Tovább drágulhat a trappista? – tejipari szereplők az aggasztó sajthelyzetről

Tejtermelőknél, tejfeldolgozóknál és a terméktanácsnál járta körbe a Mandiner, miért drágult egy év alatt két-háromszorosára a trappista sajt, a magyarok egyik alapélelmiszere.

Még most sem állt be az alapanyagár

Nem igaz az, hogy az aszály kizárólag az Alföldön sújtotta a gazdákat és a tejtermelőket. A Zsámbéki-medencében található Etyeken halljuk Hegedűs Imre őstermelő családi gazdálkodótól, a Hegedűs Sajtüzem tulajdonosától, hogy például a kukorica termésátlagai itt is a tizede volt a tavalyiaknak. „Az a gazda, akitől én vásárolom a tejet, termeszt gabonát, szénát és kukoricát a teheneinek.

Idén nagyon drága, ötszörös árú takarmányt esznek a tehenek, miközben a tehén ugyanannyi tejet ad… Az én sajtkészítő gazdaságomban ez úgy jelenik meg, hogy idén januárban 150 forintért vásároltam egy liter nyers tejet, most 240-ért. És egyáltalán nem csodálkoznék, ha a tejár tovább növekedne!

Világos, ha ez bekövetkezik, vele a sajtokért is még többet fog kérni a kereskedő. A magukat megnevezni nem akaró iparági szereplők egyébként további, harmincszázalékos növekedéssel számolnak a közeljövőben.

A koronavírus-járvány idejétől keltezhető problémákról hallunk Rákóczi Andrástól, egy állattartással foglalkozó mezőgazdasági nagyüzem, a Tedej Zrt. vezérigazgató-helyettesétől Hajdúnánáson. Szarvasmarhákat is tartanak; 1800 fejőstehenet és azok szaporulatát. Évi 20 millió liter nyers tejet állítanak elő. Elmondása szerint már több éve drágulnak a saját előállítású takarmányok termelési feltételei, az üzemanyagtól a vetőmagon át a humán erőforrás költségéig. De az erjesztett tömegtakarmányokhoz adandó „inputok”: premix, vitaminok, ásványi anyagok ára is megháromszorozódott a koronavírus-pandémia alatt akadozó termelés miatt.

Persze az orosz–ukrán háborúból eredeztethető gáz, elektromos áram idei, sokszoros áremelkedése is fájdalmas többlettétel, már a tejtermelőknek is. Hiszen a fejőházi körforgó-berendezésüket áram működteti, csakúgy, mint a tejhűtőket, és ott van még az éjszakai és téli világítás is. Ezért is van, hogy a másfél-két éve emelkedő nyerstej-árak év elejétől új lendületet vettek – a már tavaly is jelentkező aszály költségei mellett.

Az átlag városi, mikor szájához emeli a jól ismert félkemény sajtot, nem is gondolná, hogy eleve mekkora kockázat tejtermeléssel foglalkozni.

A tejtermelő tulajdonképpen a világ legoptimistább embere

– veti föl a hajdúnánási cégvezető. „Másfél-két évre kell előfinanszíroznia az elvetendő szálastakarmányt annak aratása előtt, de két évre kell befektetnie az üszőborjúba is, amíg az elkezd tejet termelni. Az ilyen hosszú befektetéshez hitel kell, és most ugye megemelkedett az alapkamat, így az eddig alacsony kamatozású – 2-3 százalékos – hitelekből gyorsan 18-20 százalékosak válhatnak.”

Arról nem is beszélve, hogy fejni, napi két-háromszor etetni kell, miközben a – fogyatkozó – munkáskéz is drágább, ráadásul a gépek folyamatos, szakadatlan működése állandó fejlesztést, karbantartást, javítást igényel.

Az alapanyagárak növekedését tartja döntőnek a cikk témáját képező bolti jelenségben a Székesfehérváron és Debrecenben üzemet fenntartó Alföldi Tej Kft. kereskedelmi igazgatója, Hang Csaba is. A világszerte becsődölt olasz multi, a Parmalat romjain sikerrel építkező cégnek – egykor csak beszállító – magyar tejtermelő gazdák a tulajdonosai, így aztán a teljes vertikumot jól ismerik.

Ők is úgy vélik, az alapanyagár a döntő. Ám azt Hang Csaba hozza szóba, hogy a sajtalapanyag árába belejátszik a nemzetközi tendencia is:

Európa-szintű ugyanis az alapanyaghiány! 

A nagy tejtermelők: például Lengyelország, Németország Franciaország, Hollandia két-három éve különféle okokból kevesebb tejet termeltek, s a hiány nyomot hagyott a világpiaci áron.

Ebből mi is összerakhatjuk: a hazai tejtermelő, ha akarja, a külföldi piacon is eladhatja a termékét, ha elégedetlen azzal, amit itthon fizetnének érte.

A technológiai hőszükséglet nagy úr

A sajtgyártás még a tejtermelésnél is energiaigényesebb, amint azt az Alföldi Tej kereskedelmi igazgatója ecseteli. Gondoljunk csak a technológiai hőszükségletre, kezdve onnan, hogy magas hőfokra kell felfűteni – gázzal – a nyers tejet. Közbeszólunk: ha ennyi ok létezik, akkor miért nem még sokkal drágább a sajt?

Nos, Hang Csaba ezt úgy magyarázza,

a feldolgozók a piaci verseny miatt igyekeznek nem minden költségtöbbletüket áthárítani a lakosságra.

S hogy tarthatja-e bármely hazai szereplő „kitörési pontnak” a minőségrontást? Az Alföldi Tej Kft. biztosan nem. „Hosszú távú üzletpolitikánk része – magyarázza Hang Csaba –, hogy jó minőségű termékeket gyártunk, e mellett köteleztük el magunkat a 2018-ban átadott sajtüzemünkkel, ahol a gyártósor megfelel a hazai szigorodó feltételeknek, a trappista sajt konszenzusos kritériumszabályozásának, melyet reményeink szerint mielőbb rögzítenek a Magyar Élelmiszerkönyvben is.”

Hasonlót mond a Mandier cikkjének elején már megszólított sajtmanufaktúrás őstermelő-családi gazdálkodó: „A magyar trappistába vetett hit legalább olyan erős hit, mint a katolikus egyházba vetett hit. Rendületlenségének pedig jót tett, hogy a minőség is javult az elmúlt évekhez képest.” Hozzáfűzi még Hegedűs Imre: „Higgyék el a sajtfogyasztók, nem azért emelkedik a sajt ára, mert gazdagabbak akarunk lenni, hanem a költségeink növekedtek nagy mértékben. Ezt azonban csak részben terheljük a fogyasztókra.”

De mégis miért elsősorban a főleg nagyüzemi előállítású és alacsonyabb árfekvésű trappista sajttípus ára ugrott meg leginkább? Hegedűs szerint azért, mert a trappistának a közvetlen önköltsége sokkal nagyobb százalékát teszi ki, mint a drága sajtokénak.

Trappistától a gyenge sajtutánzatig

Végül Harcz Zoltánhoz, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatójához fordultunk a sajtok drágulása ügyében. A Mandiner kedvéért pontosan utánanéz: az átlagos trappista sajt belföldi feldolgozói átadói ára pillanatnyilag, az idei év 40. hétében 2470 Ft/kg, ami 88 százalékkal magasabb, mint egy éve. A polcokon a kilós trappista ár jelenleg 2700–2900 forintnál kezdődik, de egy hosszabb érlelésű vagy füstölt trappistáért akár 5000–6000 forintot is elkérnek kilónként!

Azt, hogy a tavalyi és az idei év fordulóján meglódult a sajtok ára, Harcz Zoltán úgy kommentálja, veszteséges értékesítést hosszú távon egyik érintett gazdasági szereplő sem tudna elviselni. A tejtermelők és tejfeldolgozók, de a kiskereskedők is, ezért kénytelenek az önköltség-növekményt végső soron tovább hárítani a fogyasztókra. Ha nem így tennének, akkor előbb-utóbb nyilván be kellene szüntetni tevékenységüket. Hozzáteszi az ügyvezető igazgató, azzal is veszélybe kerülhetnek a szereplők, ha a magas fogyasztói árak hatására jelentősen csökkenni kezd a fogyasztók által vásárolt mennyiség. Hasonló gondokat okozhat például az olcsóbb import megjelenése is.

A Mandiner kérdésére, hogy mire ügyeljen az, aki a sajtok drágulása és pénztárcája szűkülése, illetve az infláció hatására a sajtimitátumokról tájékozódik, Harcz Zoltán így felel:

A sajtimitátumok jellemzően növényi eredetű összetevőket, például növényi zsírt tartalmaznak. A címke elolvasása is egyértelműsíti a termék eredetét, a felhasznált növényi zsírt vagy egyéb összetevőt, adalékanyagot, ezeket ugyanis kötelesek jelölni a gyártók a tej- és tejtermékutánzatok csomagolásán. Bár ezek az imitátumok is ellenőrzött körülmények között előállított élelmiszeripari termékek, biológiai értékük nem azonos az állati eredetű társaikéval.

Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Sajtpult (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)