Szabó Zoltán, az Ethanol Europe fenntarthatósági tanácsadója pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy amíg például egy fosszilis tüzelésű erőmű végtermékéből jelenleg költséges elkülöníteni és kivonni az üvegházhatásért is felelős gázt, addig jelentős költségelőnyt jelent az, ha a tisztán képződő gázt kötik le.
Rámutatott: amíg az Európai Unióban a szén-dioxid-kezelés eme korszerű módjára nem dolgoztak ki egységes szabályozást, sőt a folyamat bürokratikus és ideológiai alapú, addig az Egyesült Államokban ez a rendszer már működik.
Tonnánként nyolcvanöt dollárt fizetnek annak a cégnek, amely a tevékenysége végtermékét, a szén-dioxidot megköti és letárolja, ami azért fontos, mert ezáltal nem kerül ki a légkörbe. Sőt, a tengerentúli terv az, hogy 2025-re a fermentációs iparágak által kibocsátott harmincmillió tonna szén-dioxidot sikerüljön a föld alá sajtolni.
– Ezzel szemben Európában mindez kialakulatlan, az egységes szabályozás mellett a tagállamok között is szoros együttműködés szükséges, hiszen nem biztos, hogy ugyanazon tagországban tárolnák a szén-dioxidot, ahol az keletkezik. Dánia például már lépett, külön CCS-stratégiát dolgozott ki, biztosítva a megvalósításhoz szükséges pénzügyi forrásokat, és Norvégia is érdekelt ilyen téren. Nem mellesleg az ilyesfajta lépések saját beruházásokat eredményeznek – tette hozzá Szabó Zoltán.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!