Tavaly a lengyel átlagbér átszámítva 1170 euró volt havonta, ami a fejlett nyugat-európai országokkal összehasonlítva nem túl sok. Mindössze húsz százaléka a luxemburgi átlagbérnek (ami a legmagasabb az unióban), 26,7 százaléka a németnek (4380 euró) és 35 százaléka a franciának (3331). A kelet-közép-európai országok között Szlovénia áll az első helyen (1874), utána következik Csehország (1415), majd Magyarország (1255) és Lengyelország, Romániát (1057) megelőzve.
Az elmúlt két évhez képest a helyzet nem sokat változott, ami sajnos azt jelenti, hogy a lengyel bérek euróban számolva nem közeledtek a nyugatiakhoz – írta a a lengyel napilap, a Rzeczpospolita.
„Ezért elsősorban természetesen a gyenge zloty a felelős” – állítja Lukasz Kozlowski, a Lengyel Vállalkozók Szövetségének (FPP) vezető közgazdásza. Igaz, hogy Lengyelországban a bérek gyorsabban nőnek, mint a fejlett uniós országokban, de a gyenge zloty–euró árfolyam miatt dinamikájuk nagyjából olyan, mint a németországiaké – tette hozzá.
Kozlowski szerint a nominálbérek lemaradása valójában már 2008 óta probléma, amikor a zloty nagyot veszített értékéből, és nem tért vissza a globális pénzügyi válság előtti árfolyamszinthez.
Akkor egy euróért nagyjából három zlotyt adtak, a dollárért és a svájci frankért pedig kettőt. Kivételt képeztek a viszonylagos valutapiaci stabilizáció évei, amikor a lengyel fizetőeszköz némileg erősödött, de a 2020-as és 2021-es esztendő ebből a szempontból nem tartozott a nyugodt időszakhoz. Hasonló a helyzet az idei évben is, amelyre rányomja bélyegét az ukrajnai háború és az inflációval és a recesszióval kapcsolatos világméretű aggodalmak.
Az euróban számolt nyugat- és kelet-európai bérek közötti különbség különösen szembetűnő a nyugati utazások és bevásárlások során. „Az a brutális igazság, hogy külföldön tartózkodva ugyanolyan szegények vagyunk, mint néhány évvel ezelőtt” – mondja Kozlowski. Az idei nyári szabadságok alatt ez különösen fájdalmas lesz, miután egy euróért már csaknem öt zlotyt kell fizetni.