Diplomáciai ütésváltáshoz és nyilatkozatháborúhoz is vezetett, hogy német érdekeltségek – a sajtót is felhasználva – alig leplezetten Andrzej Duda jobboldali államfő ellenfele, Rafał Trzaskowski mellett kampányoltak a lengyel elnökválasztás előtt. Négyrészes cikksorozatunk második részéből kiderül, hogy az európai uniós pénzek visszatartása és a második világháborús lengyel kárigények felmerülése anyagilag is súlyos kérdés. Főleg a németeknek.
Miként Berlinből is kevésbé a nyertesnek gratuláltak, mint inkább a vesztest vigasztalták, éppúgy az is feltűnő volt:
a német újságírók sem rejtették véka alá a lengyel választási eredményt követő hírleveleikben, mit gondolnak a jobboldali elnök, Andrzej Duda újabb győzelméről.
Florian Eder (Politico) az okádós hangulatjelet biggyesztette Duda egy kijelentéséhez, amelyben egyébként a homofóbiával vádolt elnök éppen azt magyarázta, jól kijött egy ismerős homoszexuális párral, mert rendesen viselkedtek. Susanne Beyer (Der Spiegel) pedig rögtön a lényegre tért: hiába szavazott vasárnap 10,4 millió választópolgár Dudára, az EU majd helyrerakja Lengyelországot az elnök antidemokratikusnak tartott politikája miatt.
I. rész
„Lengyelország az ékszer Soros György koronáján”
A jobboldali elnökkel, Andrzej Dudával szemben induló ellenzéki jelöltnek, Rafał Trzaskowskinak kedvezve kapcsolódott be a választási kampányba a lengyelországi Báthory Alapítvány (Fundacja im. Stefana Batorego), amelyet Soros György magyar származású amerikai milliárdos alapított – derül ki a választási kampány sajtóvisszhangjából.
A cikksorozat első része IDE kattintva elolvasható.
– Az EU-tagország közeljövője Duda győzelme miatt ugyan nem tűnik jónak (kulcsszó: igazságügyi reform, médiatörvények), hosszú távon azonban ez még nem jelent semmit. Főleg, hogy az EU valóban nem tehetetlen. Vannak itt erős hangok, amelyek a lehetséges támogatási pénzeket a jogállamisághoz akarják kötni – írta Beyer. A huszonhét EU-tagállam közül a közös uniós kassza legnagyobb befizetője Németország, a legnagyobb kedvezményezettje Lengyelország – eurótízmilliárdokról van szó.
Ez az egyik, de nem egyetlen fő eleme a német–lengyel kapcsolatrendszert uraló számos egyenlőtlenségnek. Varsó függ a német uniós pénzektől és nem fordítva, Lengyelországban – beleértve a médiát is – vannak érdemi német tőkebefektetések és nem fordítva, lengyel dolgozók százezrei függenek németországi munkahelyeiktől és nem fordítva, a második világháborús szerepekből adódóan pedig Varsó léphet fel kárigénnyel Berlinnel szemben, nem pedig fordítva.