Az orosz–ukrán háború véres jelenetei immár több mint két és fél éve részei a híradásoknak. A szomszédunkban dúló véres harcok mellett azonban más színtéren is kiéleződött a konfliktus. A kilencvenes évek előtti blokkosodás korszakának képe kezd újra felsejleni a színfalak mögül. Az Egyesült Államok amellett, hogy mindent megtesz azért, hogy az olcsóbb orosz energiától elszakítsa Európát és saját befolyása alá hajtsa az öreg kontinenst, csörtébe kezdett Kínával is. A kereskedelmi konfliktusba pedig belerángatta az Európai Uniót.
Csak egy beszédes példa: az Európai Unió ambiciózus klímavédelmi vállalásai mesterséges keresletet teremtenek a zöldtechnológiákra, amelyeket a közösség főképp Kínától tudja beszerezni. Ha pedig a jövőben az Európai Unió saját gyártói kapacitásokat szeretne, akkor együtt kell működnie a kínaiakkal, hiszen egyszerre nem lehet kiépíteni a teljes értékláncot. Kína lassan minden pozíciót elfoglal a zöldtechnológiák területén. A napelempanelek kilencven százalékát, a szélturbinákhoz szükséges ritkaföldfémek háromnegyedét és az akkumulátorok kétharmadát már most is az ázsiai nagyhatalom állítja elő. Kína a zöldtechnológiákhoz kapcsolódó értékláncok valamennyi szintjén megkerülhetetlen szereplővé vált.
Ha az Európai Unió fenntartja a konfliktust, nemcsak a zöldítéshez szükséges eszközök beszerzése kerül veszélybe, de olyan berendezéseket sem fog tudni vásárolni, amelyek a saját gyártási vagy ritkaföldfém-kitermelési kapacitásai kiépítéséhez kellenének.
Ha a jelenlegi folyamatok kitartanak, akkor Európa az energiaellátás terén nagyobb függőségbe kerül az Egyesült Államoktól, mint valaha volt Oroszországtól. Felgyorsult Európa gazdasági hanyatlása. A kontinens gazdasági motorja eddig Németország volt. Olyan modell alapján, amely az olcsó orosz energiahordozókra és a fejlett német technológiára épült. Ez ért véget orosz–ukrán háború kitörése és szankciók következményeként. A termelés költségei elszálltak, a drágulás a versenyképesség elvesztését hozta el. Németország sorra veszti el a piacait, amelyet letarolnak az ázsiai riválisok. Még egy beszédes példa: egy európai vállalatnak hatszor annyit kell fizetnie a szén-dioxid-kibocsátása után, mint egy amerikainak, és tízszer annyit, mint egy kínainak.
Ezek azok a körülmények, melyek között Magyarországnak tartósan működő gazdaságpolitikát kell kidolgozni.
Orbán Viktor kormányfő nem hagyott kétséget afelől, hogy a munka megkezdődött. Célegyenesbe került az aktuális helyzetre reagáló „haditerv”. A kulcsszó a „semlegesség”. Magyarország rendkívül kitett ország. Nem tehetjük meg, hogy blokkosodunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátat fordítunk a világ egyik felének. Ezt felmérve beszélt arról Orbán Viktor, hogy a semlegesség a megfelelő irány. Nem fordíthatunk hátat sem a Nyugatnak, sem a Keletnek. Nem vehetünk részt az „ellenséggyártásban”, mert nekünk mindenkivel kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatokat kell ápolnunk. Ha ezt nem tesszük, akkor azonnal függőségi viszonyba kerülünk egy nagyobb hatalomtól. Ez esetben pedig lemondhatunk a szuverenitásunkról, melynek ára van. Ezért az ország finanszírozása, a beruházások, a piacaink működtetése, a technológiák és az energia beszerzése terén nem szabad egyoldalúan elköteleződnünk.
Az új helyzetre reagáló gazdaságpolitika részletei hamarosan ki is derülnek. Azt már tudjuk, hogy a jövő évre tervezett „békeköltségvetésnek” vagy cselekvési tervnek a középpontjában az áll, hogy a 2025-ös évben megemeljük a gazdasági növekedést a 3-5 százalékos sávba.
„Olyan költségvetést kell csinálni, ami a pénzügyi egyensúly megőrzése mellett – ami a hitelminősítők meg az egész pénzügyi glóbusz miatt szükséges – képes 3-5 százalékos növekedést produkálni. Ez az alapja mindennek, és szerintem erre képesek vagyunk” – írta minap a közösségi oldalán Orbán Viktor.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Kiss Annamarie)
