Az Igazság órája: a multikulti utópiája szembekerül a biztonsághoz való joggal

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója és Törcsi Péter, az Alapjogokért Központ operatív igazgatója Pindroch Tamás szerkesztő-műsorvezető társaságában és Békés Márton telefonos kapcsolásával a vasárnapi Az Igazság órája című műsorban azt tárgyalták ki, hogy úgy tűnik, a gyakorlatban, a való életben megbukott a nyílt társadalom ideológiája, Orbán Viktor realitásérzéke pedig szemben áll a nyugati politikusok liberális, ideológiavezérelt politizálásával.

Párizs, 2022. december 5. Illegális bevándorlók sátortábora a párizsi legfelsõbb közigazgatási bíróságként mûködõ Conseil d'Etat elõtt 2022. december 5-én. A helyi civil szervezetek hónapok óta kérik a francia kormányt, hogy biztosítson éjszakai menedékhelyet több száz migráns számára, akik egy ideiglenes táborban élnek Ivry-Sur-Seine-ben, Párizstól keletre. MTI/EPA/Yoan Valat Fotó: Yoan Valat

Ezért – mondják ezek az aktivisták –, ha a rendőrségnek megszüntetjük a finanszírozását, akkor majd minden megjavul. És, ugye, mi történt ehelyett? Seattle-ben, de számtalan más amerikai nagyvárosban nemcsak hogy megvonták a helyi költségvetésből a rendőrségnek szánt összegeket, ezért kialakult egy olyan hangulat a rendőrségen belül, hogy maguk a rendőrök a saját hivatásukban kezdtek elbizonytalanodni. Úgy nyilvánvalóan nem lehet dolgozni, nem lehet a biztonságot fenntartani, hogy a rendőrnek egy bűncselekmény láttán vagy bűncselekmény észlelése során nem az az első ingere, hogy akkor én ezt megakadályozom, hanem elkezd azon gondolkodni, hogy ha ő ezt megpróbálja megakadályozni, akkor milyen rasszista vagy kirekesztéssel kapcsolatos vád fogja őt érni. Ez alapvetően ássa alá az állampolgárok biztonsághoz való jogát.”

Törcsi Péter úgy reflektált egy legutóbbi hírre, amikor rendőri intézkedés során elhunyt egy afroamerikai férfi, és majdnem olyan gyújtópont alakult ki, mint George Floyd halálakor, csak közben kiderült, hogy az intézkedő rendőrök mind feketék voltak – és így ők azt kapták meg kritikaként, hogy tulajdonképpen őket is a feketék elleni rasszizmus hajtotta, hiszen ők is rendőrök –, hogy „ennek a gondolatnak a jelenlegi amerikai elnök ágyazott meg a kampányban a legutóbbi választások előtt, amikor egy fekete influenszerrel élőben beszélgetett, és azt mondta neki, hogy ha Trumpra szavazol, akkor te nem vagy fekete. Ugye egy jó fekete, az csak elnyomott lehet, és nem tagozódhat be egy olyan politikai mozgalomba, aminek egyébként mindenféle kényszerítő erő nélkül, de a többsége az a többségi társadalomhoz tartozik, ilyen a republikánus párt Amerikában. Tehát a legmagasabb szintről van támogatottsága annak a gondolatnak.”

Szánthó szerint az újabb és újabb emberi jogok összetűzésbe keverednek a már korábban kivívott szabadságjogokkal: „itt nem az az egyetlen dolog, hogy a különböző liberális utópiáknak a bornírt eredményei, azok ellentétbe kerülnek a biztonsághoz való joggal, hanem, ugye, azt láthatjuk, és azt érzékelhetjük lépten-nyomon, hogy az összes ilyen újabb és újabb szabadságjog követelése a liberális oldalnak, az ellentétbe kerül a korábbi szabadságjog követeléseikkel.

Tehát egész egyszerűen azt lehet látni, hogy mikor újabb és újabb társadalmi csoportokat fedeznek fel, amelyek el vannak nyomva, és ott újabb és újabb emberi jogi követelésekkel járnak elő, így megszületnek az újabb és újabb generációs emberi jogok, de ezek az újabb generációs emberi jogok ellentétbe kerülnek a korábban még a klasszikus liberálisok által kiharcolt szabadságjogokkal.”

Szánthó hozott erre a szabadságjog-konfliktusra egy másik példát is: „a legújabb az, amikor azt látjuk, hogy a konzervatív feministák küzdenek a transzjogoknak a zászlóvivőivel, mert ugye azt látják, hogy a nőnek öltözött férfiak, azok be akarnak menni a női mosdóba, be akarnak törni a női sportágakba, és mégiscsak az egy alapvető, jog, hogy nőknek, a hölgyeknek legyen egy olyan szabadságuk, hogy az intim jelentőségű pillanatokban az ajtót bezárhassák és senki ne kukucskálhasson be. Ezek azok a konfliktusok, amelyekre utaltam, hogy az egykori emberi jogi vívmányt, azt elkezdi felülírni az újabb kori vívmány, és akkor itt felmerül a kérdés, hogy most akkor valójában kinek a szabadságáért is küzdünk? Vagy küzdenek a liberálisok?” – kérdezte az Alapjogokért Központ főigazgatója.

A műsor további részében a résztvevők kitárgyalták, miért csak Orbán Viktor miniszterelnök képviseli az egyetlen józan hangot az európai háborús héják rikácsolásában.

Békés Márton történész szerint ennek megértéséhez a kulcs az, hogy a miniszterelnök szuverén cselekvő, ő határozhatja meg a saját, a politikai közösségének és a felhatalmazásából következően az országnak a politikáját is, ezzel szemben Nyugat-Európában korlátozott szuverenitású vagy cselekvőképességű kormányok állnak az országok élén.

A teljes műsor itt nézhető és hallgatható vissza:

Borítókép: Illegális bevándorlók (Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)