Napjainkban a Kínai Népköztársaságé a világ második legtekintélyesebb gazdasága, amelynek méretét (a megtermelt GDP alapján) kizárólag az Egyesült Államoké múlja felül. A kelet-ázsiai országra már jó ideje mint az amerikai hegemónia fő kihívójára tekintünk – nem is ok nélkül. Kína az elmúlt évtizedekben sikerrel terjesztette ki diplomáciai kapcsolatrendszerét, ezáltal pedig befolyását is szerte a világban, így például Közép-Európában, valamint Afrikában, miközben technológiai fejlettsége is folyamatosan emelkedett. Ám dacára erőfeszítéseinek, Kína – ez idáig – képtelen volt maga mögé utasítani legfőbb riválisát. A nagyszabású célkitűzéseknek gátat szabhat a kínai fiatalok nehézkes munkaerőpiaci integrációja, valamint a defláció reális veszélye is – írta elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.
Az országban az előző év megegyező időszakához képest nullaszázalékos volt az árszínvonal-emelkedés idén júniusban, ami igencsak meglepő adat. Kína rendkívül szigorú korlátozásokat vezetett be a koronavírus megfékezésére. A pandémia enyhülését követően a kormányzat fokozatosan kivezette a járványügyi szigorításokat, ennek kapcsán pedig több szakértő a kereslet, valamint a fogyasztói árak ugrásszerű növekedésére számított. A várakozásokkal ellentétben az infláció mértéke 2023 februárjától napjainkig folyamatosan negatív tartományban mozgott. A releváns mutatók alakulása pesszimizmushoz vezetett a befektetői és a fogyasztói oldalon egyaránt: a kis és közepes méretű vállalatok bizalmi indexe az év első felében folyamatosan
csökkent, miközben a fogyasztói kiadások is visszaestek. A defláció kockázatát tovább fokozza, hogy Kína főbb exportpiacai – ideértve Európát és az Egyesült Államokat – mérsékelték fogyasztásukat. Ez kevesebb bevételt jelentett Kínának.
