– Az infláció is egy olyan, a KSH által mért és publikált fajsúlyos adat, amely ismét a középpontba került, leginkább azért, mert a korábbi várakozásokhoz képest jóval magasabb. Ennek mi az oka?
– Valóban magas az infláció, a tavaly novemberi adat 7,4 százalékos áremelkedést mutatott, a hamarosan hivatalossá váló decemberi érték is ehhez közeli lehet. Ez valóban magasabb, mint az Magyar Nemzeti Bank által célzott három százalék. Egyfelől jelentős részben nemzetközi folyamatok, globális jelenségek állnak emögött. Ilyen például az energiaárak emelkedése. Másfelől látható, hogy minél gyorsabb a járvány okozta gazdasági válságból a kilábalás, annál inkább felüti a fejét az infláció. A balti országokban és Lengyelországban is 8-9 százalékos az infláció, de az eurozóna legtöbb tagállamában is meghaladja a jegybanki célt az áremelkedés. Az eurozóna összesített adata tavaly decemberben öt százalék volt.
– Bírálatokkal is szembesül a hivatal az infláció mérésének módszertana miatt. Előfordulhat, hogy az adatokhoz képest akár nagyobb áremelkedés is tapasztalható?
– Érik olykor kritikák az infláció mérésének módszertanát.
Kiemelném, hogy a KSH nemzetközileg elfogadott sztenderdek alapján méri az inflációt. Az egységes módszertan alkalmazását az uniós tagállamok részére uniós rendelet írja elő.
Az érzékelt és a valós infláció közt a legtöbbször van valamennyi eltérés, és szinte mindig az érzékelt infláció a magasabb. Ennek hátterében az áll, hogy az átlagostól eltérnek az egyéni, családi fogyasztási szokások. Egyéb, például pszichológiai okokkal is magyarázható a jelenség. A hazai fogyasztóiár-index által lefedett termékek és szolgáltatások köre, valamint a számítás módszertana is összhangban van az általános nemzetközi gyakorlattal és előírásokkal.
– Tudna említeni példákat a módszertanhoz kapcsolódó leggyakoribb kritikákra?
– Konkrét kritika ért minket többek közt amiatt, hogy a kritikus szerint az üzemanyagokat alulsúlyozzuk a fogyasztói kosárban. Azt javaslom, érdemes lenne nemzetközi összehasonlítást végezni ilyen kritika megfogalmazása előtt. Ebből ugyanis az látszik, hogy az EU tagállamok közül Magyarországon a második legnagyobb súlyú az üzemanyag a fogyasztói kosáron belül, nálunk csak Luxemburgban szerepel nagyobb súllyal. Nálunk az üzemanyagok teljes fogyasztói kosárhoz viszonyított aránya 6,1 százalék, Lengyelországban 4,7, Csehországban 3,3, Szlovákiában 2,9 százalék. Furcsa elgondolás ezért, hogy nálunk még tovább kellene emelni az üzemanyag súlyát, éppen ellenkező észrevétel érkezhetett volna, ami egyébként szintén nem lenne megalapozott.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!