A hagyományos, nagyteljesítményű atomerőművek építése világszerte szinte kivétel nélkül állami beruházásban valósul meg. Ennek oka, hogy ezek a gigaprojektek olyan mértékű pénzügyi, politikai és technológiai kockázatot jelentenek, amelyeket a magánszektor önmagában nem lenne képes vállalni. Ugyanakkor az államnak, mint az energiaellátás biztonságáért felelős szereplőnek, bele kell vágnia e beruházásokba.
A geopolitikai kockázatok széles skálájának hatásait látjuk a Paks II projekten is, de a mérleg másik serpenyőjében nemcsak az energiaszuverenitás stabilitása, hanem pénzügyi jövedelmezőség is áll.
A következő években viszont a kis moduláris reaktorok (SMR-ek) terjedése megnyithatja az utat a magán- és piaci tőke előtt is. Ez az atomenergia reneszánszának meghatározó eleme lehet Európában és Magyarországon egyaránt.
Ha nagy, akkor állami tulajdon
A gigawattos blokkokkal működő nagy atomerőművek több mint fél évszázada stratégiai beruházások, hiszen amellett, hogy energiát termelnek, nemzetbiztonsági, külpolitikai és iparfejlesztési funkciókat is betöltenek. Egy hagyományos atomerőmű építése tíz–húszmilliárd euró közötti beruházást jelent, ideális esetben 8–12 éves építési idővel. A kamatkockázat, a költségemelkedés veszélye és a geopolitikai függések miatt ezeket a projekteket szinte mindenhol csak állami hátterű vállalatok viszik.
Az SMR-ek most felkavarhatják az állóvizet, mert a kisebb méret, a moduláris építés és a gyorsabb kivitelezés átalakítja a kockázati profilt, ezért a piaci szereplők számára is vonzó lehet az egy–hárommilliárd eurós (380 milliárd–1100 milliárd forint) fejlesztésekbe belépni.
Ez a költségszint már kecsegtető lehet nagy ipari cégek, energiavállalatok vagy akár infrastruktúra-befektetési alapok számára, csökkentve az állam terheit.
Kisebb kockázat, gyorsabb megtérülés
Az SMR-ek egyik fő előnye lesz a tervek szerint, hogy a reaktorok sorozatgyártással készülhetnek. Emiatt az engedélyezés egyszerűsödik, a kivitelezés kiszámíthatóbbá válik, az építési idő lerövidül. A projekt kevesebb tőkét köt le, és hamarabb termel bevételt – mindez pedig vonzó a magántőkének. Lényeges az is, hogy az SMR-ek áramtermelését a várakozások szerint már a beruházás előtt leköthetik, tehát ha egy acélmű, vegyipari üzem vagy adatközpont garantált árat fizet 20–25 éven át, az jelentősen csökkenti a befektetők kockázatát. De ez azt is jelenti, hogy az ellátandó üzemek szintén működhetnek atomerőművi befektetőként is. Ez a modell már több amerikai és kanadai projekt esetén működik, és a jelek szerint az Egyesült Államok kész finanszírozási megoldásokat is nyújtani az általa építendő SMR-ekhez Magyarországon is.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!