A nagyvárosok helyzete jól példázza, hogy a menekültkérdés milyen kihívások elé állítja a lengyel társadalmat. Az érkezők a jobb szociális ellátás és munkalehetőség reményében elsősorban oda igyekeznek. A legtöbben, az összes menekült csaknem 15 százaléka Varsóban állapodott meg, amelynek népessége akkorára duzzadt, amekkorát a helyi hatóságok 2050-re terveztek. De hasonló helyzetben van Krakkó, Wroclaw, a sziléziai agglomeráció, a tengermelléki hármas város (Gdansk, Gdynia és Sopot) és az ukrán határhoz közeli Rzeszów is. Ennek következtében a nagyvárosokban kiadható egy-, két- és háromszobás bérlakások száma vészesen apad, miközben a bérleti díj emelkedik. De a drágább apartmanok, házak piacán sem jobb a helyzet, minthogy az ukránok gyakran egy egész házat kibérelnek, ahol több család is megszáll.
Ezért a lengyel nagyvárosokban egyre nehezebb albérletet találni, ami különösen érzékenyen érinti a diákokat és az ingázó munkavállalókat.
Az ukránok többsége nő és gyerek, vagyis az iskoláztatás jelenti a következő nagy gondot: ekkora tömeg számára kevés az iskola és az óvoda. Újakat kell építeni, amiben az önkormányzat a kormányzat és az Európai Unió segítségére számít. De ugyanez a helyzet az egészségügyi rendszerben, amely a menekültek nélkül is rendkívül meg van terhelve. Nem zárható ki, hogy a jövőben az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz vagy a bérlakásokhoz való hozzájutás megnehezülése nyugtalanságot vált ki a lengyel társadalomban.
A lengyel gazdaság eddig sikeresen integrálta a keleti határokon túlról érkező munkaerőt, de a kezdődő recesszió és a vágtató infláció változtathat a helyzeten.
Amellett a lengyel állam ugyanolyan szociális juttatásokban igyekszik részesíteni az érkezőket, mint a lengyel állampolgárokat, részint abból a megfontolásból kiindulva, hogy ezzel munkavállalásra ösztönzi őket. A statisztikai adatok szerint azonban eddig a munkaképes menekülteknek csak egynegyede helyezkedett el a munkaerőpiacon, és nem tudni, hogy a többieknek egyáltalán szándékukban áll-e ez.
Mindezek fényében csak dicsérni lehet a lengyel kormánynak azt a döntését, hogy konténerlakásokat épít a menekülteknek Nyugat-Ukrajnában. Mindamellett nagyon aktuális Andrij Descsicja varsói ukrán nagykövet aggodalma, aki az AP-nek nyilatkozva kijelentette: „Aggódom, mert nem tudom, hol vannak a határai a lengyel nép vendégszeretetének. Az ukrán menekültek megfelelő, meleg fogadtatásban részesülnek. De vajon meddig lesznek képesek ellátni a menekültjeinket? Honfitársaim velem együtt megértik, hogy vannak határai a vendégszeretetnek.”