A Kantar közvélemény-kutató tegnap közzétett, múlt héten összegyűjtött adatai szerint továbbra is van miért aggódni a keresztény uniópártok berkeiben: mindössze napokkal a németországi választások előtt a megkérdezettek huszonöt százaléka támogatja a szociáldemokratákat és huszonegy százalékuk voksolna a konzervatív CDU/CSU szövetségre. A német Zöldek tőlük valamennyire lemaradva, tizenhat százalékos támogatottsággal futhatnak be a harmadik helyen, derült ki a Kantar kutatásából. A CDU/CSU népszerűsége csak szeptember közepén emelkedett újra húsz százalék fölé, miközben kancellárjelöltjük, Armin Laschet az aspiránsok mindhárom televíziós vitáján a baloldali jelölt, Olaf Scholz mögött futott be.
A vasárnapi voksolás kimenetelét Brüsszelből is árgus szemekkel figyelik, ugyanis a poszt-Merkel-éra nemcsak a hatalmi egyensúlyt rúghatja fel az EU-ban, de személyi változásokat is hozhat.
Németországnak az unió motorállamaként magától értetődően nagy szerepe van az európai politika alakításában, a leköszönő kancellár asszony kompromisszumkereső munkamódszerét, az integráció egységének megtartására tett állandó törekvését „legendásként” írja le a brüsszeli sajtó.
Ennek volt kézzelfogható eredménye a közelmúltban az unió gigászi, 1800 milliárd eurós pénzügyi csomagjáról való megállapodás is, valamint azt megelőzően az európai csúcspozíciók 2019-es kiosztása. Az olvasók emlékezhetnek arra is, hogy a tavaly decemberi EU-csúcson a magyar és lengyel költségvetési vétót, a jogállamisági vitát a német EU-elnökség égisze alatt sikerült ideiglenesen rendezni. Nem csoda tehát, hogy az európai politika baloldali, liberális felén lényegében hónapok óta fenik a fogukat, s készülnek a baloldali kancellár lehetőségére: a minap a Euronews csatornán baloldali és zöld EP-képviselők tettek ígéretet rá, hogy közös berlini kormányzás esetén alapvető irányváltás jöhet az EU-ban. A magyar kormány régi kritikusa, Szergej Lagodinszki német Zöld EP-képviselő kifejezetten a jogállamisági vita feltüzelését helyezte kilátásba, feltételezve, hogy
szociáldemokrata vezető esetén erősebb szelek fújnak majd Brüsszelből Kelet-Közép-Európa irányába.
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök egykori politikai tanácsadója a Deutsche Welle csatornának nem tagadta ennek lehetőségét, szerinte a keletnémet származású Merkel a viták ellenére is egy „a lengyeleket értő” kancellár volt. Armin Laschet, a CDU pártelnök-kancellárjelöltje nemrég Varsóban annyit ígért, hogy ő maga gyakorlati megoldást akar találni a jogállamisági vitára.
Míg utóbbi kimenetele egyelőre nyitott, elemzők a poszt-Merkel-éra egyértelmű veszteseként Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság jelenlegi elnökét említik. Emlékezetes, Von der Leyen hatalomra kerülése is Merkel kompromisszumos munkamódszerének az eredménye. A kancellár távozásával az elnöknő közeli szövetségest veszít, arról nem is beszélve, hogy teljes berlini garnitúraváltás esetén az EB első emberének politikai ellenlábasa vezetné az unió motorállamát. Az EU-s ügyekben irányadó, Von der Leyennel általában megértő Politico arra is külön felhívta a figyelmet a minap, hogy a bizottsági elnök márpedig saját pártjában, az Európai Parlament néppárti frakciójának magját adó CDU/CSU-csoportban sem örvend osztatlan népszerűségnek. A brüsszeli lap feltételezi, hogy Laschet veresége esetén a politikus Emmanuel Macronban talál majd uniós szintű szövetségest.
Az európai politika mozgását jelzi, hogy a szociáldemokraták Strasbourgban már hetekkel ezelőtt a német választások kimenetelétől tették függővé az Európai Parlament következő elnökének kilétét. A pozíció eddig biztosan az Európai Néppárt zsebében volt, de Iraxte García Perez szocialista frakcióvezető „az európai politikai térkép átalakulásával” érvelt a lehetséges trónfosztás mellett.
