„Nem kell az áldozatot játszanunk”

Pünkösd vasárnap fegyveresek rontottak be a nigériai Owo városának egyik katolikus templomába. A hívőket válogatás nélkül halomra lőtték, legalább ötven embert lemészároltak, majd amilyen hirtelen jöttek, el is hajtottak. A merényletért azóta sem vállalta senki a felelősséget, az elkövetőket sem találják. Míg a média és a politikusok része még azt is megkérdőjelezte, hogy a keresztények álltak-e célkeresztben, a vérfürdő után a Hungary Helps az elsők között nyújtott azonnali segítséget az áldozatoknak. Lapunk Valerian Okekét, Onitsha tartomány érsekét, metropolitát kérdezte a terrortámadásról, a nigériai keresztények helyzetéről, a muszlimokkal való együttélésről, és a nyugati együttérzésről.

– Néhány nemzetközi médium és politikus mégis azt állítja, hogy nem a keresztények álltak a célkeresztben. Szerintük a támadásnak semmi köze a valláshoz, csupán az etnikai feszültségek és az erőforrásokért folytatott harc áll a háttérben. Miért lehet ez?

– Azt sem tudják, mit beszélnek. Fontos megjegyezni, hogy Owo egy rendkívül békés város, ahol bármi szokatlan azonnal feltűnik. Így aztán annak az esélye, hogy törzsi, vagy etnikai összetűzés állt a támadás mögött, meglehetősen alacsony. Ha ez lenne a helyzet, akkor a templom amúgy is éppen rossz és logikátlan célpont lenne, elvégre ott nem különböztetjük meg az embereket. Egyek vagyunk Krisztusban, a templom nem válogat etnikai alapon. A támadás indítékát a legobjektívebben a statisztikák tárják fel. A Statista adatai szerint 2015 és 2020 között 12,6 ezer keresztényt gyilkoltak meg. A további elemzés rámutat, hogy 7,4 ezer (58,73 százalék) halálesetért a dzsihadista, fuláni pásztorok feleltek, 4,6 ezerért (31,75 százalék) pedig a Boko Haram. A nigériai Benue Állami Egyetem egy friss tanulmánya pedig arra mutat rá, hogy a terroristák rendszeresen támadják Borno, Adamawa, Yobe, Benue, Plateau, Rivers, Kaduna és Kano államokat. Ezek azok a területek, ahol a keresztények kisebbségben élnek, így aztán állandó üldöztetéssel szembesülnek. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy a támadások és gyilkosságok mögött több van, mint puszta etnikai nézeteltérés. 

Véleményem szerint ez pedig: a vallás.

A Szent Ferenc-templomban őrködik egy katona 2022. június 6-án, miután az előző nap ismeretlen tettesek megtámadták a pünkösd vasárnapi misére összegyűlt hívőket a dél-nigériai Ondo államban fekvő Owo katolikus templomában. Fotó: Sunday Alamba

– Összességében milyen a kapcsolatuk a muszlimokkal?

– Nigéria egy sokszínű nemzet, három fő vallással, nevezetesen az iszlámmal, a kereszténységgel és a hagyományos afrikai vallással. Ez magában hordozza, hogy más-más hitű, – vagy akár hit nélküli – emberek és közösségek élnek egymás mellett. Ráadásul Nigéria vallási sokféleségében annyiban is egyedi, hogy a keresztények és a muszlimok majdnem azonos számban vannak. Az együttélésünk azonban egyre nehezebb. Ami megbonyolítja az iszlám és a kereszténység követőinek kapcsolatát, abban gyökerezik, hogy másképpen tekintünk a vallásra és a társadalomra, ezt pedig felhasználják politikai érdekek mentén. 

Mi keresztények elismerjük a rokonságot a muszlimokkal, – hiszen ugyanahhoz az Istenhez imádkozunk, és Ábrahám örökségén osztozunk – és a második vatikáni zsinat Nostra Aetate nyilatkozatának szellemében (ez párbeszédet sürget az egyház és a nem keresztény vallások között – a szerk.) igyekszünk tisztelettel tekinteni rájuk, előmozdítani a párbeszédet velük, az ellentétek ellenére is.

A muszlimok viszont részben, polgári ügyekben már most is a saría törvénykezést alkalmazzák, ráadásul elkezdték követelni, hogy a büntető törvénykönyvre is terjesszék ki használatát. Azzal érvelnek, hogy enélkül nem képesek teljes értékűen gyakorolni hitüket. Ezt viszont a keresztények ellenzik, hiszen Nigériát egy iszlám állammá változtatná, illetve dupla jogi rendszert tartana fenn. Az erről szóló vita rendkívül hevesen zajlott, míg néhány északi állam bevezette a teljes saríát, ami egyúttal politikai instabilitáshoz vezetett.

– Eleget tesz a nigériai kormány a keresztények védelmében?

– Átfogalmazhatnánk ezt a kérdést úgy is: eleget tesz azért a nigériai kormány, hogy megvédje a polgárait? A folyamatos kivéreztetés, az ártatlan polgárok megnyomorítása, az életek és a tulajdon elpusztítása, és az elkövetők kézre kerítésének látható elmaradása nem mond el túl sok jót a nigériai kormányról. Hiszen az owóin kívül megannyi támadás érte már a keresztényeket: alig két héttel később például Kadunában a Maranatha Baptista Templom és a Szent Mózes Katolikus Templom került célkeresztbe (ezekben három emberrel végeztek, harmincat elraboltak – a szerk.). Már csak ezekből is úgy tűnik, mintha a kormányzat meg sem próbálná csírájában elfojtani a bűnözést. 

Szóval aligha tévednénk, ha kijelentenénk, hogy a kormány nem tesz eleget polgárai, hát még a keresztények védelmében.

Valerian Okeke nigériai érsek. (Fotó: Onitsha tartomány érseksége)

– Ez a helyzet az elvándorlásra is hatással van, a veszélyek miatt is menekülnek a nigériai keresztények Európába?

– Az önvédelem emberi ösztön. A nigériaiak elmondhatatlan kihívásokkal küzdenek meg életük minden területén: társadalmilag, gazdaságilag, politikailag. Számos körülmény közrejátszik a szakadatlan migrációban, a biztonsági helyzet az egyik. 

Én úgy hiszem, hogy számos keresztény tényleg azért menekül el az országból, mert nincs biztonságban. 

Ugyanakkor, Isten gyermekeiként a jövőbe tekintünk. Ahogy Kalkuttai Szent Teréz mondta, „nem tudjuk mit hoz a jövő, de azt tudjuk, hogy az Ő kezében van”. A hit emberei vagyunk, nem zárjuk be a templomainkat, mert félünk, helyette szigorítjuk a biztonsági intézkedéseket, imádkozunk Istenhez, hogy segítse meg gyámoltalan nemzetünket. „Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.” (Zsoltárok könyve, 121:1)

– A magyar kormány és a Hungary Helps az elsők között ajánlott segítséget az áldozatoknak. Más nemzetközi segítséget is kaptak?

– Hadd fejezzem ki mély hálámat azért, amiért a nemzetközi közösség kiállt mellettünk. Köszönöm a magyar kormánynak és a Hungary Helps Ügynökségnek is, hogy hozzájárultak a nigériai nép boldogulásához. Küldetésüket Nigériában csak hősiesként lehet jellemezni. Isten áldja mindannyiukat! A nigériai egyház egységes, ami egy templomot érint, az összeset érinti. Ezért aztán mi is együttérzünk az ondói katolikus egyházkerülettel, ahová az owói Xavéri Szent Ferenc Templom is tartozik. Ugyanakkor mivel az adományokat az a templom kapta, a donorok listájáról csak az ottani testvérem tudna beszámolni.

– Egy európai terrortámadás után a fél világ lecseréli a Facebook-profilját és igazságot követel. De én nem láttam volna, hogy a nigériai merényletet követően hasonló történt volna. Nem várnának el nagyobb együttérzést?

– Manapság annyi minden történik egyszerre a világban. Az ukrán–orosz háború, a Kereskedelmi Világszervezet jelentése a globális hiperinflációról, ami éhséget okoz majd, és kiélezi a konfliktusokat. Úgy gondolom, a probléma nem feltétlenül a kettős mérce. 

Nem kell az áldozatot játszanunk. 

A gond inkább az, hogy egyre inkább hozzászokunk az erőszakhoz. Az erről szóló hírektől már nem rémülünk halálra. És ez az igazi veszély. Lassan érzéketlenné válunk mások nehéz helyzetére. Egyre elterjedtebb, amit Ferenc pápa csak úgy hív „a közömbösség kultúrája”. A nigériai eset még szánalomra méltóbb, hiszen szinte mindennaposak a hírek a terrortámadásokról, mégis csak a legkegyetlenebbek kerülnek a címlapokra. Bár a közösségi médiában tett gesztusok jók és örvendetesek, én ennél szélesebb, felebaráti együttérzést szeretnék. 

Borítókép: Valerian Okeke nigériai érsek. (Fotó: Onitsha tartomány érseksége)