A vízenergia – mint a legfontosabb alacsony szén-dioxid-kibocsátású és megújuló villamosenergia-technológia – jelentős szerepet játszik a globális energiatermelésben, így Európában is megkerülhetetlen a szerepe – mondta el lapunk megkeresésre Tatár Mihály és Sárdi Gergő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója, illetve junior elemzője.
Ismertették: a vízerőművek beépített kapacitása globálisan 1397 GW, és 2022-ben 4408 TWh villamos energiát termeltek. A szivattyús vízenergia-tárolás világszerte biztosítja a szabályozást és a forgó tartalékot.
Az Európai Unióban a vízenergia beépített kapacitása 2022-ben 152 GW volt, ami 374 TWh-t termelt, ideértve a szivattyús erőműveket is – ezek nem új erőművi kapacitások, hanem a tárolásban van igen jelentős szerepük. A kutatók kiemelték: az unió területén 46 GW szivattyús erőművi kapacitás található, ami a globális beépített kapacitás egynegyedét teszi ki. A vízenergia technikai érettsége jól megalapozott, az erőművek teljes hatásfoka általában meghaladja a nyolcvan százalékot, sőt akár a kilencvenet is megközelítheti.
A szivattyús erőművek többsége alpesi környezetben található, de népszerű telepítési helyek közé tartozik Norvégia és az Egyesült Királyság is. A kutatók konkrét példákat is említettek. Az európai térségben néhány jelentős szivattyús erőmű közé tartozik például a Sy-Sima Norvégiában, a Gde-Dixence Svájcban, az Edolo Olaszországban, a Dinorwig az Egyesült Királyságban, a Vianden Luxemburgban, a Srednja Drava Ausztriában és a Dlouhé Stráne Csehországban.
A szomszédos Ausztriában is nem egy ilyen erőmű működik, amelyek
ma egyelőre messze a leghatékonyabb módját jelentik az energiatárolásnak.
Jelenleg több mint háromezer kisebb-nagyobb, vízenergiát hasznosító erőmű termel Ausztriában a nemzeti hálózatra. Ilyen többek között a 2040 méter tengerszint feletti magasságban lévő Kaprun Limberg II. szivattyús-tározós erőmű, amelynek kiemelt szerepe van az osztrák villamosenergia-termelésben és annak szabályozásában is. A felső víztározó 2036 méter magasan található, az alsó tengerszint feletti magassága pedig 1672 méter. Előbbi tározó 85, utóbbi pedig 81 millió köbméter víz tárolására képes.
Ezek az erőművek elsősorban az időjárásfüggő technológiák teljesítménykiegyenlítését szolgálják, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan használjuk a megtermelt megújuló energiát – mutatott rá Tatár Mihály és Sárdi Gergő. Hozzátették, a tárolókapacitás mértékében rejlik az energiaimport csökkentésének lehetősége, így például az első magyarországi szivattyús erőmű mintegy hatszáz megawattnyi importenergiától szabadíthatja meg az országot. Ennek kapcsán írtuk, az import úgy tud csökkenni, ha egy napon belül (negyedórás periódusokat vizsgálva) az ország kevesebbszer szorul behozatalra.
A kutatók elmondták még, az unió egészét nézve évente nagyjából háromezer TWh az áramfogyasztás, tehát a vízenergia 12 százalékot tesz ki az áramtermelésben. Az EU teljes vízszivattyús tárolási kapacitása mindössze 220 TWh, ebből is 85 TWh Norvégiában van. Sajnos azonban – jegyezték meg a kutatók – a víztározók építése földrajzi adottságokhoz kötött, komoly környezeti változásokat okoz és nagyon drága (egy nagyobb kapacitású vízerőmű és tároló kétmilliárd eurónál kezdődik).
Idehaza a tervek szerint elsősorban egykori ipari területeken létesül majd szivattyús erőmű, illetve szempont az is, hogy a tájkép a lehető legkevésbé sérüljön.
