— Mint a hírekben megjelent, választási megfigyelőként jár a munkatársaival Magyarországon. Milyen keretek közt végzik a tevékenységüket?
— A választási és népszavazási megfigyelő missziónkat, amelynek én vagyok a vezetője, az Ordo Iuris és a varsói Collegium Intermarium Egyetem készítette elő horvátországi, spanyolországi, bulgáriai és ukrajnai partnereink bevonásával, nemzetközi hálózatunk, a Szövetség a Közjóért (Alliance for the Common Good, ACG) keretein belül. Az ukrán kollégák a háborús helyzet miatt nem tudtak eljönni, de az előkészületekben részt vettek. Összesen tizennyolcan vagyunk itt. Március 24-én érkeztünk, és a választások után még pár napig maradunk. Akkor mutatjuk be végső jelentésünket is.
— Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) viszont már nyilvánosságra hozta magyarországi választási megfigyelő missziójának időközi jelentését, amelyet önök elvi nyilatkozatban bíráltak. Miért?
— Az időközi jelentés már megérkezésünkkor a politikai csaták kereszttüzébe került Magyarországon, a különböző erők külföldön pedig azonnal fegyverként használták fel Magyarországgal szemben. Ennek nem lenne szabad így lennie, ugyanis ily módon ez a jelentés befolyásolja a magyar választási kampányt, mégpedig annak hajrájában. Emellett a jelentés nemcsak összegyűjti a magyar választási rendszerrel kapcsolatos „aggodalmakat”, hanem mintegy támogatja is azokat. Végül pedig — és ezt bíráljuk a leginkább — nem felel meg a pontosságra és a leellenőrizhetőségre, illetve a pártatlanságra vonatkozó nemzetközi normáknak.
— Említene példákat?
— A népszavazás alapjául szolgáló gyermekvédelmi törvényre például „úgynevezett”-ként utalnak ahelyett, hogy nevén neveznék. Számos helyen nem említik a kifogások forrását, illetve szintén számos esetben nem adnak teret a kormánypártok álláspontjának. Gyakorlatilag átveszik az ellenzék álláspontját, elfogultak. Egy tisztességes jelentésben, amennyiben az véleményeket mutat be, mindkét oldal véleményét meg kell jeleníteni. Nem adnak teljes képet a választókörzetek kialakításának körülményeiről, nem támasztják alá a médiaegyensúly hiányával kapcsolatos állítást. Az egész inkább emlékeztet elfogult újságírásra, mint egy tényekre alapozott semleges értékelésre.