Sokkolta a német gazdaságot a szankciós politika

A rekorddrága orosz gáz és a Moszkvával szemben folytatott szankciós politika egyaránt okolható a sokkoló trendfordulóért: deficites lett a német külkereskedelmi mérleg. Ugyanakkor a csökkenő export ellenére az áremelkedés miatt megugrottak Oroszország dollárban számolt olajbevételei.

Nagykapos, 2014. szeptember 2. A kelet-szlovákiai Nagykapos kompresszorállomása 2014. szeptember 2-án. Az állomáson ünnepélyesen üzembe helyezték a Szlovákiát Ukrajnával összekötõ földgázvezetéket, amelyen oroszországi földgázt szállítanak Ukrajnába. (MTI/EPA/Filip Singer) Fotó: Filip Singer

Csak részben átmeneti hatás eredménye a májusi egymilliárd eurós deficit a német külkereskedelmi mérlegben. Moritz Schularick közgazdászprofesszor arra hívta fel a figyelmet a Handelsblattban: az év eleje óta látszik, hogy a szokásos (áprilisban még 3,1 milliárd eurós, tavaly májusban még 13,4 milliárd eurós) többlet mínuszba fog átfordulni. Szerinte ebben, tekintettel a növekvő energiaárakra, semmi meglepő nincs. Az olaj- és a gázárak ralija fél éve tart.Fontos látni, hogy nem a külföldről behozott termékek mennyisége emelkedett, hanem ezek értéke.Németországnak egyszerűen sokkal többet kellett fizetnie az importjáért, mint korábban – olvasható a Világgazdaság (VG) cikkében.

Ugyanakkor faramuci helyzet, hogy miközben a német kormány elkötelezett szankciós politikát folytat Oroszország ellenében Ukrajna lerohanása miatt, a német kifizetések az orosz fél irányába csúcson vannak: a Németországba érkező orosz import az idén májusban 55 százalékkal haladta meg a tavalyi hasonló időszak adatát. A tavasz utolsó hónapjában ez 3,3 milliárd eurót jelentett, igaz, ez 9,8 százalékos mérséklődés az áprilisi záráshoz viszonyítva. Összességében a behozatal éves bázison 26 milliárd euróval nőtt, az exportban 14 milliárd eurós változás állt be. Csakhogy miközben előbbi 2,7 százalékkal ugrott meg áprilisról májusra, utóbbi fél százalékos mínuszba fordult át ezen az időtávon.

Holger Görg, a Kieli Világgazdasági Intézet elnöke azt hangsúlyozta, hogy az ellátási szűk keresztmetszetek az importot és az exportot egyaránt lohasztják, de az export esetében markánsabb nyomot hagynak.

Ezt egyszerű belátni, hiszen egy legyártott autó külföldi értékesítése jóval magasabb összeget jelent, mint a gyártáshoz beérkező alapanyagoké.

Egyúttal viszont arról is beszélt, hogy még ha az energiaárak normalizálódnak is, és a háború, valamint a Covid-világjárvány is véget ér, akkor sem valószínű, hogy visszatérne a vaskos kereskedelmi többlet Németországban.

Strukturális okok is meghúzódnak a háttérben

– jegyezte meg ennek kapcsán. Ezért arra számít, hogy az import és az export hosszú távon nagyjából kiegyenlíti egymást.

A Bild rendkívül borús hangulatú cikkben taglalta az egyesek szerint 1991, mások szerint 2008 óta nem látott kudarcos eredmény okait. A legolvasottabb német lap legalább négy szerkezeti hibát nevesít: a munkaerőhiányt, az olcsó energia hiányát, az innováció elmaradását és a tőke szűkösségét.

Éveken át tétlenek maradtak a politikusaink, és végignézték, hogy Kína köröket vert ránk.

A német gazdaság lejtmenetét nem csupán a historikus májusi külkereskedelmi szaldóból vezetik le, hanem Holger Zschaepitzre, a Welt gazdasági gurujára hivatkozva felemlegetik, hogyjelen állás szerint a világ száz legnagyobb tőzsdei cége között már csak egyetlenegy német. Ez az iparigáz-kereskedő Linde, amelynek a székhelye azonban Dublinban van. Ráadásul a német tőzsdecsoportok piaci értéke 2009 óta a felére csökkent.

A német szakpolitika hibás törekvéseire jó példa a Rente mit 63 intézkedés, amely az átlagos nyugdíjkorhatár elérésénél előbb kínál lehetőséget az aktív munkavállalói státus felszámolására. Holger Schmieding sztárközgazdász (Berenberg Bank) évek óta figyelmeztetett a szakképzett munkaerő problematikájára, több százezer munkavállaló hiányzik az országban. Szerinte a Rente mit 63 horrordöntés.

Az embereket jutalmazták azért, mert korábban hagyták el a munkájukat. Ez méreg egy olyan gazdaságnak, amelynek égetően szüksége van szakképzett munkaerőre.

Persze az is tény, hogy a német szuperkivitel modellje hosszú ideje kritikák kereszttüzében áll. Az egyik legélesebb bírálója Donald Trump korábbi republikánus amerikai elnök volt, de az Európai Bizottság és számos globális szervezet is élesen bírálta emiatt a német gazdaságpolitikát, mondván, hogy ha Németország többet termel, mint amennyit fogyaszt, az túlfoglalkoztatottsághoz vezet. A külföldi országokat pedig adósságcsapdába hajtja, mert a német javak megvásárlására a bevételeik fölött is rá vannak kényszerítve.

Úgy tűnik, az idő megoldotta a kérdést. Volker Treier, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (DIHK) külkereskedelmi vezetője legalábbis egyértelműen arról nyilatkozott, hogy az export tartós visszaesése megkezdődött. Ő ennek okát abban látja, hogy az exportőrök egyre kevésbé tudják áthárítani az ellátási lánc költségnövekedését a nemzetközi ügyfelekre. Hozzátette, hogy a fontos importáruk gyakran nem érkeznek meg a további feldolgozásra, különösen a kínai Covid-zárlatok óta. A Nagykereskedelmi, Külkereskedelmi és Szolgáltatási Szövetség (BGA) hasonló állásponton van.

A kilátások rosszak, az orosz–ukrán háború következményei és a nemzetközi ellátási láncok zavarai a külkereskedelemben is sokkal mélyebb átrendeződést gerjesztenek

– mondta Dirk Jandura, a BGA elnöke. Megjegyezte, hogy bár a cégek megrendelési oldalon egyelőre telítettek, az újonnan kötött üzletek már visszaesnek.

A szankciós politika a német gazdaságot fenyegeti, viszont a jelek szerint az orosznak kifejezetten jót tesz.

Moszkva nagyobb bevételre tesz szert a fosszilis energiahordozók exportjából most, mint az ukrán invázió előtt

– ismerte el az amerikai szenátus egyik albizottsága előtt tartott meghallgatáson Amos Hochstein, az amerikai kormány energiabiztonságért felelős szakértője. Hiába vezették be az importkorlátozásokat, amelyek csökkenő eladásokhoz vezettek, az ezek és a háborús bizonytalanság hatására megemelkedő árak kompenzálták a volumencsökkenést. Ráadásul Moszkva sikeresen növelte szállításait – még ha diszkontáron is – Kínának és Indiának.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jelentése szerint az orosz olajbevételek az év eleje óta ötven százalékkal, havi húszmilliárd dollárra emelkedtek. A májusi mennyiség 11 százalékkal nagyobb az egy hónappal korábbinál. A legnagyobb olajimportőr az Európai Unió, az orosz exportból ötven százalékkal részesedik.Májusban az Indiába irányuló szállítások rekordszintre, napi 840 ezer hordóra emelkedtek, ez az előző havi szint duplája.A szenátus előtt Hochstein elismerte, hogy bár megkérték az indiai kormányt, hogy ne vegyen túl sok orosz olajat, az USA nem tilthatja meg az importot, és nem vezet be második körös szankciókat India ellen.

A Bloomberg szerint az orosz Ural típusú kőolaj keverék átlagára májusban 78,81 dollárra emelkedett, ami 12 százalékos növekedés az előző hónaphoz viszonyítva. Az olaj annak ellenére drágult, hogy Moszkva jelentős kedvezménnyel adja azt el ázsiai partnereinek, főleg Indiának és Kínának. Ezzel párhuzamosan azonban a rubel májusban 15 százalékkal erősödött a dollárral szemben, így a rubelben számolt orosz költségvetésben nem jelent meg a dráguló energiahordozó hatása – olvasható a VG cikkében.

Az eredeti cikk ide kattintva érhető el.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Filip Singer)