Nem tudjuk, miért éppen húsz százalék lett az a bizonyos szint, ahol a befektetők meghúzták a határt korrekció és trendszerű esés között, de a világ leginkább követett indexénél nagyon figyelnek erre a szintre. Márpedig az S&P 500 index, amely múlt év végén érte el mindenkori legmagasabb értékét 4800 pont körül, múlt pénteken napközben 3810 pontig esett, ezzel elérte a húsz százalékot, sőt kismértékben alul is múlta. Ezt követően a 3820-3850 pontos sávban tartózkodott néhány órán át – vagyis gyakorlatilag pontosan a kényes szinten –, a kereskedés utolsó órájában aztán hatalmas emelkedés vette kezdetét, amely tegnap tovább folytatódott. Ennek során az index értéke 3950 pont fölé emelkedett.
A mostani helyzet különlegessége, hogy a 2007–2009 közötti nagy tőzsdei zuhanás óta, amely a 2008-as válsághoz kapcsolódott, nem fordult elő, hogy az index értéke tartósan alulmúlta volna ezt a bizonyos húsz százalékot a korábbi csúcshoz viszonyítva.
Így nem tört meg az immár 13 éve tartó, szokatlanul hosszú emelkedő trend,
s csupán három alkalommal közelítette meg az index az ominózus szintet: 2016 elején (rövid időre alá is esett), majd 2018 végén, amikor az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed ettől meg is ijedt, és monetáris lazításba kezdett, majd 2020 márciusában, a világjárvány kitörésekor. A vételi erő azonban végül mindegyik alkalommal visszatért, és az indexérték tovább emelkedett, újabb és újabb csúcsokat elérve. A hosszú emelkedő trend külön érdekessége, hogy az utolsó eső trend előtti, még 2007-ben elért 1550 pontos csúcs bő háromszorosára emelkedett az indexérték a múlt decemberi csúcson, a 2009-ben elért mélyponthoz képest pedig hatszoros a növekedés.
Az emelkedő trend tehát igen régi, az emelkedés mértéke igen komoly, így óhatatlanul felmerül a befektetőkben, hogy előbb-utóbb eljön egy eső trend. A félelmeket most jogosan táplálja, hogy az erős emelkedő trendet nem kismértékben segítő amerikai eszközvásárlási programot a Fed márciusra kivezette, és júniustól meg is kezdi az ennek során a piacra bocsátott pénz visszavételét.
Ezáltal jóval kevesebb pénz jut a tőzsdékre, és az emelkedő kamatok és állampapírhozamok is versenyt jelentenek a részvénypiacnak.
Az mindenesetre jó jel, hogy erős vétel jelent meg a kritikus szinten, a következő hónapok fogják azonban megmutatni, vajon ez kitart-e. Előfordulhat, hogy az indexérték többször teszteli a kritikus szintet, esetleg rövid időre aláesik, majd felpattan. Végleg akkor esik el, ha az indexérték tartósan és jelentősen alatta marad, sőt egyre inkább távolodik tőle lefelé.
A főbb európai részvényindexek ugyanakkor most sokkal erősebbek: a közelmúltban elért mélypontok csak 10-15 százalékkal vannak lejjebb a korábbi csúcsoknál, vagyis szó sincs a kritikus húszszázalékos szint megközelítéséről. Hozzá kell tenni, hogy a szint tesztelése korábban megtörtént, mégpedig március elején, az ukrajnai háború kirobbanása után, ez azonban teljesen érthető, miután Európát sokkal erősebben érintik a háború következményei. Azóta azonban felülteljesítés mutatkozik az amerikai indexekhez képest, és ennek nem kis részben oka lehet, hogy a Fed monetáris politikája jelenleg sokkal szigorítóbb, mint az Európai Központi Banké.
A Wall Street metróállomás New York pénzügyi negyedében (Fotó: Spencer Platt/Getty Images/AFP)
