Jerzy Kwasniewski: „Az EBESZ pártosan lépett fel”

— Mint a hírekben megjelent, választási megfigyelőként jár a munkatársaival Magyarországon. Milyen keretek közt végzik a tevékenységüket?

— A választási és népszavazási megfigyelő missziónkat, amelynek én vagyok a vezetője, az Ordo Iuris és a varsói Collegium Intermarium Egyetem készítette elő horvátországi, spanyolországi, bulgáriai és ukrajnai partnereink bevonásával, nemzetközi hálózatunk, a Szövetség a Közjóért (Alliance for the Common Good, ACG) keretein belül. Az ukrán kollégák a háborús helyzet miatt nem tudtak eljönni, de az előkészületekben részt vettek. Összesen tizennyolcan vagyunk itt. Március 24-én érkeztünk, és a választások után még pár napig maradunk. Akkor mutatjuk be végső jelentésünket is.

— Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) viszont már nyilvánosságra hozta magyarországi választási megfigyelő missziójának időközi jelentését, amelyet önök elvi nyilatkozatban bíráltak. Miért?

— Az időközi jelentés már megérkezésünkkor a politikai csaták kereszttüzébe került Magyarországon, a különböző erők külföldön pedig azonnal fegyverként használták fel Magyarországgal szemben. Ennek nem lenne szabad így lennie, ugyanis ily módon ez a jelentés befolyásolja a magyar választási kampányt, mégpedig annak hajrájában. Emellett a jelentés nemcsak összegyűjti a magyar választási rendszerrel kapcsolatos „aggodalmakat”, hanem mintegy támogatja is azokat. Végül pedig — és ezt bíráljuk a leginkább — nem felel meg a pontosságra és a leellenőrizhetőségre, illetve a pártatlanságra vonatkozó nemzetközi normáknak.

— Említene példákat?

— A népszavazás alapjául szolgáló gyermekvédelmi törvényre például „úgynevezett”-ként utalnak ahelyett, hogy nevén neveznék. Számos helyen nem említik a kifogások forrását, illetve szintén számos esetben nem adnak teret a kormánypártok álláspontjának. Gyakorlatilag átveszik az ellenzék álláspontját, elfogultak. Egy tisztességes jelentésben, amennyiben az véleményeket mutat be, mindkét oldal véleményét meg kell jeleníteni. Nem adnak teljes képet a választókörzetek kialakításának körülményeiről, nem támasztják alá a médiaegyensúly hiányával kapcsolatos állítást. Az egész inkább emlékeztet elfogult újságírásra, mint egy tényekre alapozott semleges értékelésre.

— Mi biztosítja, hogy az önök munkája viszont elfogulatlan lesz?

— Rögzítettünk bizonyos alapelveket, amelyekhez tartjuk magunkat. Ezek — mint például a pártatlanság vagy a pontos következtetések levonása — olyan alapelvek, amelyeket egyébként a nemzetközi szervezetek, maga az EBESZ vagy az Európai Unió is dokumentumokban rögzít. Ezek betartásával lesz csak valaki semleges megfigyelő. Mi nem azért vagyunk itt, hogy a politikai folyamatokat befolyásoljuk.

— Kikkel találkoznak?

— Megkerestünk minden egyes politikai pártot, az Alkotmánybíróságot, különböző szinten a magyar választási illetékeseket, nem kormányzati szervezeteket (NGO-kat), köztük — a népszavazással kapcsolatban — a Budapest Pride szervezőit is. Találkozunk a média képviselőivel, nemcsak a magyar állami vagy magán-, hanem külföldi tulajdonban lévő médiaszervezetekével is. Tisztában vagyunk a médiapiac megosztottságával, ahogyan azzal is, hogy Európában a külföldi tőke erősen befolyásolja a médiát. A külföldi befolyás a politikában is jelen van: noha a külföldről történő közvetlen kampányfinanszírozást számos ország — így az önöké is — törvényben tiltja, tisztában vagyunk azzal, hogy a külföldi tőke ezt próbálja megkerülni a politikában aktív NGO-k pénzelésével.

— Fogadják majd önöket?

— Találkozóink még szervezés alatt állnak, de általában pozitív válaszok érkeztek.

— Van, aki szerint az EBESZ időközi jelentése gyakorlatilag előre megágyaz a csalásvádnak arra az esetre, ha kormánypártok ismét nyernének április 3-án. Egyetért ezzel?

— Nem tudok ebben döntő véleményt alkotni, de az biztos, hogy a kialakult helyzet nem jó. Főleg, hogy az EBESZ képviselői tisztában lehettek azzal, milyen hatást vált ki a jelentésük a kampány hajrájában. Ez kétséget ébreszt azzal kapcsolatban, mi lehetett eleve is a céljuk. Évek óta megfigyeltük, hogy az olyan nemzetközi szervezetek, mint amilyen az EBESZ is, megkülönböztetést tesznek a „régi” és az „új” demokráciák között, utóbbiakon a kelet-közép-európai országokat értve. A megfigyelő misszióikat eleve úgy alakítják ki, mint akik gondját akarják viselni a demokrácia fejlődésének az országainkban. Jellemző az ilyen nemzetközi szervezetekre, hogy miközben adott esetben a saját normáikat sem tartják be, tevékenységükkel aláássák a kelet-közép-európai országok pozícióját, és bábáskodni akarnak a politikai folyamataink felett. Ez a nevelő célzatú hozzáállás persze érthető lehet olyan országok esetében, amelyek az első egy-két szabad választásukat tartják, de olyanoknál nem, amelyek több évszázados alkotmányos hagyománnyal rendelkeznek. Ez teljesen elfogadhatatlan. Ezért is döntöttünk úgy, jogászainkkal és szakértőinkkel együtt mi is jelentkezünk nemzetközi megfigyelőnek Magyarországon, hogy ellensúlyt képezzünk. Kértük tehát a regisztrációnkat a Nemzeti Választási Irodánál.

— Egy hete beszélgettünk Aleksander Stepkowskival, a lengyel legfelső bíróság szóvivőjével az ön által említett jogtörténeti hagyományból, az idén nyolcszáz éves magyar Aranybullából és a lengyel nemesi köztársaságból kiindulva: miként lehetséges, hogy éppen a mi országaink kényszerülnek állandó jogállamisági vitákra az Európai Unióban? Azt felelte, a brüsszeli tárgyalópartnereiket nem is nagyon érdekelte az ő véleményük, mert a liberális barátaikra hallgatnak. Meglepi ez?

— Jean d’Aspremont jogászprofesszor írt hitrendszerként a nemzetközi jogról egy tanulmányában. A normákat valójában egy nagyon szűk kör alakítja ki, majd ráerőlteti azokat másokra. Pár hete az Ordo Iurisszal mi is tárgyaltunk az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága, a LIBE tagjaival a jogállamiságról. Szakértőink felkészültek a vitára a lengyel igazságügyi reformból és más témákban is. A LIBE-t ez nem érdekelte, viszont a képviselők két kérdést szegeztek nekünk: miért gyűlöljük a nőket, illetve a Kremlből pénzelnek-e bennünket?

— Az első kérdés talán arra vonatkozik, hogy életpárti keresztény-konzervatív szervezetként élesen abortuszellenesek. Mit válaszoltak?

— (Nevet.) A vezetőink és a munkatársaink többsége nő, a lengyel alkotmányos hagyomány pedig évtizedek óta a fogantatástól számítva védi az életet. Márpedig figyelembe kell vennünk a nemzeti alkotmányos hagyományainkat. Az Európai Uniónak nem egységesítenie kellene a különféle megközelítéseket, hanem el kellene ismernie a sokszínűséget. Ami az orosz vádat illeti, ezt másutt is megkapják az európai konzervatívok. De nem, nem az oroszok pénzelnek bennünket, sőt liberális szervezetekkel ellentétben Soros György sem. A lengyel kormány és a pártok sem. Kizárólag húszezer lengyel család havi adományából működünk.

— A fősodorbeli hírekben LMBTQ-ellenesként is említik az Ordo Iurist…

— Ez is érdekes történet. Az történt, hogy számos lengyel önkormányzat támogatta a családpolitikai nyilatkozatunkat, amelyben egyébként az LMBTQ-ügyek nem is szerepeltek. Erre LMBTQ-aktivisták felvázolták az „LMBTQ-ellenesség atlaszát”, és „no-go” zónákról beszéltek, ahol állítólag gyűlölik őket. Ebből egy szó sem igaz, mindenesetre a dezinformáció ilyen szintet ért el, és ebből kiveszi a részét az európai fősodor is. Egyébként Lengyelország azon kevés európai országok egyike, ahol a törvény sohasem büntette a homoszexualitást. Más kérdés, hogy a keresztény valláserkölcs elítélte magát az aktust.

— A Politico liberális brüsszeli lap Európa 28 legbefolyásosabb személyisége közé sorolta önt, azon belül is az álmodók közé, aki „pátriárkaként” forgatja vissza az idő kerekét Lengyelországban. Hogyan fogadta ezt?

— Legalább nem a rombolók között említettek. De ez is része az európai konzervatívok lejáratásának, a velünk kapcsolatos sztereotípia megerősítésének. Éppenséggel előre akarjuk forgatni az idő kerekét, azon dolgozva, hogy civilizációnk kijusson a zsákutcából, amelybe az olyan ideológiák miatt került, mint a gender. Ami a „pátriárkának” való gúnyos bélyegzést illeti, elmondanám, hogy Lengyelországban gyakorlatilag nincs különbség a férfiak és a nők fizetése között, nálunk a legalacsonyabb a családon belüli erőszakcselekmények száma, viszont a legnagyobb arányban lesz belőlük rendőrségi feljelentés. Nyugat-Európának meg kellene értenie, hogy Közép-Európának megvan a saját társadalmi kultúrája. Olyan megoldásokat akarnak ránk erőszakolni — például épp a genderideológiával —, amelyeket a saját társadalmaik rossz működésére dolgoztak ki. Ha helyünk van a Politico vagy mások toplistáján, akkor ennek az az oka, hogy Közép-Európa most visszaigényli a neki járó szerepet az európai politikában.

— Hogyan járul ehhez hozzá a Szövetség a Közjóért, amelynek magyar tagja az Alapjogokért Központ?

— Állandóan azt tapasztaljuk, hogy az Európai Unió intézményei, a bíróságát is beleértve, egyre nagyobb erőfeszítéssel akarnak még többet megvonni a tagállamok szuverenitásából. Belevonták ebbe a családpolitikát is, ami ellentétes az EU-szerződésekkel. Mi ezzel szemben, a nemzeti alkotmányos identitások védelmében lépünk fel. Keresztény gyökereinkkel létre tudunk hozni egy civil hálózatot, amely közös hangon szólalhat meg Európában jogállamisági kérdésekben is. A nemzetek szuverenitásában és Európájában hiszünk, nem a föderális berendezkedésben.

Borítókép: Jerzy Kwasniewski (Forrás: Facebook)