Brüsszelből a Downing Street 10.-ig
Ő a buli szíve-lelke, a társaság központja, de nem akarnád, hogy ő legyen a férfi, aki a végén hazavisz – állapította meg még 2016-ban egy tévévita során egykori minisztertársáról, Boris Johnsonról Amber Rudd. A leendő brit miniszterelnökről szóló portrék nagyjából egybevágnak Rudd szavaival. A litván zsidó és török muszlim felmenőkkel is rendelkező, a patinás Eton középiskolában, majd az Oxfordi Egyetemen végzett, később a The Daily Telegraph brüsszeli tudósítójaként dolgozó, majd politikai pályára lépő Johnsont igen intelligens, remek szónoki képességekkel megáldott, az embereket megnevettetni és motiválni képes emberként írják le, ám híján van az erkölcsi megfontolásoknak. – Nem alkalmas állami hivatal betöltésére, mert a hírnevén és boldogulásán túl semmi sem érdekli. Miniszterelnöksége bizonyára felfedi majd, mennyire semmibe veszi a szabályokat, a rendet és a stabilitást – mondta egykori főnöke, Max Hastings, a The Daily Telegraph főszerkesztője. Az ötgyermekes Alexander Boris de Pfeffel Johnson 1964-ben született, kétszer vált el. 2001-ben lett képviselő, 2008-tól nyolc éven át volt londoni főpolgármester, 2016-tól két évig pedig külügyminiszter. – Polgármestersége idején csökkent a bűnözés, különösen a késelések száma, több önkormányzati lakás épült, tisztább, zöldebb Londont teremtett – mondta a mindenhová kerékpárral járó Johnsonról volt beosztottja, Kit Malthouse. (K. Z.)