Energiapolitikai realizmus Európában

A nettó zéró kibocsátás elérését célzó politikák sok országban ideológiai vezérlőelvvé váltak, miközben háttérbe szorultak azok a fizikai, műszaki és gazdasági szempontok Európában, amelyek nélkül egy villamosenergia-rendszer nem tartható fenn. Magyarország mindezt idejekorán felismerte, az energiapolitikáját is eszerint alakítja, az energiamixe pedig már példaértékű.

Zajlik a Paks II építése Forrás: AFP

– Európa-szerte egyre többen ismerik fel, hogy a zöldátállás jelenlegi formájában és ütemében nem fenntartható. Ezt a felismerést a valóság kényszerítette ki – mondta el lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő annak kapcsán, hogy ma már számos országban lazítják a klímacélokat, halasztják a határidőket és újraértékelik az addig kőbe vésett klíma- és energiapolitikai irányokat. Kifejtette: amikor az energiaárak veszélyeztetik az ipar versenyképességét, a lakosság megélhetését és az állami költségvetések egyensúlyát, a politikai mozgástér is beszűkül.

Magyarország energiamixe tudatos stratégiát követ, számol a naperőművi kapacitásokkal, de nem helyezi azokat az atomenergia elé, hiszen a kettő nem konkurense egymásnak. Fotó: Kurucz Árpád

Az egészséges energiamix alapja minden esetben a folyamatosan rendelkezésre álló alaptermelés, amelyet rugalmas szabályozó kapacitások és kiegészítő megújuló források egészítenek ki. Európában jelenleg az atomenergia az egyetlen olyan nagy léptékű, karbonsemleges technológia, amely képes a folyamatos energiaellátást biztosítani. Ezt egészíthetik ki – átmeneti jelleggel – a gázerőművek, a vízerőművek, valamint egyre növekvő szerephez jutnak az energiatárolási megoldások is. A megújulók ebben a rendszerben fontos, de csak kiegészítő szerepet töltenek be, nem pedig a rendszer gerincét alkotják – mutatott rá immár többedjére Hárfás Zsolt. Ezt pedig azért érdemes hangsúlyozni, mert a politikai akarat sok esetben felülírta a szakmai szempontokat.

Azok az országok, amelyek időben felismerték a rendszerlogika jelentőségét, ma stabilabb helyzetben vannak. Franciaország az atomenergiára épülő villamosenergia-termelésével alacsony szén-dioxid-kibocsátást, ellátásbiztonságot és exportképességet biztosít. Svédország és Finnország az atomenergia és a vízenergia kombinációjával stabil, kiszámítható rendszert működtet. Szemléletes példa: február 10-én 10 óra körül a francia áramtermelés hetven százalékát atomerőművek, húsz százalékát pedig a víz és szélerőművek biztosították. Ennek köszönhetően a francia energiamixhez köthető szén-dioxid-kibocsátás mindössze 26 g/kWh volt.

Ezzel szemben Németország a tévutat jelentő zöldideológia mentén kivezette a atomenergiát. A rendszer paradox módon viszont ma is jelentős mennyiségű atomenergiára támaszkodik – import formájában, elsősorban Franciaországból. Az elmúlt hetekben ugyanakkor Friedrich Merz nyilvános megszólalásaiban már elismerte, hogy az atomenergia kivezetése stratégiai hiba volt, amihez nem műszaki vagy ellátásbiztonsági kényszer vezetett, hanem politikai és ideológiai döntések. A kancellár kimondta: Németország saját magának okozta a rekordmagas energiaárakat, és ma Európa egyik legdrágább energiapolitikai átmenetét fizeti meg. Ráadásul – mutatott rá Hárfás Zsolt – azért fontos mindez, mert ez nem ellenzéki kritika volt, hanem kormányoldali felismerés.

Ebben az európai környezetben Magyarország energiapolitikája kifejezetten példaértékűnek tekinthető, mivel nem egyetlen technológiára vagy ideológiai irányzatra épül, hanem tudatosan kialakított, kiegyensúlyozott energiamixre. Magyarország egyrészt jelentős mértékben fejleszti a megújuló kapacitásokat, különösen a naperőművi termelést. Másrészt az ország következetesen kiáll a paksi atomerőmű üzemidő-hosszabbítása mellett. Ezzel párhuzamosan a Paks II. Atomerőmű mielőbbi megépítése nemcsak energetikai, hanem szuverenitási és versenyképességi kérdés is: garantálja, hogy Magyarország hosszú távon is megfizethető, biztonságos villamos energiával rendelkezzen. Ha az új blokkok is működésbe lépnek, az atomerőművi és a naperőművi kapacitások az ország energiaszükségletének hetven százalékát képesek lesznek fedezni.

Harmadrészt Magyarország új, korszerű gázerőművi kapacitásokat épít, amelyek rugalmasan képesek kiegyensúlyozni a megújuló termelés ingadozásait. Ezt egészíti ki a tárolókapacitások jelentős fejlesztése, ami kulcsszerepet játszik a rendszer stabilitásában és a jövőbeni rugalmasság megteremtésében.