Szerinte a jelenlegi energiaárak növekedése folytatódik, és ennek következtében más termékek és szolgáltatások árai is, ami még magasabb inflációhoz fog vezetni. Habár a szankciók közvetlen nem is érintik a gázellátást, de az Európai Bizottság energiapolitikája már annál inkább. Kitűzött céljuk alapján ez év végére kétharmadával kellene csökkenteni az orosz gázimportot. Ugyanakkor a kiesést pótolni kell.
– Ha elvágod a gázt és nem csinálsz semmit, akkor mit vársz? – értékelte a bizottság törekvését a spanyol szakértő. Az orosz gáz alternatívájaként szolgál a cseppfolyósított gáz (LNG), ami azonban költségesebb és több energiát, illetve kiépült infrastruktúrát igényel. Európa elsődleges beszállítója az Egyesült Államok, de emellett más közel-keleti, afrikai és ázsiai országok, mint – az olcsóbb orosz gázt Európának drágábban eladó – Kína is szerepel. Ugyanis a cseppfolyósított gáz kizárólag tankerhajókon érkezhet Európa LNG-terminállal ellátott kikötőibe. A biztos ellátáshoz azonban elegendő tankerhajóra és terminálra volna szükség. Azonban a kontinens LNG-termináljainak kapacitása már elérte a maximumot, és így is ellátási gondok fenyegetnek több európai országban.
– Az orosz gázfüggés soha nem fog elmúlni. Az nem realitás, hogy máshonnan pótoljuk a tőlük kapott gázt, és ezt Vlagyimir Putyin orosz elnök is tudja. Pont ezért, ezt a gázzal való „játékot” elfogja tudni játszani télről télre – fogalmazott a szakértő. Fernández elmondása alapján az orosz gáztól való függés a 80-as évektől kezdve állandósult, így a vezetékhálózat is feléjük centralizálódott. A jövőre tekintve szerinte: „Európának hosszú távon kellene gondolkoznia az energiapolitikában”.
Energiaszigeté válik az Ibéria
A kontinens azon országai, amelyek valamely úton-módon máshonnan, mint például Algériából, Norvégiából, Líbiából vagy Katarból szerzik a gázt, vagy elegendő LNG-terminállal rendelkeznek, az elmúlt hónapokban erősebb pozícióra tudtak szert tenni az európai energiaversenyben, amelynek tétje az gázimportkényszer miatt az, hogy ki lehet Európa gázelosztó központja, és a jelenlegi állás szerint Spanyolország vagy Franciaország állhat a dobogó tetején.
Az európai gázelosztó verseny egyik fejezete a 2013-ban elkezdett, azonban be nem fejezett MidCat gázvezeték, amely a Pireneusokon keresztül juttatott volna gázt Spanyolországból, ha becsatlakozott volna a francia gázvezeték-hálózatba, amely egyenes úton vezetne a gázra éhező Németországba, valamint Kelet- és Közép-Európa országaiba. A MidCat megépítéséhez Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök megszerezte Olaf Scholz német kancellár támogatását, azonban a francia érdek mást diktál. Emmanuel Macron francia elnök kisebb bizonytalanságot követően „betemette” a spanyol–francia gázvezetékvitát.
A kérdésre, miszerint valójában milyen jelentősége van a spanyol–francia gázvezetéknek Fernández úgy válaszol:
– Nem a MidCat a lényeg, hanem az, hogy melyik európai ország tud több gázt importálni, majd tovább szállítani a kontinens más országaiba. A működő LNG-terminálok száma ezért válik fontossá. Minél több és nagyobb kapacitású terminállal rendelkezik valamely ország, annál nagyobb mennyiségben tud importálni gázt, és akkor magára öltheti a gázelosztó szerepkörét, amennyiben megfelelő összeköttetéssel rendelkezik más országok irányába.
Megerősödött pozíciók
Spanyolországban 1996–2004 között regnáló Aznar-kormány jelentős energetikai beruházásokba kezdett, amelyek azt követően is folytatódtak. Így a mai energiaválságban megerősített pozíciókkal rendelkezik az ország. – Spanyolország – és geopolitikai szempontból ezalatt értve az Ibériai-félszigetet – gázellátása biztosított. Európa energiaszigetévé vált – mondta Fernández. Spanyolország egyébként jelenleg hét LNG-terminállal rendelkezik, amelyet más ország a kontinensen nem mondhat el magáról.
Összehasonlítva: Franciaország négy, Olaszország három, míg Németország egy terminállal sem rendelkezik.
A szakértő hozzátette: a spanyolországi gázellátás biztosított, és nem az orosz importól függ, azonban a függés fennáll, leginkább Algériára és az Egyesült Államokra kell szorítkoznia az Ibériai-félszigetnek. Előbbi a Földközi-tenger alatt működő vezetéken keresztül juttat gázt a félszigetre, míg egy másik vezeték Marrokón keresztül vezet, azonban azt 2021-ben lezárták. Utóbbi pedig az Atlanti-óceánon keresztül tankerhajókon szállít cseppfolyósított gázt az ország több kikötőjébe.
Az energiaválság kapcsán sokat hangoztatott diverzifikáció, miszerint egy ország különböző forrásokkal rendelkezik az energiatermelésében, Spanyolországban megvalósulni látszik, azonban sok múlik majd az egy év múlva esedékes választásokon is. A szakértő elmondása szerint a baloldali kormány ugyanis le akarja állítani az atomerőműveket, amit azonban a 2023-as választáson esélyes jobboldal ellenez. Fernández ismertetése alapján: „Több elemből épül fel az ország energiamixe. Ebben nagyjából 20-20-20 százalékot tesz ki az atom, a szél, illetve a gáz. Míg 10-10 százalékot a nap, illetve az egyre nagyobb figyelmet kapó hidrogén, a maradékon pedig sok más, köztük a hulladékerőmű osztozik.”
Van elég gázunk és áramunk is. Franciaországba exportálunk áramot, valamint két vezetéken keresztül gázt is
– összegezte a nukleáris- és energiaszakértő. Ezt erősíti a spanyol miniszterelnök júliusban tett kijelentése, miszerint képesek továbbra is húsz százalék cseppfolyósított gázt Európába juttatni, ahogy azt tették júniusban. Továbbá elmondta: országa képes arra, hogy Európa gázszállítási csomópontjává váljon, és segítsen az orosz gázforrásoktól függő térségbeli országokon.
Borítókép: A Nikolay Jevgenov, egy orosz cseppfolyósított földgázt (LNG) szállító hajó egy Barcelona melletti kikötőben (Forrás: Reuters/Nacho Doce)
