Az utolsó három atomerőmű leállításával véget ért az atomenergia-termelés hatvanéves korszaka Németországban. Ezt a lépést eredetileg az elmúlt év végén kívánták megtenni. Az orosz–ukrán háború és a szankciós politika visszaható következményei azonban bizonytalanságot okoztak az energiaellátásban. Ezért a kormánykoalíció a téli időszakban hosszabbított a határidőn. Most ez is letelt.
Az atomenergia megítélése az Európai Unió ellátásában sokáig a közösség legmegosztóbb energiapolitikai területeinek egyike volt. Holott maga a technológia gazdasági, ellátásbiztonsági és környezetvédelmi mutatói kedvezőek. A radikális zöldpártok azonban kitartó munkával sokakkal elhitették, hogy ez nem így van, ezért ezeket az erőműveket be kell zárni.
Ezt leginkább Németországban és Ausztriában érték el. Megkezdődött a leépítés, ellehetetlenültek a további beruházások. Majd egyszer csak szembejött a valóság és kiderült: az ideológiavezérelt energiapolitikáért súlyos árat kell fizetni. Hortay Olivér energiapolitikai szakértő nem véletlenül emlékeztetett nem is olyan régen a Berkeley Egyetem kutatójának becslésére, amely alapján a német atomerőmű-bezárások társadalmi költsége már korábban is elérte az évi tizenkétmilliárd dollárt.
Az Európát fenyegető energiahiány vezetett oda, hogy az uniós polgárok körében változott az atomerőművek megítélése. Németországban például hatvanöt százalékról húsz százalékra esett az elutasítók aránya. Úgy tűnik, ott nem számít a választók akarata. – Ez egy fekete nap a németországi klímavédelem számára – mondta a minap Jens Spahn, a CDU konzervatív képviselője az RTL televízióban. Miről is van szó?
Nehéz ott zöldátállásról beszélni, ahol emelkedik a szén-dioxid-kibocsátás. A hatalmas beépített nap- és szélerőművi kapacitás ugyanis nem garantálja az ellátás biztonságát. Németország az orosz gáz helyett egyre több szenet használ. Sőt, korábban bezárt bányákat is újra kellett nyitni, de az is megesett, hogy egy német energetikai vállalat nekiállt lebontani egy szélerőműparkot.
Mégpedig azért, hogy lehetővé tegye a szomszédos szénbánya bővítését. Naponta átlagosan harmincezer tonna szenet szállítanak a vonatok az Északi-tenger kikötőiből a nagy erőművekbe Németország-szerte. A múlt évben a háború miatt nyolc százalékkal, 44,4 millió tonnára növelte a kőszénimportját az ország. Ezek a szikár tények.
A Zöldek újabb ötlettel is előálltak. A német lakóingatlanokban 2024-től megtiltják a gázkazánok beépítését. Mondván, máskülönben nem tudják teljesíteni a klímavédelmi vállalásokat. A klímacélokat azonban nem a lakosság gázkazánjai, hanem a szénerőművek veszélyeztetik. Minden bizonnyal arról van itt szó szép zöld színű köntösbe rejtve, hogy a kapacitás hiánya miatt nem egyszerű biztosítani az erőművek gázigényét. Hiányzik a megbízható és olcsó orosz energia.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter találóan szokott fogalmazni, amikor arról beszél, hogy ideológiával vagy politikai nyilatkozatokkal lehetetlen ellátni a gazdaságot gázzal vagy olajjal, de még a házakat és a lakásokat sem lehet felfűteni.
Azaz: a magyar kormány továbbra is fizikai és nem ideológiai kérdésként kezeli az energiabiztonságot. Így ebből következően a működő, bejáratott, megbízható forrásokat nem kívánja feladni.
Az ideológiavezérelt energiapolitika ugyanis nagyon sokba kerül, káros következményekkel jár, és egy hidegebb télen akár meg is lehet fagyni tőle.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pixabay)
