A klímaváltozásnak jobban ellenálló növényeket találtak

Az emberiség történelme során több mint hatezer különböző növényt termesztett. Idővel a mezőgazdaság a legnagyobb hozamúak felé fordult, emiatt ma már csak három növény – rizs, búza és kukorica – adja a világ termésének közel felét. Újabb élelmiszerforrásokra és takarmánynövényekre van szükség a klímaváltozás miatt.

Rizs, búza és kukorica – közvetve, vagy közvetlenül döntően ezeken a növényfajokon alapul az élelmiszerellátásunk. A tömegtermelés azonban sebezhetővé tette a növényeket a kártevőkkel, a növényi betegségekkel és a környezeti hatásokkal szemben. 

A monokultúrás mezőgazdaság azzal járt, hogy csökkent a takarmány és egyéb növények ellenálló képessége a szárazsággal és más természeti katasztrófákkal szemben. 

Ahogy az éghajlati válság hatásai egyre nagyobbak, a gazdálkodók szerte a világon újra felfedezik az ősi növényeket, amelyek ellenállóbbak a szárazsággal vagy a betegségekkel szemben, miközben fontos tápanyagokat is kínálnak. A theguardian.com a rizs, a búza és a kukorica helyettesítésére öt olyan növényt vett sorra, amiket világszerte egyre nagyobb területen termesztenek.

Amaránt: a gyarmatosítást túlélő növény

Az amaránt – a disznóparéjfélék egyik tagja - a kukorica mellett az egyik fő táplálékforrása volt az inkáknak és aztékoknak. Peruban, Argentínában, Mexikóban a mai napig sok száz fajtáját termesztik, illetve fogyasztják a magjából készült ételeket. (Érdekesség: az Amerikába érkező spanyol gyarmatosítók megtiltották az aztékoknak és a majáknak az amaránt termesztését.) 

1974-ben John Robson, a Michigan-i Egyetem (USA) kutatója javasolta a nemesítését. Az USA-ban már az 1980-as évek óta nagyüzemi mezőgazdaságokban termesztik, az ottani boltokban egyre több amarántból készült élelmiszer kapható. 

A kilenc esszenciális aminosavat tartalmazó mag kiváló vitamin- és antioxidánsforrás. 

A növény már eljutott Kínába, Ukrajnába, Lengyelországba, Csehországba és hazánkba is.

A szárazságtűrő termés reneszánszát hozhatja a klímaváltozás 
(Fotó: Flickr)

 

Fonió: a szárazságtűrő gabona

Nyugat-Afrikában évezredek óta termesztenek foniót – egyfajta kölest, amelynek íze a kuszkuszhoz hasonlít. A legrégebben termesztett afrikai gabonafélét egyes helyeken az előkelők táplálékának tekintették. Szenegálban és Maliban ünnepi napokon szolgálják fel, például esküvőkön és a ramadán idején. 

A klímaváltozással a fonió szárazságtűrő képessége és a gyenge talajon való jó hozama miatt a vízhiányos régiók kedvelt növényévé vált. 

Kiváló aminosavforrás a cukorbetegek és a gluténérzékenyek számára. 

Ez európaiak egykor „éhes rizsnek” nevezték, ma már a vén kontinensen is készülnek belőle élelmiszerek.

A fonió nem csak szárazságtűrő, de a belőle készült élemiszer gluténmentes is (Fotó: Flickr)

 

Tehénborsó: mindene ehető

Az 1940-es években több mint ötmillió hektáron termesztettek tehénborsót az Egyesült Államokban – ahogy a név is sugallja, zömmel az állatok etetésére, takarmánynövénynek. De jóval azelőtt, hogy a tehénborsó – más néven déli borsó vagy feketeszemű borsó – Amerikába került, Nyugat-Afrikában emberi fogyasztásra termesztették, ahol ma is rendkívül fontos élelmiszer. (Nigéria a világ legnagyobb tehénborsó-termelője.) 

Bár a történelem során az emberek többnyire a tehénborsó magját ették, a levelek és a hüvelyek is kiváló fehérjeforrások. 

Mivel a tehénborsó rendkívül szárazságtűrő, ezért hatalmas karrier előtt állhat a mezőgazdaságban.

Élelmiszerként minden része fogyasztható a növénynek. Már Amerikában is termesztik az eredetileg takarmány funkcióval rendelkező borsót (Fotó: Flickr)

 

Táró: a hidegebb éghajlatokon is terem

Délkelet-Ázsia és Polinézia trópusi vidékein a tárót régóta termesztik gyökérzöldségként. Elsősorban tápanyagban dús gyökértörzsét, a táró-krumplit fogyasztják. Főzik vagy sütik, körítésként, főzelékként egyaránt elkészíthető, és lisztnek is feldolgozható. A wikipedián olvasható anyag szerint a fiatal leveleit és torzsavirágzatát is fogyasztják, a húsos levélnyele hasonlít a rebarbarákhoz. 

Mivel az emelkedő hőmérséklet veszélyezteti a növény természetes élőhelyén történő termesztését, az Egyesült Államok kontinentális részén megpróbálják a trópusi évelő növényt mérsékelt égövi növénnyé alakítani, mert nem bírja túl az Egyesült Államok teleit. Ma nyolc fajta tárót termesztenek, köztük Koreából, Fülöp-szigetekről, Hawaiiról, Kínából és Puerto Ricóból származókat.

Elkészített táró-krumpli (Fotó: Flickr)

 

Kernza: a klímaválságra nemesített növény

Míg sok alternatív növényt generációkkal ezelőtt valahol máshol termesztettek a világban, másokat kifejezetten az klímaváltozás elleni küzdelem jegyében nemesítettek. Az 1980-as években a pennsylvaniai székhelyű Rodale Institute kutatói évelő gabonanövényként azonosították azt a búzaszerű füvet, amely kevésbé érzékeny, mint a búza. A kernzát végül a kansasi székhelyű The Land Institute nemesítette. 

Az évelő gabonát a búzával ellentétben nem kell minden évben újratelepíteni. A gyökerei három méteresre nőnek, így a növény sok szenet képes megkötni a levegőből. A hibridet ma már pékek, séfek és sörgyártók is használják az Egyesült Államokban és Kanadában. 2021-ben már négyezer hektáron termesztettek kernzát ebben a két országban, a vetésterület két év alatt a nyolcszorosára nőtt, de a globális gabonaválság közepette ez az arány jelentősen növekedhet.

Kernzából készült kenyér (Fotó: Flickr)

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)