Mikor és miért lett profithúzta az infláció?

Az elmúlt hónapokban, többek között a Makronóm Intézet elemzéseinek köszönhetően került be a köztudatba a profithúzta infláció vagy kapzsinfláció fogalma. De vajon mióta erősödött fel ez a fajta infláció, mik voltak az okai, és lehet-e valamit tenni ellene? Az alábbiakban ezt fejti ki Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza.

kötelező akciózás, akció, élelmiszerüzlet, bolt, élelmiszer, vásárlás Fotó: Teknős Miklós

A következő táblázat azt mutatja, hogy a bérhányadok hogyan változtak negyedévről negyedévre az egyes országokban – kiemelve azokat a negyedéveket, amikor a csökkenés legalább –0,5 százalékpontot tett ki.

Fotó: Makronóm Intézet

A táblázat alapján az elmúlt évek profithúzta inflációjának két jól elkülöníthető szakasza volt: a 2021 második és negyedik negyedéve közötti időszak és a 2022 második és negyedik negyedéve közötti időszak. A két gazdasági helyzet teljesen más volt, így érdemes mindkettőről röviden szót ejteni.

A 2021-es időszak a Covid–19 utáni gazdaságnyitás időszaka: fokozatosan jöttek a vakcinák, nőtt a beoltottság, így ismét lehetett boltokat látogatni, költeni. A keresleti oldal tehát erőteljes volt. A kínálati oldal azonban gyengélkedett: az ellátási láncok még szakadoztak, a szállítási költségek megnövekedtek, azaz összességében a vállalkozások termelési költségei nőttek. A vállalatoknak volt hivatkozási alapjuk az árak emelésére, hiszen ismert volt, hogy vannak növekvő költségelemek. Az nem volt ugyanakkor ismert, hogy ezek a költségelemek mennyivel emelkednek, és ez mekkora tétel a vállalatoknál. Azaz a vállalatok kihasználhatták a pillanatot: volt kereslet, örültünk, hogy vásárolhatunk, nyitva vannak a boltok, és volt ok árat emelni is.

A második, 2022-es helyzet ettől különbözik: a háború és a szankciók nyomán bekövetkező energiaválság időszaka. Magyarország kivételével nem volt keresleti sokk, azonban a kínálati oldal ismét szembesült áremelkedéssel: nőttek az energiaárak, esetleg gyengültek a valuták. Itt is volt tehát mire hivatkozva árat emelni. 

Az áremelések nagysága így nagyobb lehetett az indokoltnál – vagy sok esetben a legpesszimistább tervek alapján emeltek árat, azaz például arra számítottak, hogy nem követi a magas energiaárakat vagy a rekordgyenge forintárfolyamot korrekció.

Mindkét időszakban közös, hogy volt egy ársokk, amivel indokolni lehetett az áremeléseket – amelyek az ársokk által indokoltnál nagyobbak lettek. Szintén közös a két időszakban, hogy – egyelőre legalábbis – hiányzik az ezeket követő korrekció. A szállítási költségek normalizációja, az energiaárak csökkenése vagy épp a forint erősödése után nem következett be az árak visszakorrigálása, netán a profitráták mérséklődése – ebből a szempontból érdekesek lesznek a következő negyedéves adatok, hiszen most már az elszabadult infláció miatt mindenhol a gyenge kereslet a jellemző, azaz nem annyira lehet árat emelni. Viszont a munkavállalói oldalról megjelenik egy jogos igény a bérek növelésére, amelyet a több országban fennálló munkaerőhiány is támogat.

Ez a hiányzó normalizáció rámutat arra is, hogy nehéz mit tenni a profithúzta infláció ellen. Bizonyos szektorokra lehet különadókat kivetni (bár még most is hallani olyan véleményeket, hogy extraprofit nem létezik), ahogy az egyre több tagországban, legutóbb Olaszországban, történik, de ez minden terméknél és minden részpiacnál alkalmazva csak indokot adna a további áremelésekre – bár bizonyos részpiacokon működhet. A verseny fokozása is csak részben lehetséges: mivel a mérethatékonyság miatt óhatatlanul lesznek nagyvállalkozások, ezért a verseny korlátozott marad. A fogyasztói tudatosság segíthet, de ez is csak mértékkel.

Érdemes végül azt is megnézni, hogy mely országok voltak leginkább érintettek a profithúzta inflációban. 

A profithúzta infláció éllovasai részben a régiós, részben pedig a dél-európai, gazdasági problémákkal küszködő országok voltak.

A profithúzta infláció tehát országfüggő: a fejlettebb gazdaságokban hiányzik. Hogy ennek okát kevésbé fejlett piacgazdaságnak és így nem elég erős versenynek vagy a magasabb külföldi tulajdoni hányad pénzéhségének nevezzük, döntse el az olvasó.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Teknős Miklós)