Az utasforgalom átterelése a közutakról a kötöttpályára, az orosz import olajtól való függés oldása és a szén-dioxid kibocsátásának mérséklése – ezek a célok lebegtek a német kormánykoalíció szeme előtt, amikor elhatározták a kilenceurós közlekedési bérlet bevezetését júniusra és júliusra. A koncepció nagyvonalú volt, ugyanis
a magyar mértékkel mérve is olcsó mobilitási eszköz egyaránt használható volt városon belül és városon kívül is,
csak az ICE távolsági vonatokra kellett jegyet váltani ebben az időszakban. A regionális járatokat ráadásul kombinálhatták is az utasok, így végül városközi távokon is működött az ajándék bérlet, például sokan utaztak a fővárosból az északi-tengeri üdülőövezetbe.
A kísérlet sikeres volt abban az értelemben, hogy sokan szálltak vonatra olyanok, akik korábban nem tették ezt. Ugyanakkor az üzemeltető Deutsche Bahnt (DB) sok esetben megoldhatatlan feladat elé állította a hatalmas érdeklődés.