Mivel Ázsia országai gazdasági fejlettségükben, illetve földrajzi elhelyezkedésükben is nagymértékben különböznek, alapvetően nehezíti meg számukra saját energiaszektoruk modernizálását és egy integrált vagy akár regionális szinten működő energiapiac létrehozását a kontinensen belül – mondták lapunk megkeresésére az Eurázsia-központ szakértői.
A megosztottság és a nagy földrajzi kiterjedtség miatt a földrész energiapiacát is érdemes több részletben vizsgálni. A világ hetedik legnagyobb energiafogyasztó országának számító Dél-Korea azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2050-re elérje a szén-dioxid-semlegességet a megújuló energiaforrások arányának jelentős növelésével, a szén fokozatos megszüntetésével, az energiahatékonyság jelentős javításával és az ország születőben lévő hidrogéniparának támogatásával – ismertették a szakértők.
Korea energiaszektorát a fosszilis tüzelőanyagok dominanciája, az energiaimporttól való erős függés és az ipari energiafelhasználás egyik legmagasabb aránya jellemzi. Az ország energiamixében 2022-ben a szén: 25,8, az olaj 36 százalékot tett ki, a gáz 18,5, a nukleáris energia pedig 16 százalékot. A megújulók 3,7 százalékkal részesedtek az energiamixből, ezeknek az arányát kívánják jelentősen emelni.
Ehhez képest Kína a világ legnagyobb energiafogyasztója és -importőre, és mint írtuk, az orosz kőolaj jelentős felvásárlója. A globális energiapiacokra és a kereskedelemre óriási a befolyása – emelték ki a szakértők. Az ázsiai erőmű a globális fogyasztás több mint egynegyedét adta 2022-ben. Emellett folyamatosan a három legnagyobb olaj-, gáz-, szén-, atom-, víz-, szél- és napenergia-fogyasztó között van.
Kína energiamixét 2022-ben a szén uralta 55 százaléka, ezt követte az olaj 18, majd a gáz nyolc százalékkal, a nukleáris energia két százalékot tett ki, míg a megújulók a mix 16 százalékát adták. Itt érdemes megemlíteni, hogy Kína a világ egyik – ha nem legnagyobb – napelemexportőre.
Japán energiapolitikáját az energiabiztonság, a gazdasági hatékonyság, a környezeti fenntarthatóság és a biztonság elvei vezérlik – ismertették a szakértők. A szén-dioxid-semlegesség céljának 2050-re történő eléréséhez 2030-ig jelentősen fel kell gyorsítani az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák alkalmazását, a szabályozási és intézményi akadályok leküzdése és az energiapiaci verseny további fokozása érdekében. A kelet-ázsiai szigetország energiamixében 2022-ben a a szén 27,4, az olaj 38,7 százalékot tett ki, a gáz 21,1 százalékot, a nukleáris energia 3,7 százalékos részarányt képviselt, míg a megújulók 9,1 százalékot.
Délkelet-Ázsiában a mai napig nem épült kereskedelmi üzemben lévő atomerőmű, mivel a biztonsággal kapcsolatos társadalmi aggályok hatékonyan akadályozzák az ilyen irányú tervek megvalósulását. Az ASEAN-tagállamok 2025-re 35 százalékos közös megújulóenergia-kapacitási cél elérését határozták meg úgy, hogy már jelenleg is 32 százalékos működő megújulóenergia-kapacitásuk van, beleértve a víz-, geotermikus, bio-, nap- és szélenergiát – ismertették a szakértők. A regionális célkitűzés lehetővé teszi, hogy a jelentős megújulóenergia-kapacitású országok – mint Laosz, Kambodzsa, Malajzia és Vietnám, ahol a megújulóenergia-források aránya átlagosan 58 százalék – kompenzálják az energiamixükben továbbra is nagymértékben fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodó országokat, mint például Indonézia, ahol a megújuló energiaforrások aránya kevesebb mint 15 százalék – tették hozzá.
Délkelet-Ázsiának hatalmas megújulóenergia-tartalékai vannak (főként nap és szél), amelyek potenciális termelési volumene 40-50-szer nagyobb, mint a régió mai energiaigénye.
Bár a nemzeti politikák egyértelműen jelzik a potenciál kiaknázásának szándékát, a délkelet-ázsiai villamosenergia-piac túlszabályozottsága, az állami monopóliumok, az infrastruktúra, a bürokrácia és az árképzés rugalmatlansága, vagy a helyi tartalomra vonatkozó kötelezettségek mind akadályozzák a zöldenergia-termelésbe történő új beruházásokat és a rendszerintegrációt.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: CFOTO)
