett, azonnal a helyébe léptem, és átvettem a vállalkozás vezetését – fejti ki a fiatalember, akinek persze gyermekkori élményei is vannak az udvar végében levő műhelyről. Azt szerette a legjobban, amikor édesapja és a vele együtt dolgozó mesterek reggeliztek, mert akkor jókat beszélgettek, és gyerekként ő is tudott velük játszani, viccelődni, erről vannak emlékképei.