– Nemrég levélben kérte Roberta Metsola EP-elnököt, hogy intézkedjen, amiért a szocialisták Orbán Viktort és Jaroslaw Kaczynskit rágalmazó szórólapokat terjesztettek az uniós parlamentben. Kapott már választ?
– Nem, de továbbra is várok rá. Új európai parlamenti elnökünk van, már önmagában emiatt érdemes volt megírnom a levelet: hátha Roberta Metsola megragadja a lehetőséget és megpróbál elébe menni annak, hogy ebben az intézményben ilyen dolgok történjenek. Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski rágalmazása nem más, mint politikai huliganizmus. A problémát abban látom, hogy az Európai Parlament baloldali többsége immár azt gondolja, bármit megtehet. El tudja képzelni, mi történik, ha én viszek véghez ilyen akciót az EP-ben? Valószínűleg már szankcionáltak volna.
– A harmadik mandátumát tölti európai parlamenti képviselőként, azt hihetnénk, hogy hozzászokott az efféle kampányfogásokhoz.
– Az évek alatt rosszabbra fordult a helyzet. Az emlegetett baloldali többség ma abban érdekelt, hogy a lengyel és magyar kormányok a jelenlegi formájukban megszűnjenek létezni. Nem csak az EP-ről beszélek.
Világosan Ursula von der Leyen szemébe mondtam, hogy az Európai Bizottság is a demokratikusan megválasztott európai kormányok elmozdításán fáradozik.
Az eszköztár pedig meglehetősen széles, a politikai jellegű támadásoktól egészen a sértegetésig, személyeskedésig terjed. Közben az EP-ben már a sokadik, magyar vagy lengyel témájú állásfoglaláson dolgoznak. Vitázunk majd a Pegasus-ügyről is: ne legyen kétségünk afelől, hogy bár az égvilágon semmilyen bizonyíték sincs a budapesti és varsói kormányok ellenében, a vita szinte egészben rólunk fog szólni. Valójában már nincsenek szabályok, nincsenek határok. Mindezek láttán felfordul az ember gyomra.
– Mit válaszolt Von der Leyen elnök asszony a felvetésére?
– Sosem ismerné el, hogy igazam van, így az Európai Unió Bíróságának szerepéről kezdett beszélni. Mondok egy másik példát: az Európai Néppárt delegációt küld Lengyelországba, a csoportot vezető spanyol képviselő, Esteban González Pons pedig játszi könnyedséggel és nyilvánosan mondta ki, hogy azért mennek, hogy segítsenek a lengyeleknek a kormányváltásban. Felháborító.
– Kevesebb mint egy hét van hátra az EU Bíróságának jogállamisági rendeletről szóló ítéletéig. Mire számít? A friss hírek szerint az ítéletet gyakorlatilag órákon belül már az Európai Parlament is megvitatja.
– Nevetséges, nem? Legalább azt megvárhatnák, hogy legyen írásbeli indoklás. Ez is azt mutatja, hogy a baloldal biztos benne, hogy a bíróság helybenhagyja a rendeletet. Ebben egyébként én magam is biztos vagyok.
Hosszú ideje már, hogy nincsenek szakmai jellegű elvárásaim a luxembourgi bíróságtól. Ugyanazt teszi, amit a bizottság és a parlament: próbálja megkerülni az alapszerződésekben foglaltakat.
Gyakorlatilag nincs olyan jogvita, ahol az EU Bírósága az uniós intézményekkel szemben döntene. Következetesen védi az EU-intézményeket. Ez most sem fog megváltozni.
– Ha kimondják a jogállamisági rendelet jogszerűségét, lehetőség nyílik egyes országok szankcionálására, uniós források csökkentésére. Eközben a magyar és a lengyel helyreállítási tervek is elfogadásra várnak. Láttuk azt is, hogy a héten az Európai Bizottság jelezte, hogy Lengyelországnak szánt uniós forrásokból von le tizenötmillió eurót, hiába is állapodtak meg időközben a csehekkel a Turów bánya ügyében. Mekkora a mozgástere Varsónak?
– Kisebb és egyre kisebb. De ez csak azt bizonyítja, amit eddig mondtam: teljesen tudatosan próbálják ellehetetleníteni a kormányunkat. Viszont az éremnek van másik oldala is, kontinensszerte egyre többen eszmélnek rá, hogy az EU valódi arca bizony nagyon ronda tud lenni. Harminc évvel a kommunizmus után gyakorlatilag újra az a kérdés, hogy veszítünk-e a szuverenitásunkból. Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy ezeknek a törekvéseknek a keleti államok lehetnek a vesztesei, nem Németország vagy Franciaország. A most zajló, az EU jövőjéről szóló konferencián is azon dolgoznak, hogy a konszenzusos döntéshozatalt lényegében teljesen váltsa fel a minősített többség.
Láttuk, hogy a tagországok alkotmánybíróságainak ítéleteit is lesöprik az asztalról, ha úgy tetszik. Pedig a mind szorosabb integráció kezdetben sem azt jelentette, hogy teljesen megszűnik majd a tagállami szuverenitás.
A folyamat az említett nagy országoknak kedvez, hiszen azok adják az uniós intézmények erejét. Ha a németek és a franciák hirtelen megvonnák a támogatást az Európai Bizottságtól, az teljesen működésképtelenné válna. A hatalmi harcnak pedig ideológiai oldala is van, hiszen a keleti tagországok a szemükben nem elég progresszívak, túl sokat tekintenek a múltba, sőt megválasztanak konzervatív kormányokat.
– Épp a francia elnök mondta pár hete Strasbourgban, hogy óvatosnak kell lenni a jogállamisági eszközökkel, nem engedhető meg, hogy újabb államok ábránduljanak ki az európai projektből.
– Néhanapján valóban hallani megnyugtató szavakat, de ez nem változtat a tényen, hogy a gép megállíthatatlanul forog. Buldózerként jönnek nekünk. Többet jelent, hogy milyen ítéletet hoz jövő szerdán az EU Bírósága, mint az, hogy Macron elnök mit mond a plenárison. Ezt a folyamatot csak az lassíthatná, ha több erő lenne a kezünkben. De ehhez túl gyengének tartom most az európai konzervatív oldalt. Blokkoló kisebbség kialakítására lenne szükség, természetesen nem a nézeteinket akarjuk másokra erőltetni. Óvatosan reménykedem abban, hogy ez 2024-ben, az európai parlamenti választások után változni fog. Nyugat-Európában kicsivel több mint az emberek fele elégedetlen az EU irányvonalaival. Vannak olyan országok is, ahol harminc-negyven százalék kifejezetten kritikus. Ha nekik lenne érdekképviseletük, változást tudnánk elérni. De nem látok a jövőbe, nem is akarok jóslatokba bocsátkozni.
– Jövőre Lengyelországban választások jönnek. Számít külföldi nyomásgyakorlásra?
– Természetesen. Úgy, ahogy Brüsszelben azt sem felejtették el, hogy idén áprilisban pedig Magyarország választ.
Borítókép: Ryszard Legutko, az ECR társelnöke az Európai Parlamentben (Forrás: EP)
