– A fiskális és monetáris politika sokat változott nyár óta, nőtt az összhang?
– Egyértelműen javult a két gazdaságpolitikai ág koordinációja, divergencia helyett konvergencia a jellemző. A jegybank, helyesen, 2021. október vége óta gyorsította a kamatemeléseket, és kivezette a hitelezési és eszközvásárlási programjait. A kamatok emelkedésére az infláció leküzdése miatt igen nagy szükség van. Eközben a fiskális politika 755 milliárd forinttal csökkentette az ez évi állami beruházásokat, így az idei költségvetési hiány a GDP öt százaléka alá csökken.
A nemzetközi pénzügyi környezet kedvezőtlenné válása a monetáris után elhozta a fiskális korrekciót is. Véget ért a pénzbőség és az alacsony kamatok kora. A monetáris és fiskális politika valójában normalizálódik.
– Az állam szabályozói beavatkozása viszont egyre erősebb. Erre miért van szükség?
– A szabályozó állam szerepe az elmúlt évben felértékelődött, aminek célja a családok és a kis- középvállalatok megvédése a negatív költségsokkoktól, előre nem várt átmeneti árkilengésektől. Erre jó példa a hiteltörlesztési moratórium, a Szép-kártya felhasználhatóságának módosítása, az építőalapanyag-biztonság megteremtése, az energiaár-szabályozás vagy a kamatstop. A moratórium átmenetileg felfüggesztette a hitelek törlesztését, így sok családnak és vállalkozásnak segített a válság közepette. Ősztől a harmadik, kivezető szakaszban már csak a rászorultak maradhattak bent. A Szép-kártya felhasználásának módosítása, a zsebek átjárhatósága és a hideg élelmiszerek vásárlásának engedélyezése a kártyán felgyülemlett pénzeket szabadítja ki és célzottan fogyasztás formájában, gyorsan a gazdaságba juttatja. Nyáron az építőalapanyag-ipar problémáit exportregisztrációval és extra bányajáradék kivetésével kezelte a kormány. Ősszel az energiaválságra válaszul fenntartotta a lakosság részére a „rezsicsökkentett” gáz- és áramárat, biztosította a kisvállalkozók és önkormányzatok részére a „rezsicsökkentett” áramárat, és üzemanyag-ársapkát vezetett be. A tavalyi év végén pedig kamatstoppal megakadályozta a lakossági jelzáloghitelek törlesztőrészleteinek emelkedését.
– Ezek azért nem túl szokványos lépések…
– Szokatlan helyzetben szokatlan lépések szükségesek. Az árszabályozás például nem túl gyakori lépés, de a járvány miatt egyes részpiacok működése zavarokat mutat, az ellátási láncok akadoznak, energiaválság, infláció és ezt kísérő kamatsokkok vannak.
Az árszabályozás arra törekszik, hogy pajzsként megvédje a családokat ezen sokkoktól. A kormány a fogyasztói árak, hitelkamatok eltérítésével a magánszektorból jövedelmet csoportosít át főként a lakosság részére.
– Mik a tapasztalatok az építőalapanyag-ipari beavatkozás esetén?
– Az exportregisztráció segítségével látjuk az áruk mozgását, az áruk „utaztatását”. Meglepő, hogy lassan a nyugat-magyarországi kavicsbányák látják el Ausztriát, mivel a Bécs környéki bányákat folyamatosan bezárják. Sokszor meglepődünk azon is, hogy olyan termékeket, mint például a cementet vagy a szigetelőanyagokat úgy importálunk, hogy abból elégséges mennyiséget állítunk elő itthon is. Ebből is látszik, hogy piacszerkezeti problémánk van, a piaci struktúra erősen oligopolisztikus. Az extra bányajáradék is fontos lépés, havi egymilliárd forint bevételt hoz a költségvetésnek, és arra kényszerítette a kitermelőket, hogy októbertől csökkentsék az áraikat.
– Miért pont 480 forinton határozták meg az üzemanyagok ársapkáját?
– Az ársapka ötletét először a miniszterelnök dobta be a Parlamentben október végén, ezután kezdődött el a gondolkodás. Tavaly november közepén azt tapasztaltuk, hogy egy liter 95-ös benzin és a gázolaj ára is meghaladta az ötszáz forintot. Ennek a rendkívül magas árnak hozzávetőlegesen a hat-hét százaléka a kiskereskedelmi haszonkulcsból adódott. Ez azt jelentette, hogy a nagykereskedelmi árhoz képest körülbelül 30-35 forintot tett a kiskereskedő a nem prémium üzemanyagok árára. Ebből adódott, hogy a kiskereskedelmi árrés csökkentésével elérhető a 480 forintos benzin- és gázolajár. Az ársapka február 15-ig tart, ami azt jelenti, hogy az árszabályozás felülvizsgálatára hamarosan sor kerül.
– A kamatstopot miért kellett bevezetni?
– Sajnos még mindig magas, 35 százalék körüli a lakossági forint alapú jelzáloghitel-állományon belül a változó kamatozású hitelek súlya. A fix hitelekhez képest a változó kamatozású hitelekkel rendelkező ügyfelek jelentős kamatkockázatot futnak. Az elmúlt években a rövid oldali hozamok alacsonyabbak voltak, mint a hosszú oldali hozamok.
Az ügyfelek a látszólag olcsóbb hiteleket választották, nem törődve a kamatkockázatokkal. Nem ismerős? Ez az attitűd vezetett a devizahitelek elterjedéséhez is.
A kamatkockázat még kezelhető is lett volna, ha a jegybank nem változtatott volna a nyáron elkezdett kamatemelési ütemén. Október végétől szükségszerűen felgyorsultak a kamatemelések, így már rövid idő alatt egy nagyobb kamatugrásról beszélhetünk. Ez egy előre nem látható esemény volt. Ennek következtében viszont a törlesztőrészletek átlagos emelkedése megközelítheti a harminc százalékot, ilyen mértékű sokkot nem szabad ráengedni a lakosságra.
– A bankszövetség miért nem támogatta ezt a lépést?
– Ez harmincmilliárd forintba kerül nekik. A bankok azt hangsúlyozták, hogy minden lakossági ügyfelet megfelelően tájékoztattak a változó hitelek magasabb kamatkockázatáról. Ők nem tehetnek róla, hogy az ügyfelek mégis a kockázatosabb terméket választották. A teljes felelősség ügyfelekre való hárítása azért erősen megkérdőjelezhető. Egyrészt az ügyfelek pénzügyi tudatosságát erősíteni kell, a bankoknak igenis van edukáló, „vezető” szerepük. Másrészt egy ügyfél egy banknál nem kockázat, de bankrendszerszinten összeadódva 460 ezer ügyfél kétezermilliárd forintos állománya már kockázat.
A kormány célja, hogy a hitelkamatstoppal megvédje a családokat. A bankoknak most azzal kellene törődniük, hogy az ügyfeleket a változó kamatozásúból a fix kamatozású hitelekbe tereljék. Ha ez nem történik meg, akkor a kamatstop akár 2022. június vége után is fennmaradhat.
– Miként lehet a változó kamatozású termékeket gyorsan fixre váltani?
– A piaci várakozások alapján a csehekhez hasonlóan a magyar hozamgörbe is inverzzé válhat 2022 második negyedévére. Ez azt jelenti, hogy a rövid oldali hozamok már magasabbak lesznek, mint a hosszú oldali hozamok. Az ügyfelek tehát kamatstop nélkül jobban járnak, ha fix hitelként, nem pedig változóként folytatják a törlesztést. Emellett persze vannak technikai, kapacitásbeli korlátok is. Sajnos egy hitel átszerződése időigényes és költségekkel jár. Fontos, hogy ebben az átmeneti fél évben lebontsuk ezeket a korlátokat, és egy ilyen típusú átszerződés szinte automatizmusként működjön.
– Maradjunk a hitelezésnél, és nézzük meg az újonnan felvett hitelek piacát. Itt nincs kamatstop. Mi lesz a hozamemelkedés eredménye?
– A forinthozamok emelkedése megnehezíti az új piaci forinthitelek felvételét. 2022-ben négy kedvezményes hiteltermék maradhat a piacon. A lakossági zöld lakásvásárlási hitel maximum két és fél százalék, a csokhitelek maximum három százalék, a babaváró hitelek és a kis- és középvállalati Széchenyi-kártya-termékek maximum 2,5 százalék forint kamat mellett elérhetőek. A lakossági hitelpiac erős, mivel továbbra is jelen van egy nagyfokú jegybanki és állami támogatás. A vállalati hitelpiacon viszont nincs jegybanki támogatás, a kedvezményes, államilag támogatott Széchenyi-kártya-program is csak fél évig, 2022. június végéig érhető el az EU állami támogatási szabályai miatt. 2022 júliusától a vállalati hitelkamat akár a 8-12 százalékos sávba ugorhat. Ezt a kamatköltséget a vállalatoknak nagyon nehéz lesz kitermelni. Ilyenkor szokott előkúszni a devizahitelezés, amit nem szabad engedni. Ilyen magas forintkamatok mellett viszont nem nagyon lesz, aki hitelt vegyen fel, így a kkv-hitelpiac akár ki is száradhat. Ezért kell leszorítanunk az inflációt minden erőnkkel, és akkor a hitelkamatok is visszatérhetnek a 3-5 százalékos sávba.
Ha ez csak 2023-ban lesz lehetséges, akkor el lehetne gondolkozni azon, hogy a lakossági hitelpiacon a zöld lakásvásárlási hitelt és a csokhiteleket megtartva visszahozzuk a zöldberuházásokat finanszírozó célzott jegybanki NHP-t és NKP-t a vállalati hitelpiacon.
– Ennek fényében hol látja az idei gazdasági növekedést és inflációt?
– Idén mind a gazdasági növekedés, mind pedig az infláció öt százalék körül lehet. Amíg járvány van, addig infláció is van. Az ellátási láncok sem tudnak begyógyulni, így a kínálat szűkös marad, miközben a kereslet emelkedik. Véleményem szerint az autóipari csiphiány továbbra is leállásra kényszeríti a gyárakat. Ma egy csip megrendelése és leszállítása között akár fél év is eltelhet. Eközben a vízi vagy vasúti konténerszállítás érkezési pontossága a korábbi nyolcvan százalék helyett ma húsz százalék. A járvány után a szállítási láncok várhatóan egy év alatt rendbe jöhetnek, a teljes helyreállás így csak 2023-ra várható. A tavalyi 6–6,5 százalék után az idei ötszázalékos növekedés mégis egy nagyon szép teljesítmény. Az idei növekedést a 25 százalék felett maradó beruházási ráta és megugró fogyasztás húzhatja.
– Nagyon jelentős lesz az első negyedévben a jövedelemkiáramlás, ezek szerint ebből fogyasztás lesz?
– A lakosság rendelkezésre álló jövedelme 30-35 százalékkal lesz magasabb 2022 első negyedévében 2021 azonos időszakához viszonyítva. Az egész évet vizsgálva 15-20 százalék lehet a jövedelememelkedés, ami több mint duplája az előző évek dinamikájának. A minimálbér-emelés, ágazati béremelések, a 25 évesek szja-mentessége, a fegyverpénz és a 13. havi nyugdíj tartós, míg a családi szja-visszatérítés egyszeri transzferként működik. A nagy kérdés az egyszeri, közel hatszázmilliárd forintos transzfer felhasználása. Egy átlagos háztartás a jövedelme 81 százalékát elfogyasztja, kilenc százalékot beruházásra, újlakás-vásárlásra költi, míg tíz százalékát megtakarítja. Az egyszeri transzfereknél a megtakarítás aránya nagyobb lehet, de így is az egyszeri transzfer 60-65 százaléka fogyasztásra mehet el, azon belül is áruk vásárlására.
Valószínűleg a cégek is készülnek erre az időszakra, nem csodálkoznék, ha idén nemcsak ősszel, hanem tavasszal is lenne egy „black friday”.
Borítókép: Nagy Márton, a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója (Fotó: Havran Zoltán)
