Pakisztánban és Bangladesben 2021-ben szénmoratóriumot fogadtak el, és a szén LNG-vel, megújuló energiaforrásokkal és nukleáris energiával való helyettesítésének irányába indultak el; azonban energiabiztonsági és árbeli tényezők miatt 2022-ben Banglades, rá egy évre pedig Pakisztán is a szénerőművi kapacitás bővítése mellett döntött. Pakisztán továbbra is követi a korábbi Imran Khan-kormány által kitűzött célt, amely szerint 2030-ra 60 százalékban vízenergiát és megújuló energiát használnak, míg Banglades 2030-ra 4,1 GW megújuló energiát, 2041-re pedig 40 százalékban tiszta energiát – megújuló, vízenergia és nukleáris energia – kíván termelni. A régió kisebb országai ambiciózusabb célokat tűztek ki. A nagy vízerőművi kapacitással rendelkező Nepál 2045-re előre hozta a nulla nettó energiafelhasználási célját, Srí Lanka pedig – annak ellenére, hogy jelenleg a villamosenergia-termelés kétharmadát kőolaj és szén biztosítja – 2050-re tűzte ki a célt, és 2030-ra 70 százalékban megújuló energiaforrásokra támaszkodik – sorolták a szakértők.
Az atomenergiára való törekvés India, Pakisztán és Banglades energiaátalakítási terveinek egy kicsi, de jelentős része, a technológiáért és finanszírozásért pedig Kínához és Oroszországhoz fordultak.
A hazai technológia exportálására irányuló általános törekvés részeként Kína 6 milliárd dolláros hitelből két Hualong One reaktort szállított és helyezett üzembe Karacsiban. Oroszország 120 milliárd dolláros globális nukleárisexport-programja részeként két VVER–413-as reaktort szállított, amelyek 2013-ban és 2016-ban Kudankulamban üzembe álltak, és további négy ezer MW-os reaktoron dolgozik együtt Indiával. Oroszország több mint 11 milliárd dollárt adott kölcsön Bangladesnek két VVER–1200 V-523-as blokkra, amelyek Rooppurban épülnek, és várhatóan 2024-re és 2025-re készülnek el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!