Az olajkitermelési szektor az idén fellendülhet a lassabb időszak után, legalábbis az alapján, hogy
a kutatás-termelési beruházások összértéke várhatóan három év után először haladja meg a négyszázmilliárd dollárt, ami a tavalyinál kilenc százalékkal nagyobb összeg.
Viszont a kiugró bevétel és a hordónkénti hetven dollár feletti olajár ellenére az újrabefektetési ráták rekordalacsony szinten maradnak 2022-ben. A pénzforgalom jelentős részét nem a kútfúrásokba, hanem a részvények visszavásárlására fordítják a vállalatok, illetve magasabb osztalékokat fizetnek. A vállalatok inkább a fegyelmezett kiadásokra és a részvényesektől érkező azon nyomásra ügyelnek majd, hogy a működésük minél alacsonyabb karbonkibocsátással járjon – áll a Wood Mackenzie elemzőház éves előrejelzésében. Azzal együtt, hogy a beruházások mértéke az öt legnagyobb vállalatnál – ExxonMobil, Chevron, Shell, BP és Total – jóval magasabb lesz, mint 2020-ban és 2021-ben, még így sem közelíti meg a 2014-es értéket. A tőkefegyelem továbbra is a kulcsszó marad az eredménykimutatásokban.
Zöldtörekvések
A 2021-es évben az Egyesült Államok palaolaj-kitermelése már megtérülő tevékenység volt (a magasabb olajárak és a hatékonyabb technológiák miatt), ezért a cégek fel is hagytak a klasszikus fúrásokkal. Mindinkább elvárás a bankoktól is, hogy környezetkárosító beruházásokra ne adjanak kölcsönt. Ám az amerikai cégek ezzel a döntéssel nem feltétlenül felelnek meg a befektetők azon igényeinek, hogy környezetkímélőbben működjenek, hiszen a palaolaj kitermelése kifejezetten környezetromboló tevékenység.
Az öt legnagyobb vállalat viszont az alacsony szén-dioxid-kibocsátású területeken növeli a tőkekiadásait, még az amerikaiak is, bár eltérően az európai társaiktól, nem hajlandók nap- és szélenergiába fektetni. Az Exxon és a Chevron ehelyett a megújuló üzemanyagokra és a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra (CCS) összpontosít, valamint partnerségben regionális CCS-központokat alakítana ki az erősen iparosodott területeken.
Elvonásos tünetek
Nemrégiben viszont Abdulaziz bin Szalmán szaúdi herceg, megpendítve az energiaválság szót is arra figyelmeztetett, hogy a hagyományos kitermeléstől elvont befektetések tovább emelhetik a kínálati hiányt, ezen keresztül pedig az olajárakat.
A Goldman Sachs és a Morgan Stanley elemzői hasonlóképpen látják a helyzetet: a tavaly év végére kialakult, kényelmesnek mondható (a vállalatoknak nyereséget hozó, a fogyasztóknak még megfizethető) hetvendolláros olajár nagyot ugorhat az idén. Az Európában mérvadó
Brent például elérheti a kilencven–száz dolláros szintet
az omikron vírusvariáns terjedése ellenére is várhatóan emelkedő kereslet és az alacsonyan maradó kínálat miatt.
Kanadai szakértők egyenesen úgy látják, hogy az első negyedéves visszaesést később csúcsra ugró keresletnövekedés követi az idén. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, az OPEC sem tart az omikrontól, a legutóbbi jelentésében megemelte az első negyedévre vonatkozó keresleti előrejelzését, noha az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea is felszabadítaná tartalékait az áremelkedés megfékezésére.
Ne tedd! De mégis!
Az egymásnak feszülő érdekek okozta kaotikus helyzetet pedig mi sem jellemzi jobban, hogy míg a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) néhány hónappal ezelőtt még azt sürgette, hogy minden olaj- és gázipari beruházást leállítsanak a vállalatok, most a stabilitás elérése érdekében azt kérte, hogy a cégek növeljék befektetéseiket. Vagyis a hagyományos energiatermelésre felépült világgazdaság adta kihívások várhatóan az idén sem oldódnak meg, messze vagyunk még attól, hogy kikeveredjünk a fosszilis érából.
Borítókép: Iraki olajmunkás a Nahr Bin Omar mezőn (Fotó: AFP/Haidar Mohammed Ali)
