Jubileumi mélyponton a japán jen

A dollár húszéves csúcsra ért a japán fizetőeszközzel szemben, ami elsősorban a két pénznemhez kapcsolódó eltérő monetáris politikából eredeztethető. A hirtelen gyengülő jen 1997-ben valutaválságot okozott Ázsiában, amely a pesti tőzsdét is megroppantotta. Annak azért kicsi az esélye, hogy a gazdaságtörténelem megismétli önmagát.

JAPAN-FOREX Fotó: KAZUHIRO NOGI

A fejlett gazdaságok közül a japán volt az első, ahol a jegybank a rendkívül alacsony kamatok és eszközvásárlási programok által jelzett különösen laza monetáris politikát alkalmazta. Most azonban a távol-keleti országba is megérkezett az infláció, igaz, az európaihoz vagy az amerikaihoz képest meglehetősen szerény: a pénzromlás átlagos üteme épp hogy csak túllépi a kétszázalékos jegybanki célt.

Ilyen körülmények között a jegybank egyáltalán nem siet szigorítani, miközben most már lényegében az összes nagyobb jegybank megkezdte ezt. A többi jelentős valuta kamata így növekszik, a jené nulla körül marad: természetes, hogy a jen gyengül, elsősorban a dollárhoz képest.

Egy dollár immár 134 jent ér, amire utoljára 2002-ben volt példa, előtte pedig 1997-ben, amikor a hirtelen jengyengülés ki is robbantotta az ­ázsiai válságot. Ennek oka egyszerű volt: sok ázsiai ország a dollárhoz kötötte valutája árfolyamát, így azok automatikusan felértékelődtek a jenhez képest is. A japán gazdaság súlya akkor még sokkal nagyobb volt Ázsiában, mint most, hiszen Kína még csak pár éve járt a gyors növekedés útján.

Így az ázsiai valuták esetében is az volt a döntő, hogy állnak a jenhez képest, ami miatt hirtelen túlértékeltté váltak. A dollárhoz való ragaszkodás pedig fenntarthatatlan volt, ezért egymás után omlottak össze a valutaárfolyamok, sokszor hirtelen a felükre estek, komoly felfordulást okozva a piacokon.

A leértékelődés azonban jót tett az érintett valutáknak, Thaiföld, Indonézia, Malajzia, Dél-Korea gazdasága így hamar talpra állt.

Fizetőeszközeik árfolyamát immár hagyták szabadon mozogni, így azok a fundamentumok által indokolt szinteken stabilizálódtak. A mostani jengyengülés ezért nem okoz hasonló problémákat, hisz a valuták igazodhatnak a helyzethez, és most annyiból is más a helyzet, hogy Kína szerepe messze nagyobb lett Ázsia gazdaságában és kereskedelmében, mint Japáné, így a jen árfolyama kisebb jelentőséggel bír.

További eltérés az akkori helyzethez képest, hogy 1997 előtt igen gyorsan nőttek az említett ázsiai gazdaságok, túlfűtötté váltak, és miután tőzsdéikre rengeteg pénz áramlott a gyors növekedés idején, ez a hatalmas összeg három évvel az ezredforduló előtt egyszerre távozni akart, fokozva a valutákra nehezedő nyomást. Az elmúlt években – legalábbis a pandémia előtt – ezek a gazdaságok gyorsan, de egészségesen növekedtek, a járvány pedig a folyamatot lefékezte, így a 25 évvel ezelőtti feszültségeknek jelenleg nyoma sincs.

Mindezek alapján most nem valószínű, hogy bármiféle gondot okozna a jen gyengülése, kérdés, hogy milyen szerepe lehet a folyamatnak a japán gazdaságban.

Természetesen a leértékelődő valuta növeli az áremelkedést, hisz az ország jelentős energia- és élelmiszer-importőr, de ezzel együtt is jóval szerényebb az infláció, mint máshol. Ennek oka pedig az, hogy igen hosszú ideje nem növekszik a belföldi kereslet, az ország egy főre jutó GDP-értéke lényegében harminc éve stagnál. Ez megint csak logikus dolog, hisz 1990-re hihetetlenül fejlett lett a japán gazdaság, egyedüliként Ázsiában, olyannyira, hogy már nem volt hová növekednie.

A többi ázsiai gazdaság, mindenekelőtt Kína ugyanakkor alacsony bázisról gyors növekedésbe kezdett, és ez hatalmas versenyt jelentett Japánnak, amelynek során el is hódította tőle a „világ gyára” címet. Bármekkora is volt a termelékenység, a magas japán bérek kizárták a versenyben maradást.

Az eredmény így stagnálás lett, és ebből a különféle kormányok azóta sem tudták kimozdítani a gazdaságot. A jegybank végre örül az inflációnak, de olyan fogyasztóiárszint-emelkedést szeretne, ahol a bérek is nőnek. A csökkenő reálbér értelemszerűen népszerűtlen, ugyanakkor a jen gyengülése önmagában javíthatja a japán versenyképességet, így a jegybank nincs könnyű helyzetben. Ám az is látszik, hogy alaposan megfontolja, mielőtt a szigorítás útjára lép.

Borítókép: Valutaárfolyam Tokióban (Fotó: Kazuhiro Nogi/AFP)