A legfrissebb kereseti adatok májusra állnak rendelkezésre, ekkor az átlagkeresetek 17,9 százalékkal emelkedtek, ami a 21,5 százalékos inflációt figyelembe véve háromszázalékos reálkereset-csökkenést jelent – mondta el lapunk megkeresésére Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza. Kifejtette, a keresetek dinamikája csak lassan változik: márciusban 16,6, míg áprilisban 15,5 százalék volt a keresetek átlagos emelkedési üteme. Folyamatosan csökken ugyanakkor az infláció: júniusban 20,1; júliusban pedig 17,6 százalék volt – emelte ki Regős Gábor, hozzátéve, hogy augusztusban tovább csökkenhetett 17 százalék alá. Ennek megfelelően legkorábban júliusban, legkésőbb pedig szeptemberben az éves alapú reálbérváltozás már a pozitív tartományba kerülhetett. Ugyanakkor az idei évben az átlagosnál nagyobb keresetnövekedés jellemzi a versenyszférát – májusban húsz százalék. Ez azt jelenti, hogy itt a reálkereset változása is előbb, júniusban vagy júliusban kerül várhatóan a pozitív tartományba – húzta alá a vezető közgazdász.
Vonatkozó kérdésünkre azt mondta: – A kiskereskedelmi forgalmat leginkább a reálbérek alakulása határozza meg. Emellett azonban további egyedi tényezők is hatnak rá, mint például az üzemanyagok tavaly decemberig érvényes ársapkája, amely tavaly felfelé vitte a forgalmat, ezért az idei évre magas bázist okoz, és azt látjuk, hogy ehhez képest visszaesett a fogyasztás. A kiskereskedelemben az első reménysugár már megjelent – mutatott rá Regős Gábor –, júniusban havi alapon már 0,7 százalékkal nőtt a forgalom volumene – ez remélhetőleg a következő hónapokban is folytatódik. Ennek megfelelően az éves alapú volumenindex is folyamatosan javulhat, a mérséklődés egyre alacsonyabb lehet. Éves alapon növekedés az év vége, a jövő év eleje felé várható – ismertette.
Más a helyzet a fogyasztásnál – hívta fel a figyelmet. Itt az első negyedéves adatok állnak rendelkezésre. Itt a kiskereskedelmi volumen 11,4 százalékos visszaeséséhez képest jóval kisebb, mindössze 3,9 százalékos csökkenés történt. Ez azt jelenti, hogy itt az éves alapú növekedés is előbb, már a harmadik negyedévben bekövetkezhet.
Szólt arról is, a mostani csökkenő, de az év egészét tekintve még magas infláció indokolja a béremeléseket. A béremelések jellemző időszaka ugyanakkor az év eleje, azonban ahol nem történt bérfejlesztés, vagy csak kismértékű, ott szükség van év közbeni korrekcióra.
Bár a vállalkozásoknak nem a bérek emelése a célja, de meg kell kötni a kompromisszumot, hogy a munkavállalók életszínvonala ne csökkenjen jelentősen – emelte ki Regős Gábor. Hozzátette azt is: – A béremelések kigazdálkodása a cégek feladata: ebben segíthet, hogy a gazdaság lassan, fokozatosan visszatér a növekedési pályára.
Ez egyben a munkaerőhiány fokozódását is jelenti, azaz ismét nő a verseny a munkaerőért, ami ki is kényszeríti a béremeléseket. Összességében tehát idén általános béremelésre már nem számítunk, de ahol szükség van rá, ott remélhetőleg meglépik. Hasonló történt tavaly is – jegyezte meg Regős Gábor –, több helyen voltak utólagos béremelések, ám ez az átlagbér alakulását csak pár százalékponttal módosította.
A közgazdász már nem számít további (jelentős) kormányzati fogyasztás vagy foglalkoztatásösztönzőre, több okból sem. A foglalkoztatás terén nincs is rá szükség, sőt egyre inkább az a kérdés, hogy honnan lesz a nagyberuházásokhoz elegendő munkaerő. Másfelől fogyasztásnövelő intézkedés szintén csak olyan lehet, ami nem kerül pénzbe, hiszen a költségvetésnek nincsenek szabad forrásai – ilyen intézkedés volt egyébként a Szép-kártyán lévő források felhasználásának megkönnyítése: ez lehetővé teszi a pénz kiskereskedelemben való elköltését, ami egy előre hozott fogyasztást jelent.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Lakatos Péter)
