A profithúzta inflációt viszonylag nehéz tetten érni. Ha gyengül a forint vagy emelkedik az olajár, és emiatt nőnek az üzemanyagárak, az érthető és szemmel látható. Ha emelkedik a liszt ára, nem csoda, ha emelkednek a kenyérárak is. Ha pedig elfagy a barack, nem csodálkozunk annak drágulásán sem – vannak jól látható okok.
A profithúzta infláció ellenben más természetű. Ha bemegyünk a boltba, nincs kiírva az ellátási lánc egyes szereplőinek profitja, nem tudjuk, miért kell egyik vagy másik árat emelni vagy csökkenteni.
Nem ennyire nyilvánvalóak az ok-okozati összefüggések sem: nem tudjuk, hogy azért emelkednek az árak, mert nőnek a profitok, vagy más okok állnak a háttérben. És pont ez segíti elő a profithúzta inflációt: ha már amúgy is emelkednek az árak, miért ne emelhetnék még jobban a vállalatok, növelve ezzel saját nyereségüket? És pont ez nehezíti meg a mérését is: csak más statisztikai mutatókból, például a bérhányad csökkenéséből és így a profitráták növekedéséből következtethetünk arra, hogy profit-húzta inflációról beszélhetünk.
Árat emelni nem tilos. Sőt, a profitmaximalizálás sem tilos, a vállalkozások természetes célkitűzése, a kapitalizmus működésének alapja. Mégsem beszélünk mindig profithúzta inflációról. Vizsgáljuk meg tehát, hogy mikor volt leginkább profithúzta az infláció, azaz mikor járult hozzá leginkább a pénzromlás gyorsulásához a vállalati profitéhség! A profithúzta infláció elemzéséhez induljunk ki korábbi cikkünk ábrájából, amely azt vizsgálta, hogyan alakult volna a GDP-deflátor értéke, amennyiben a profitok csak a munkabérek növekedésének megfelelő ütemben bővülnek 2022-ben.
Hogyan változott volna a GDP-deflátor értéke, ha a profitok a munkavállalói jövedelmekkel megegyező mértékben emelkednek 2022-ben (százalékpont)

Ez alapján tehát 2022-ben a profithúzta infláció problémája Írországot, Romániát, Görögországot és Lengyelországot érintette leginkább, de hazánk sem marad el túlzottan a sorban. Írország helyezte a nemzetközi cégek adóoptimalizációja miatt speciális, a továbbiakban ezért nem foglalkozunk vele. A maradék négy ország esetében a bérhányad csökkenése 2020 második negyedéve és 2023 második negyedéve között a négy negyedéves mozgóátlagok alapján jelentős volt: Görögországban 3,5 százalékpont, Magyarországon 4,1 százalékpont, Lengyelországban 1,8 százalékpont, Romániában pedig 4,3 százalékpont.