Ryszard Legutko: Buldózerként jönnek nekünk

Szkeptikus az EU Bíróságának jövő heti, a jogállamisági rendeletről szóló ítéletével kapcsolatban Ryszard Legutko, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) európai parlamenti frakció társelnöke. A lengyel kormánypárti politikus a lapunknak adott interjúban kendőzetlenül beszélt arról, hogy Varsónak a pénzmegvonással való brüsszeli fenyegetés közepette csökken a mozgástere. Mint arra rámutatott, mindez ugyanakkor bizonyítja, hogy tudatosan mennek neki a konzervatív kormányoknak.

EP-104871D_plenary Fotó: Laurie DIEFFEMBACQ

– Kevesebb mint egy hét van hátra az EU Bíróságának jogállamisági rendeletről szóló ítéletéig. Mire számít? A friss hírek szerint az ítéletet gyakorlatilag órákon belül már az Európai Parlament is megvitatja. 

– Nevetséges, nem? Legalább azt megvárhatnák, hogy legyen írásbeli indoklás. Ez is azt mutatja, hogy a baloldal biztos benne, hogy a bíróság helybenhagyja a rendeletet. Ebben egyébként én magam is biztos vagyok. 

Hosszú ideje már, hogy nincsenek szakmai jellegű elvárásaim a luxembourgi bíróságtól. Ugyanazt teszi, amit a bizottság és a parlament: próbálja megkerülni az alapszerződésekben foglaltakat.

Gyakorlatilag nincs olyan jogvita, ahol az EU Bírósága az uniós intézményekkel szemben döntene. Következetesen védi az EU-intézményeket. Ez most sem fog megváltozni. 

– Ha kimondják a jogállamisági rendelet jogszerűségét, lehetőség nyílik egyes országok szankcionálására, uniós források csökkentésére. Eközben a magyar és a lengyel helyreállítási tervek is elfogadásra várnak. Láttuk azt is, hogy a héten az Európai Bizottság jelezte, hogy Lengyelországnak szánt uniós forrásokból von le tizenötmillió eurót, hiába is állapodtak meg időközben a csehekkel a Turów bánya ügyében. Mekkora a mozgástere Varsónak?

– Kisebb és egyre kisebb. De ez csak azt bizonyítja, amit eddig mondtam: teljesen tudatosan próbálják ellehetetleníteni a kormányunkat. Viszont az éremnek van másik oldala is, kontinensszerte egyre többen eszmélnek rá, hogy az EU valódi arca bizony nagyon ronda tud lenni. Harminc évvel a kommunizmus után gyakorlatilag újra az a kérdés, hogy veszítünk-e a szuverenitásunkból. Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy ezeknek a törekvéseknek a keleti államok lehetnek a vesztesei, nem Németország vagy Franciaország. A most zajló, az EU jövőjéről szóló konferencián is azon dolgoznak, hogy a konszenzusos döntéshozatalt lényegében teljesen váltsa fel a minősített többség. 

Láttuk, hogy a tagországok alkotmánybíróságainak ítéleteit is lesöprik az asztalról, ha úgy tetszik. Pedig a mind szorosabb integráció kezdetben sem azt jelentette, hogy teljesen megszűnik majd a tagállami szuverenitás.

A folyamat az említett nagy országoknak kedvez, hiszen azok adják az uniós intézmények erejét. Ha a németek és a franciák hirtelen megvonnák a támogatást az Európai Bizottságtól, az teljesen működésképtelenné válna. A hatalmi harcnak pedig ideológiai oldala is van, hiszen a keleti tagországok a szemükben nem elég progresszívak, túl sokat tekintenek a múltba, sőt megválasztanak konzervatív kormányokat. 

– Épp a francia elnök mondta pár hete Strasbourgban, hogy óvatosnak kell lenni a jogállamisági eszközökkel, nem engedhető meg, hogy újabb államok ábránduljanak ki az európai projektből. 

– Néhanapján valóban hallani megnyugtató szavakat, de ez nem változtat a tényen, hogy a gép megállíthatatlanul forog. Buldózerként jönnek nekünk. Többet jelent, hogy milyen ítéletet hoz jövő szerdán az EU Bírósága, mint az, hogy Macron elnök mit mond a plenárison. Ezt a folyamatot csak az lassíthatná, ha több erő lenne a kezünkben. De ehhez túl gyengének tartom most az európai konzervatív oldalt. Blokkoló kisebbség kialakítására lenne szükség, természetesen nem a nézeteinket akarjuk másokra erőltetni. Óvatosan reménykedem abban, hogy ez 2024-ben, az európai parlamenti választások után változni fog. Nyugat-Európában kicsivel több mint az emberek fele elégedetlen az EU irányvonalaival. Vannak olyan országok is, ahol harminc-negyven százalék kifejezetten kritikus. Ha nekik lenne érdekképviseletük, változást tudnánk elérni. De nem látok a jövőbe, nem is akarok jóslatokba bocsátkozni. 

– Jövőre Lengyelországban választások jönnek. Számít külföldi nyomásgyakorlásra?

– Természetesen. Úgy, ahogy Brüsszelben azt sem felejtették el, hogy idén áprilisban pedig Magyarország választ. 

Borítókép: Ryszard Legutko, az ECR társelnöke az Európai Parlamentben (Forrás: EP)