Az utolsó három atomerőmű leállításával véget ért az atomenergia-termelés hatvanéves korszaka Németországban. Ezt a lépést eredetileg az elmúlt év végén kívánták megtenni. Az orosz–ukrán háború és a szankciós politika visszaható következményei azonban bizonytalanságot okoztak az energiaellátásban. Ezért a kormánykoalíció a téli időszakban hosszabbított a határidőn. Most ez is letelt.

Az atomenergia megítélése az Európai Unió ellátásában sokáig a közösség legmegosztóbb energiapolitikai területeinek egyike volt. Holott maga a technológia gazdasági, ellátásbiztonsági és környezetvédelmi mutatói kedvezőek. A radikális zöldpártok azonban kitartó munkával sokakkal elhitették, hogy ez nem így van, ezért ezeket az erőműveket be kell zárni. 

Ezt leginkább Németországban és Ausztriában érték el. Megkezdődött a leépítés, ellehetetlenültek a további beruházások. Majd egyszer csak szembejött a valóság és kiderült: az ideológiavezérelt energiapolitikáért súlyos árat kell fizetni. Hortay Olivér energiapolitikai szakértő nem véletlenül emlékeztetett nem is olyan régen a Berkeley Egyetem kutatójának becslésére, amely alapján a német atomerőmű-bezárások társadalmi költsége már korábban is elérte az évi tizenkétmilliárd dollárt.

Az Európát fenyegető energiahiány vezetett oda, hogy az uniós polgárok körében változott az atomerőművek megítélése. Németországban például hatvanöt százalékról húsz százalékra esett az elutasítók aránya. Úgy tűnik, ott nem számít a választók akarata. – Ez egy fekete nap a németországi klímavédelem számára – mondta a minap Jens Spahn, a CDU konzervatív képviselője az RTL televízióban. Miről is van szó?

Mégpedig azért, hogy lehetővé tegye a szomszédos szénbánya bővítését. Naponta átlagosan harmincezer tonna szenet szállítanak a vonatok az Északi-tenger kikötői­ből a nagy erőművekbe Németország-szerte. A múlt évben a háború miatt nyolc százalékkal, 44,4 millió tonnára növelte a kőszénimportját az ország. Ezek a szikár tények.