Tavaly a lengyel átlagbér átszámítva 1170 euró volt havonta, ami a fejlett nyugat-európai országokkal összehasonlítva nem túl sok. Mindössze húsz százaléka a luxemburgi átlagbérnek (ami a legmagasabb az unióban), 26,7 százaléka a németnek (4380 euró) és 35 százaléka a franciának (3331). A kelet-közép-európai országok között Szlovénia áll az első helyen (1874), utána következik Csehország (1415), majd Magyarország (1255) és Lengyelország, Romániát (1057) megelőzve.
Az elmúlt két évhez képest a helyzet nem sokat változott, ami sajnos azt jelenti, hogy a lengyel bérek euróban számolva nem közeledtek a nyugatiakhoz – írta a a lengyel napilap, a Rzeczpospolita.
„Ezért elsősorban természetesen a gyenge zloty a felelős” – állítja Lukasz Kozlowski, a Lengyel Vállalkozók Szövetségének (FPP) vezető közgazdásza. Igaz, hogy Lengyelországban a bérek gyorsabban nőnek, mint a fejlett uniós országokban, de a gyenge zloty–euró árfolyam miatt dinamikájuk nagyjából olyan, mint a németországiaké – tette hozzá.
Kozlowski szerint a nominálbérek lemaradása valójában már 2008 óta probléma, amikor a zloty nagyot veszített értékéből, és nem tért vissza a globális pénzügyi válság előtti árfolyamszinthez.
Akkor egy euróért nagyjából három zlotyt adtak, a dollárért és a svájci frankért pedig kettőt. Kivételt képeztek a viszonylagos valutapiaci stabilizáció évei, amikor a lengyel fizetőeszköz némileg erősödött, de a 2020-as és 2021-es esztendő ebből a szempontból nem tartozott a nyugodt időszakhoz. Hasonló a helyzet az idei évben is, amelyre rányomja bélyegét az ukrajnai háború és az inflációval és a recesszióval kapcsolatos világméretű aggodalmak.
Az euróban számolt nyugat- és kelet-európai bérek közötti különbség különösen szembetűnő a nyugati utazások és bevásárlások során. „Az a brutális igazság, hogy külföldön tartózkodva ugyanolyan szegények vagyunk, mint néhány évvel ezelőtt” – mondja Kozlowski. Az idei nyári szabadságok alatt ez különösen fájdalmas lesz, miután egy euróért már csaknem öt zlotyt kell fizetni.
Egy adott ország életszínvonala szempontjából azonban döntő fontossága van a vásárlóerő-paritáson számított bérnek (PPP), amely figyelembe veszi az árszínvonalat is. Ebben a viszonylatban a lengyelországi bérek már sokkal jobban állnak, valamivel meghaladják az EU átlagának 68 százalékát. A lengyeleknek a PPP tekintetében fokozatosan sikerül ledolgozniuk a különbséget a fejlett nyugat-európai országokkal szemben: egy évvel ezelőtt ez 67,2, 2013-ban pedig még csak 56,8 százalék volt. Sikerként könyvelhető el, hogy a lengyel PPP túlszárnyalta olyan „régi” uniós tagországokét, mint Görögország vagy Portugália (2021-ben 113, illetve 104 százalékra nőtt velük szemben), és jelentősen megközelítette a spanyolországit (87 százalék). Csökken a különbség Németországgal szemben is, bár lassan: 2021-ben 49 százalékot tett ki a tíz évvel korábbi 38-hoz képest.
„A lengyelországi nominálbérek várhatóan idén is dinamikusan, átlagosan tíz százalék körül nőnek. Tekintettel a 14 százalék körüli várható inflációra, ez azonban pár százalékpontos visszaesést jelent” – magyarázta Jakub Borowski elemző, a Credit Agricole Bank Polska vezető közgazdásza. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi helyzet milyen befolyással lesz az életszínvonal kiegyenlítődésére az EU-tagországokban, nem könnyű válaszolni – tette hozzá. Mindenesetre a nyugat-európai jövedelmek és életszínvonal utolérése nem évek, hanem évtizedek kérdése – vélekedett.
A zloty–euró árfolyam csak egy tényező ebben a versenyben. Nagyon fontos szerepe van az innovációnak, az új technológiáknak, a robotizációnak, mindannak, ami növeli a munka termelékenységét. Ha ezekben sikerülne előrelépést elérni, a bérek gyorsabban emelkednének, és hamarabb utolérnénk a Nyugatot – mutat rá Malgorzata Starczewska-Krzysztoszek, a Varsói Egyetem tanára. Kollégája, Michal Brzezinski szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben arra lehet számítani, hogy lelassul, de nem áll meg a konvergencia folyamata. Spanyolország vagy Olaszország esetében, ahol a vásárlóerő-paritáson számított jövedelmek mintegy harminc százalékkal magasabbak a lengyelországinál, 15 éves távlatban valósulhat meg a kiegyenlítődés, de kérdéses, hogy a konvergencia egyáltalán lehetséges-e Németországgal szemben.
Ehhez arra lenne szükség, hogy az innováció révén magasabb szintre emelkedjen a gazdasági fejlődés Lengyelországban. „Kérdéses, hogy erre képesek leszünk-e” – vélekedett a lengyel közgazdász.
