Több intézkedést is hozott az Orbán-kormány annak érdekében, hogy lehetőleg minél hamarabb egy számjegyűre váltson az infláció mértéke. Az elszabadult fogyasztói árak jelentős károkat okoztak, ideértve a reálbérek csökkenését is, amelynek kedvezőtlen hatását több ágazat is megérezte. Joggal nyilatkozta azt a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, hogy az „infláció lett az első számú ellenség”. Érdemes feltenni a kérdést: hogyan jutottunk ide?
A kormány konvergenciaprogramja külön fejezetet szán az inflációs környezet megvilágítására. Az elemzés emlékeztet: az infláció tavaly 14,5 százalék volt, amely az ötödik legmagasabb ráta lett az Európai Unióban. Az áremelkedés elsősorban az orosz–ukrán háború és a kivetett szankciókkal súlyosbított energiaválsághoz köthető, amelyet tovább fokozott a tavaly nyáron tapasztalt történelmi szárazság, valamint a külföldi magas infláció begyűrűzése és az árfolyam leértékelődése. Az áremelkedés az élelmiszerek főcsoportjában volt a legmagasabb, de jelentősen növekedtek az ipari termékek árai is, míg a szolgáltatások drágulása elmaradt az átlagos mértéktől. Az üzemanyagok árát a múlt év során stabilizálta az árstop, így az emelkedés mértéke is elmaradt az általános szinttől.
Az infláció nem csak hazánkban okozott nehézségeket. A koronavírus-járvány utáni keresletoldali többlet, valamint az orosz–ukrán háború következtében kirobbant energiaválság globális szinten is jelentős dráguláshoz vezetett.
Így az Egyesült Államokban a ’70-es évek óta nem látott mértékű, az euróövezetben pedig még precedens nélküli értékre emelkedett az infláció. Ennek következményeként mind az amerikai, mind az európai központi bank gyors kamatemelési ciklust indított. Ennek eredményeként, valamint a normalizálódó energia- és nyersanyagáraknak is köszönhetően az amerikai és az euróövezeti infláció mértéke is csökkenni kezdett.
Bár az infláció emelkedése Európa-szerte megfigyelhető volt a múlt évben, azonban a kelet-közép-európai országokban annak nagysága meghaladta a régi tagállamokban tapasztalt mértéket. Ez a konvergenciaprogram szerint arra utal, hogy ebben a körben a drágulás nemcsak a magas energiaárak, hanem olyan strukturális tényezők következménye is, mint a háború földrajzi közelsége, a gyors növekedést kísérő árkonvergencia, valamint a feszes munkaerőpiac hatásainak begyűrűzése.
A számok azt mutatják, hogy hazánkban idén januárban tetőzött az infláció 25,7 százalékkal. Kedvező, hogy több tényező is a globális inflációs folyamatok enyhülésének irányába mutat.
Bár a földgáz és az elektromos energia világpiaci ára továbbra is jóval magasabb, mint a háború előtt, jelentős csökkenést látni a tavaly nyári csúcsponthoz képest. A nyersanyagok többségének ára is számottevően mérséklődött. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, a FAO élelmiszer-árindexe a tavaly tavaszi csúcsához képest szintén jelentősen csökkent.
A fenti hatások, valamint a szigorú monetáris politika és a kormány árakat fékező intézkedései nyomán folytatódik az infláció csökkenése. Így például jó lépésnek bizonyult a kötelező akciózás elrendelése, ahogy már látszik az online árfigyelő rendszer bevezetésének az eredménye is. A fogyasztói árak összehasonlíthatósága fokozza a versenyt, amelynek árleszorító hatása van. Az sem mellékes, hogy fokozódik az élelmiszer-drágulással szembeni versenyhatósági fellépés is. Ma már az elemzők is egyetértenek abban, hogy még az év vége előtt egy számjegyűre apad az inflációs mutató.
Borítókép: Az árfigyelő árleszorító hatása máris látszik (Fotó: Somogyi Hírlap/Lang Róbert)
