Brüsszelben fordítva ülnek a lovon

Azzal, hogy az Európai Unió nem vesz részt a gazdasági növekedést helyreállító támogatási versenyben, lényegében maga alatt vágja a fát. Ezzel ugyanis tovább növeli lemaradását az Egyesült Államok és Kína mögött. Ráadásul úgy tűnik, hogy Brüsszelnek a zöldátállás buktatóit sem sikerül átugrania.

Európa gazdasága már eddig is lemaradóban volt az Egyesült Államok és Kína mögött, a hátrányt csak növelte az orosz–ukrán háború, valamint a szankciós politika visszaütő hatásaival megfejelt energiaválság. A kilátásokat még inkább beárnyékolják a globális kereskedelmi konfliktusok, a nyugati és keleti hatalmak összeütközésén leginkább csak veszíthetünk. Főleg akkor, ha Brüsszel olyan irányt erőltet, mintha saját magunk ellenségei lennénk.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter az elmúlt időszakban többször figyelmeztetett arra, hogy az unió rossz válaszokkal készül a kibontakozó globális támogatási versenyre. Ahelyett, hogy most erőltetnénk a visszatérést a fiskális kritériumokhoz – az Amerikai Egyesült Államok és Kína példáját követve –, a közpénzek minél nagyobb részét kellene a közösségnek a versenyképesség növelésére fordítania. Az említett két ország a következő öt évben összességében a bruttó hazai termékük (GDP) több mint 20-25 százalékát költi majd a gazdaságra. Ezzel akkor is előrébb jutnak, hogy az éves költségvetési hiányuk várhatóan hét-nyolc százalékos lesz. 

Nagy Márton markáns véleményének is hangot adott, miszerint ha az unió a gazdaság támogatása helyett a költségvetési hiány két-három százalékos szinten tartásához ragaszkodik, az a versenyképesség feladását jelenti. 

Ezzel kapcsolatban nyilatkozott Molnár Dániel, a Makronóm Intézet elemzője a Világgazdaságnak. A szakértő is kiemelte, hogy jelenleg támogatási verseny zajlik az országok között, amelyben az Európai Unió éppen most köti meg a saját kezét a szigorúbb fiskális szabályok egyoldalú erőltetésével, miközben folyamatosan romlik a saját tőkevonzó, illetve -megtartó képessége. A gyorsan szigorodó fiskális politika korántsem kockázatmentes, hiszen a gazdasági teljesítmény csökkenése ugyanúgy hiánynövelő hatással járhat.

Amellett sem lehet elmenni, hogy Európának meg kell küzdenie a strukturálisan magasabb energiaárakkal is. Az elmúlt években megesett, hogy Európa hatszor magasabb árat fizetett az amerikai cseppfolyós földgázért, mint maguk az amerikaiak. Sajnos úgy tűnik, hogy az unió a zöldátállás buktatóit sem tudja átugrani. Hortay Olivér, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője ezzel kapcsolatban bejegyzést tett közzé a közösségi oldalán. Abban felhívta a figyelmet arra, hogy Brüsszel klímavédelmi törekvései nemcsak áremelkedéshez, de paradox módon nagyobb károsanyag-kibocsátáshoz is vezethetnek.

„Egyre égetőbb probléma, hogy a szén-dioxid-kibocsátás után fizetendő díjak az Európai Unióban magasabbak, mint máshol. Ez az európai termelőknek versenyhátrányt jelent” – hangsúlyozta a szakértő. Az Európai Bizottság ezt úgy orvosolná, hogy karbonvámot vetne ki a közösségen kívülről érkező árukra. Csakhogy a termékek egy részénél, például a villamos energiánál, nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a beérkező egységet milyen technológiával állították elő, így a környezetbarát, de drágább technológiákat éppen akkora teher sújtja majd, mint az olcsó, de szennyező technológiákat. 

A költségek növekedése pedig csökkenti a motivációt, hogy a vállalatok az Európai Unión kívüli ígéretes helyszíneken, például az Északi-tengeren tiszta technológiákba, például új szélerőművekbe fektessenek.

– Az eset újabb bizonyítéka annak, hogy a toldozgatás-foldozgatás helyett célszerű lenne koncepcionálisan változtatni az Európai Unió klímapolitikáján. A saját gazdaságunk lefojtása tévút – tette hozzá az üzletágvezető.