– A Moszkva-ellenes háborús szankciók nyomán egyelőre azt érezzük, Európa szenved, az oroszok pedig, akiket a büntetőintézkedéseknek sújtaniuk kellene, jól elvannak. Eközben az amerikai gazdaság, ahogy a The Wall Street Journal is rámutatott, nyerészkedik. Hogyan lehetséges mindez?
– Először is, nem hiszem, hogy az oroszok annyira jól elvolnának. Egyelőre a magas energiaárak mentik meg őket. Viszont pusztán a hivatalos orosz adatokból kiindulva is azt látjuk, hogy visszaesett az ipari termelésük, mert a szankciók miatt nem jutnak hozzá importárukhoz. A vállalataik nehézkesen szervezik át a piacaikat. Ezenkívül a háborús erőfeszítések már rendkívül megterhelik az orosz költségvetést, noha továbra is vannak tartalékaik. Európa valóban nem áll jól, ami pedig az említett cikket illeti, látnom kellene, mit írt a The Wall Street Journal, de biztos vagyok benne, hogy a gázpiaci helyzet miatt javult egyes amerikai energiavállalatok versenyképessége. Ukrajna támogatása viszont az amerikai költségvetést terheli meg. Látni kell, hogy az amerikai gazdaság – a kínaival együtt – a globális jellegénél fogva megkíméltebb az ilyesfajta hatásoktól. Ez volt a helyzet a koronavírus-járvány esetén is.
– Mi kellene ahhoz, hogy a szankciók működjenek?
– Ehhez tisztáznunk kellene, mit értünk működés alatt. A jelen esetben azt gondolom, akkor működnének, ha rá tudnánk szorítani Oroszországot valamiféle olyan rendezésre, amely Ukrajna és a Nyugat számára is elfogadható. Ez azonban nagyon valószínűtlennek tűnik. Arra azonban lehetne háborús példákat hozni, hogy hosszú távon a büntetőintézkedések aláássák a harcoló fél képességeit. Egy szankciós csomag most például az olajszállításokra kötött biztosításokat szankcionálja.
Arra is számítunk, hogy esik majd az olaj ára. Hosszú távról beszélünk tehát.
– A pódiumbeszélgetésen, amelyen ön is részt vett, az egyik hozzászóló azt mondta, nincs hosszú táv. Hosszú távon halottak leszünk.
– Rendben, azért nem húsz évről beszélünk, hanem kettőről vagy négyről. Addig azért csak nem halunk meg…