Valamikor, a boldogult időkben, amikor hazánkat még éppen becsalogatták az Európai Unióba, sok szó esett a nemzeti és az uniós hatáskörről. Tudniillik arról, hogy szuverenitásunk mennyire sérül azzal, hogy olykor közös gazdasági intézkedéseket támogatunk majd, marad-e önálló döntéshozatalunk politikai, gazdasági, kulturális ügyekben? Az elmúlt szűk húsz esztendő legfontosabb tanulsága, hogy a jogszabályok garantálta nemzeti mozgástér szűkült, és az unió vezetése – élen az Európai Bizottsággal – minden létező módon Európai Egyesült Államokat óhajt faragni a független, szuverén államok szövetségéből.
Mert mire is gondoljon az ember, amikor az ukrán gabona behozatala ellen tiltakozó lengyel és magyar kormányt Brüsszelből intik meg, ráadásul nem legitim módon, hanem ötletszerűen? Ha először fordulna elő hasonló feddés, talán szóvá sem tennénk. Ha azonban azt halljuk – idézem – hogy a lengyelek és a magyarok nem dönthetnek szabadon az ukrán gabonabehozatalról, merthogy a kereskedelempolitika az unió hatáskörébe tartozik, akkor elfogytak az érvek. Akkor éppen ideje kimondani, hogy az önálló tagállami döntéshozatal fontosságát – amelyet konkrét esetek százai támogatnak, erősítenek, vagyis szó sincs egységes irányítói kényszerről, ez pusztán vérbeli kamuszöveg – éppen azok tiporják el, akik állítólag fontosnak tartják a méltányos érintkezést az államok között.
Jártunk mi már a KGST-ben is, nem óhajtunk újra árnyékban dolgozni, kereskedni, ismerjük a gazdasági alávetettség természetét. Ehelyett – szól a tegnapi hír – a magyar kormány átmeneti tilalmat rendelt el az Ukrajnából származó fontosabb gabonafélék, valamint azon mezőgazdasági termékek importjára, amelyek esetében az uniós lépések hiánya kiszolgáltatta a magyar gazdálkodókat a piaci helyzetnek. Magyarul: a mi gazdáinkat kell védeni, nem pedig az új keletű szokásjogot, hogy brüsszeli felfogásnak alávetve magunkat szíveskedjünk tönkretenni a saját mezőgazdaságunkat.
Aki mindezt Brüsszelben, Kijevben vagy bárhol a világon nem érti meg, azt emlékeztetnünk kell a saját protekcionizmusára. A hazai termékek önálló forgalmazása, kereskedése ugyanis afféle alapvetés mindenütt a világon. Szabadkereskedelmet jórészt azok a gazdasági nagyvállalkozók, multik hirdetnek 2023-ban, akik már réges-régen meghódították a világpiacot, a szegényebb országok pedig nagyhatalmi pártfogót, tulajdonost keresnek saját árucikkeiknek.
