A környezeti szempontok és az energiabiztonság kérdése már régóta dilemma elé állítja az Európai Uniót, mivel a környezeti kockázatok mérséklésére tekintettel az uniós országok folyamatosan csökkentették a saját forrásból származó fosszilis energiahordozó kitermelésüket. A megújuló energiatermelés támogatja az energiafüggetlenséget, de paradox módon a földgáztól való függőséget emelheti – mutat rá tanulmányában az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. Hozzátették, mivel Európában a saját földgázkitermelés közel harmadára csökkent egy évtized alatt, a szükséges mennyiségű energiahordozó négyötödét importáljuk.
Európa lehetőségei a saját földgáz kitermelésének növelésére korlátozottak. Csupán néhány ország rendelkezik tartalékokkal. Így például Hollandia és Németország együtt végez gázfúrásokat az Északi-tengeren, de a termelés várhatóan csak 2024-ben kezdődhet meg. A holland kormány emellett húszmilliárd köbméter többlettermelést is engedélyezhet. Emellett Magyarország, Lengyelország és Románia bejelentette, hogy növelni kívánja a hazai gáztermelést. Idehaza a hazai kitermelés a felhasználás 15 százalékát tudja biztosítani, ez az arány húsz százalékra nőhet (és nyolcvanra csökken az import.)
A kőolaj esetében ennél is nagyobb volt Európa kitettsége, 91,7 százalék, ugyanakkor jóval több helyről tudtuk beszerezni, mint a földgázt. Oroszország szintén fő exportőr, de itt csak 25 százalékos részerányt képviselt. A kőolaj esetében viszont – mutat rá a tanulmány – rendkívül alacsony a saját termelés aránya, és a saját termelés bővítése is akadályokba ütközik. Lényegében Magyarország lehet az egyetlen tagállam, amely képes érdemben növelni saját kőolaj-kitermelését anélkül, hogy saját fogyasztását visszafogná. A 2022-ben felfedezett vecsési kőolajmező öt százalékkal emelheti az ország saját forrásainak arányát.
A szén esetében volt a legkisebb az importfüggőség a fosszilis energiahordozók közül. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) jelentése szerint az EU-ban, különösen Németországban már 2022 év végére jelentősen megemelkedett a szénfelhasználás és egyúttal a termelés is. Írtuk, a lignitbányák terjeszkedésének falvak estek áldozatul, és mivel a néhai áramexportőr Németország máris ellátási gondokkal szembesül, működő szélerőműveket is leszereltek a bányák javára. Ugyanis az energiaigényüket (az import mellett) csak újabb szénerőművi kapacitásokkal tudják fedezni. Az intézkedést átmenetinek szánják, és akár 2024-től ismét csökkenhet a szénfelhasználás, ám ahogy erről szintén írtunk, a hosszú távú tervek meglehetősen kérdésesek és ellentmondásoktól sem mentesek.
Az ellátásbiztonság miatt nem ők az egyetlenek: Ausztria, Csehország, Hollandia, Franciaország, Lengyelország, Németország és Olaszország szintén bejelentette, hogy szándékában áll újraindítani a leállított szénerőműveket vagy meghosszabbítani élettartamukat, hogy képesek legyenek biztosítani energiaszükségletüket a következő átmeneti időszakban.
A tanulmány szerint az atomenergia kiemelkedőbb szerepet kapott a jövőbeli, zöldebb energiaszerkezetről szóló európai uniós tervekben, hiszen gyakorlatilag nulla a szén-dioxid-kibocsátása, ezáltal klímasemlegesnek mondható. Tavaly az Európai Unióban felhasznált urán 0,15 százaléka származott saját kitermelésből. A nyers urán és a dúsított urán importja sok esetben eltérő forrásokból származik. A világon azon kevés vállalatok egyike az orosz Roszatom, amely a teljes nukleáris üzemanyagciklust érdemben alakítani tudja, azaz a dúsítást, az üzemanyag-előállítást és az újrafeldolgozást, ez az, ami máig lényegében megkerülhetetlen szereplővé teszi az atomenergia piacán. Ilyen módon sem az európai uniós, sem az amerikai szankciók az eddigiekben nem terjedtek ki rá.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Világgazdaság/Kallus György)
