Ázsia országai gazdasági fejlettségükben, illetve földrajzi determináltságukban is nagymértékben különböznek, ami alapvetően nehezíti meg számukra saját energiaszektoruk modernizálását és egy integrált, vagy akár regionális szinten működő energiapiac létrehozását a kontinensen belül – mondták el lapunk megkeresésére az Eurázsia Központ szakértői.
Fotó: Issei Kato
Ahogy Délkelet-Ázsia kapcsán írtuk, a zöldítést atomerőművek nélkül kívánják megvalósítani, mivel a nukleáris energiának ott nincs társadalmi támogatottsága. Indiát mostanában az orosz olaj egyik legnagyobb felvásárlójaként szokás emlegetni. A szakértők elmondták, India a harmadik legnagyobb globális nyersolaj- és termékimportőr, fogyasztásának több mint 82 százalékát behozatalból fedezi, de az importnak csupán a negyede – 2022 decemberében egymillió hordó – orosz olaj.
A cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatala az indiai belföldi gázfogyasztás mintegy 45 százalékát teszi ki, és az USA biztosítja az import mintegy 17 százalékát.
Pakisztán és Banglades 2023 márciusa után kedvezményes áron kíván orosz nyersolajat és finomított termékeket importálni, de nem világos, hogy a kedvezmények elérik-e az indiaiakét – emeli ki a szakértői válasz. A magas LNG-árak és az alacsonyabb kereslet következtében mindkettő csökkentette az LNG-importot.
Bár Banglades az LNG-import újraindítására törekszik, 2030-ig szeretné csökkenteni a földgázimportot és átállítani újragázosító üzemeit a zöldhidrogén kezelésére. Pakisztán felülvizsgálja álláspontját az új gázerőművekkel és az LNG további behozatalával kapcsolatban. India azonban, úgy tűnik, folytatja a gáz szerepének növelésére irányuló terveit az energiaszerkezetében.
India egyúttal a világ második legnagyobb szénfogyasztója, ahol a szén 2021-ben a primer energia 57 százalékát és a villamosenergia-termelés 71 százalékát adja.
Bár az indiai kormány tervezete 2030-ig ötszáz gigawatt (GW) megújuló energiát is tartalmaz, a kormány elképzelései szerint az ország csak 2070-ben éri el a nettó nulla kibocsátást, 2027-ig viszont a tervek szerint tovább bővül a szénerőművi kapacitás.
Pakisztánban és Bangladesben 2021-ben szénmoratóriumot fogadtak el, és a szén LNG-vel, megújuló energiaforrásokkal és nukleáris energiával való helyettesítésének irányába indultak el; azonban energiabiztonsági és árbeli tényezők miatt 2022-ben Banglades, rá egy évre pedig Pakisztán is a szénerőművi kapacitás bővítése mellett döntött. Pakisztán továbbra is követi a korábbi Imran Khan-kormány által kitűzött célt, amely szerint 2030-ra 60 százalékban vízenergiát és megújuló energiát használnak, míg Banglades 2030-ra 4,1 GW megújuló energiát, 2041-re pedig 40 százalékban tiszta energiát – megújuló, vízenergia és nukleáris energia – kíván termelni. A régió kisebb országai ambiciózusabb célokat tűztek ki. A nagy vízerőművi kapacitással rendelkező Nepál 2045-re előre hozta a nulla nettó energiafelhasználási célját, Srí Lanka pedig – annak ellenére, hogy jelenleg a villamosenergia-termelés kétharmadát kőolaj és szén biztosítja – 2050-re tűzte ki a célt, és 2030-ra 70 százalékban megújuló energiaforrásokra támaszkodik – sorolták a szakértők.
Az atomenergiára való törekvés India, Pakisztán és Banglades energiaátalakítási terveinek egy kicsi, de jelentős része, a technológiáért és finanszírozásért pedig Kínához és Oroszországhoz fordultak.
A hazai technológia exportálására irányuló általános törekvés részeként Kína 6 milliárd dolláros hitelből két Hualong One reaktort szállított és helyezett üzembe Karacsiban. Oroszország 120 milliárd dolláros globális nukleárisexport-programja részeként két VVER–413-as reaktort szállított, amelyek 2013-ban és 2016-ban Kudankulamban üzembe álltak, és további négy ezer MW-os reaktoron dolgozik együtt Indiával. Oroszország több mint 11 milliárd dollárt adott kölcsön Bangladesnek két VVER–1200 V-523-as blokkra, amelyek Rooppurban épülnek, és várhatóan 2024-re és 2025-re készülnek el.
