A globális átlaghőmérséklet emelkedése 2024-ben átlépte az 1,5 Celsius-fokot az iparosodás előtti szinthez képest – hívta fel a figyelmet Hortay Olivér. A Századvég klímapolitikai és energiapolitikai üzletágának vezetője jelezte, hogy a lesújtó adatra a szakértők többsége a szokásos kommenttel állt elő. Megmondták, hogy katasztrófa felé robogunk, az emberiség mégsem tette meg a szükséges erőfeszítéseket, és lám, itt a baj, de még nincs minden veszve.
Fotó: AFP
Az elmúlt években sok kritika érte a klímamodelleket azért, mert azok szisztematikusan túlbecsülik a globális átlaghőmérséklet emelkedését. A mostani adat viszont olyan kiugrás felfelé, amelyre a szakértők még a publikáció előtti hónapokban sem számítottak. Hortay Olivér megjegyezte, hogy az éghajlat-modellezés rendkívül komplex feladat, és az eredményei – különösen az időtáv növelésével – bizonytalanok. A becslésekre tehát érdemes odafigyelni, de azok korlátait mindig szem előtt kell tartani.
A szakértő azt is hangsúlyozta, hogy a globális egyezményeket nem lehet komolyan venni. A 2015-ös párizsi megállapodásban a világ vezetői – a rendelkezésükre bocsátott becslések alapján – azt a célt tűzték ki, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését a század végéig igyekeznek 1,5 fok alatt tartani. Az akkori előrejelzések alapján, a cél eléréséhez az emberiségnek évente több mint kétszer akkora mértékben kellett volna csökkentenie kibocsátásait, mint a koronavírus-járvány lezárásai alatt.
Megbukott a globális klímapolitika célkitűzése
– Azzal, hogy a kitűzött cél kevesebb mint egy évtized alatt megbukott, világossá vált, hogy ha az emberiség be is tartotta volna a megállapodásban foglaltakat – annak minden társadalmi és gazdasági következményével –, akkor sem sikerült volna tartani az 1,5 fokot – ismertette Hortay Olivér. Az üzletágvezető megállapította: az egyezményben a világ vezetői irreális cél érdekében betarthatatlan vállalásokat tettek. Szerinte a globális klímacsúcsok hitelét csak úgy lehetne visszaállítani, ha a nagyotmondási verseny helyett a világ vezetői áttérnének az észszerűség és a valóság talajára.
A klímapolitikának nemcsak a megelőzés, de az alkalmazkodás is része. Sok kritika éri azokat, akik szerint – a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett – az éghajlatváltozás várható következményei elleni védekezéssel is foglalkozni kellene. A kritikusok szerint ez a megelőzési törekvések kudarcának beismerése.
– Csakhogy az 1,5 fok átlépésével a kudarc már megtörtént, és ha homokba dugjuk a fejünket, annak súlyos következményei lesznek – figyelmeztetett az üzletágvezető. Szerinte az Európai Unió klímapolitikájának fő problémája éppen az, hogy alkalmazkodóképességét még úgy is feláldozza a megelőzés oltárán, hogy
- mindössze hét százalékkal járul hozzá a globális szén-dioxid-kibocsátásokhoz,
- azaz a kedvezőtlen folyamatokat nem tudja megállítani.
Mivel más nagyobb kibocsátók (például az Egyesült Államok) mérsékelt megelőzési erőfeszítéseket tesznek, de az alkalmazkodásra fokozott hangsúlyt fektetnek, az unió versenyképessége és védekezési készségei folyamatosan csökkennek.
– Szimbolikus, hogy Donald Trump megválasztott amerikai elnök egyfelől kilépne a párizsi megállapodásból, másfelől szemet vetett Kanadára és Grönlandra; két olyan térségre, amelyeket – a szénhidrogénkészletek mellett – az éghajlatváltozás is egyre értékesebbé tesz. Itt az ideje tehát beismerni, hogy a klímaváltozást legfeljebb tompítani tudjuk, megelőzni nem, így nincs mese, el kell kezdeni alkalmazkodni – tette hozzá.
