„Érted, amit mondok?”
– Természetesen sok bevándorló ijedt meg a brexittől, és az is egyre feltűnőbb, hogy mostanában rengetegen mennek el. Eddig általában nem volt helyem a metrón, ma már kényelmesen le tudok ülni reggelente – mondja a brexit hatásairól a Londonban élő Nagy Lívia, aki arról is beszél: leginkább munkahelyén érezhető az emlegetett „kivonulás”, ahol lassan már nincs, aki elvégezze a feladatokat. A 25 éves magyar lány üzletvezető az általában turistáktól hemzsegő Oxford Street egy ázsiai éttermében, de ahogy mondja, a máskor népszerű étkezdébe egyre kevesebben tévednek be: „Sajnos meg sem közelítjük az egy évvel ezelőtti forgalmat. A távozó munkaerő miatt vagy kénytelenek vagyunk diákokat alkalmazni, vagy gyakran a menedzserek állnak be főzni.”
Szerinte a brit kilépés mögötti egyik érv, miszerint majd a britek betöltik a megüresedett állásokat, nem is állhatna távolabb a valóságtól. – Az angolok nem fogják elvégezni ezt a munkát. Nem arról híresek, hogy jól dolgoznának. A saját angol munkatársam is azt mondja, hogy sosem alkalmazná a honfitársait – magyarázza, hozzátéve: tapasztalatai szerint az európaiak jobb munkaerők, és nem használják ki úgy a munkajogi kiskapukat, mint a helyiek.
A jól bebetonozott szabályok ugyanakkor előnyökkel is járnak: a fiatal lány nagyon pozitívnak tartja, hogy a vallások és nemzetiségek sokaságát vegyítő szigetországban nagy hangsúlyt fektetnek a rasszizmus elleni fellépésre és az esélyegyenlőségre. A munkahelyén például nem lehet sértő vagy trágár megjegyzéssel illetni a másikat, a tiltást már a szerződésükben rögzítik. Viszont arra a felvetésre, hogy a brexit miatt érzi-e az idegenellenesség – kiváltképp a Kelet-Európa-ellenesség – elharapózását, Lívia elbizonytalanodik.
– Velem a népszavazás óta egyetlenegyszer történt ilyen eset, az viszont sértően durva volt. Az egyik vendég kijavította az angolomat, és azt mondta: „tanítalak, ha már itt vagy” – mondja. Megemlíti egyik angol ismerőse brexitpárti édesapját is, aki gyakran a magyar lány fejéhez vágja: „Haza kellene mennetek!” – Sokszor vissza is kérdez: „Érted, amit mondok?” Pedig nekem jó az angolom, ő az, aki egyetlen idegen nyelven sem beszél – hangoztatja Lívia. Mint mondja, immár több mint öt éve lakik Angliában, gyorsan előrelépett a munkahelyén, így nem hiszi, hogy tartania kellene a brit kilépéstől.