Az egekben a török infláció

Törökország az ezredforduló környékén fokozatosan gazdasági mintaországgá vált, gyorsan emelkedő jövedelmekkel és fogyasztással. Az utolsó tíz évben azonban valami nagyon elromlott, folyamatosan két számjegyű infláció volt, amely most már lassan a száz százalék felé közeledik.

TURKEY-ECONOMY/INFLATION Fotó: UMIT TURHAN COSKUN

A fejlett világot sokként érte a két számjegyű infláció: azt hittük, talán sosem látunk már ilyet. Ugyanakkor tudjuk, hogy a járvány és a háború elég speciális helyzetet teremtett, és hogy ez a helyzet átmeneti, így remélhetőleg nem sokáig tart az erős áremelkedés. Törökországban azonban ezzel már nagyon régóta együtt kell élnie a vállalkozásoknak és a lakosságnak: tíz-húsz százalék közötti infláció jellemzi a békés időket, de most, amikor mindenkit sújtanak a külső hatások, 

hetven százalékig szaladt fel a pénzromlási ütem, és még korántsem biztos, hogy tetőzött.

Egyidejűleg a nemzeti valuta, a török líra is folyamatosan gyengül, rá­adásul ugyancsak hosszú ideje. A lírát egy előző turbulens időszak után 2001-ben stabilizálták, a korábbi, teljesen elinflálódott pénzből levágtak hat számjegyet, az új líra árfolyama az euróhoz képest egy és kettő között ingadozott tíz éven át. Komolyabb gyengülés 2012-ben kezdődött: eddigre euróban mérve is magas lett a bérszínvonal. A gazdaság túlhevült, de nem jött a szükséges kiigazítás: nem egyensúlyozták ki a költségvetést és a fizetési mérleget.

Ilyen körülmények között nem sokat lehet tenni: a nagy túlköltekezést végső soron a kialakuló magas infláció és a gyorsuló árfolyamgyengülés által a vállalatok és a lakosság fizeti meg. A gazdaságpolitika nem változott, ráadásul a jegybank is egyre kevésbé folytathatott önálló monetáris politikát, így aztán felgyorsult a valutaleértékelődés. Az évtized közepén három líra volt egy euró, az évtized végén már hét, most viszont már több mint 17. A folyamat tehát gyorsult, és most, amikor az egész világot sújtják e kedvezőtlen hatások, végképp elszállt az infláció is: immár hetven százalék az adat.

Mindez mutatja, milyen veszélyekkel jár, ha kedvező időszakban, jó külső körülmények között elengedik a költségvetést és a fizetési mérleg hiányát. Értelemszerűen egy világgazdasági megrendülésnél, válságnál az ilyen gazdaság omlik össze elsőnek, és 

sokkal jobban megszenvedi a válságot, mint mások, és persze sokkal nehezebb később elérni a stabilitást.

Ennek olyan hosszú távú következménye van, mint a más országokhoz képesti leszakadás: míg tíz éve a nettó török átlagbér a románnal volt egy szinten és a magyartól is csak 20-25 százalékkal maradt el, most nagyjából a harmada a magyarországi adatnak.

A török infláció immár világszinten is a rekorderek között van: az ország előtt csak Venezuela, Szudán, Libanon és Szíria áll magasabb adatokkal, még az örökös hiperinflációval küzdő Argentína is hátrébb került a sorban.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Umit Turhan Coskun/NurPhoto via AFP)