A megvalósuló projektek bérlakások és kollégiumok is lehetnek. Utóbbiak szintén Budapesten épülhetnek fel, a szakértő szerint azért, mert a nagy vidéki egyetemvárosokban száz főre több kollégiumi férőhely jut, mint a fővárosban. A bérlakáskínálat is inkább Budapesten bővülhet, ezeknek a fenntartási költségét a bérleti díjból gazdálkodják ki. Ha pedig túl drágán épülnek meg a lakások, az magas bérleti díjakat eredményez, illetve eladatlan ingatlanokat. Noha a megtérülést elősegítendő nem lenne kizárt egy négyzetméterár-plafon, a szakértő szerint ezt nem hatóságilag szabályozzák majd, hanem a piac „kényszeríti ki” az árkorrekciót, kétféleképpen. Ha sok az eladatlan vagy kiadatlan lakás, az adott beruházás nem térül meg, ez senkinek nem érdeke. Másrészt pedig a kormány a kínálatot kívánja bővíteni. Az újlakás jelenleg prémium, egyes esetekben luxusterméknek számít a piacon, a vevőkör szűk (az adásvételek kilencven százaléka során használt ingatlanok cserélnek gazdát – vetette közbe a szakértő), így az árazásnak is kisebb a jelentősége. Ha viszont a kínálat nagyobb, az nem csupán árversenyt, hanem szélesebb vevőkört is jelenthet, az árakat is úgy kell tehát meghatározni, hogy a lakásokat el lehessen adni – mutatott rá a szakértő.
Nem utolsó szempont az építőipar GDP-részaránya sem: ezer lakás megépítése már hatással van a bruttó hazai össztermékre, az építőanyag-gyártáson keresztül a munkahelyteremtéseken át az elkölthető jövedelmekig, ami fogyasztást generál, ami pedig áfabevételeket eredményez. Ha az ingatlanalapok konstrukciója sikeresnek bizonyul, hozzájárul a nemzetgazdasághoz is – zárta gondolatait a szakértő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!